Az Egyetemes Törvények.

A hermetikusok által megfigyelt és leírt hét Egyetemes Törvény (KYBALION) ismertetetése, értelmezése és illusztrálása az asztrológiában, az aritmológiában, az alkímiában és az evangéliumi szövegekben jelentkező leírásokkal, értelmezésekkel.

Mottó:

1) "A misztikus és a vallásos személyek általában (és valójában!) semmivel nem egészségesebbek (-pontosan annyira betegesek) és nem is boldogabbak ténylegesen a materiális koncepciók szerint élőknél, mivel ők sem ismerik, de legalábbis nem élik meg belülről az Egyetemes Törvényeket."

2) "Végső soron csak az logikus, ami analogikus."

I.) Általános bevezető

(A Jin, a Jang és a Jen: a Fény, a Szeretet és az Áthatolás ősprincípiumoknak a kapcsolata az Egyetemes Törvényekkel)

Az élet célja, rendeltetése és funkciója azonos az egyetemes teremtés céljával, rendeltetésével és funkciójával. Ez a cél, rendeltetés és funkció az egyetemes megváltás: az egyetemes kiegyenlítődés folytonos megvalósulása. A megváltás, a Lilith által megzavart, felbontott és ez által aktívvá vált (Teremtővé) abszolút létállapotnak az újboli létrehozása, elérése, megvalósítása az egyetemes létezés legfinomabb (leg magasrendűbb) szféráiban. A megváltás tehát nem más, mint a lehető legteljesebb kiegyenlített egység-állapot, ami a Fény (Maszkulin, vagy Jang ősprincípium) és a Szeretet (Feminin, vagy Jin princípium), között, illetve a Teremtő és a Teremtés között jön létre a létezés spirituális és kauzális síjkjain, miután az ellentétek a fizikai dimenzióban és a természetben (fizikai és pszichikai szférák) kiegyenlítődnek, vagy megsemmisülnek. A Fény (teremtő akarat és teremtés- tudat, teremtői eszencia, maszkulin princípium, tapasztalati ismeret, értelmi világosság) és a Szeretet (egységérzet és kiáradás, teremtési szubsztancia, feminin princípium, az egységhez kötődés elve, központi bölcsesség, önkéntelen odaadás) ős princípiumai által megnyilvánuló Egységes - Egyetemes Teremtő Szellem számunkra is felismerhető és a mi mindennapi szavainkkal, fogalmainkkal is felfoghatóan körülírható tíz egyetemes őserő által és tíz egyetemes törvény szerint jelenik meg mind az Ideák síkján, mind a mentális dimenzióban, mind a természetben.

Ezek a törvények olyan, bennünk és általunk is megnyilvánuló, személyünket és sorsunkat - életünket befolyásoló - írányító, élő és ható, lényegi és elven léterők (információs-energetikai struktúrák, egyetemes folyamatok és irányultságok), amelyek hatásukat és erejüket és befolyásukat kisugározzák a megnyilvánult világ minden síkján (minden dimenziójában). Ezért minden létezési forma, minden létfolyamat és minden természeti jelenség, amit érzékelünk és észlelünk az érzékszerveinken és a gondolkozási képességeink által, mindaz tehát amit mi fizikai vagy lelki törvényszerűségnek vélünk, ezeknek az egyetemes törvényeknek (hatalmaknak) a megnyilvánulása. Bár minden archaikus korból származó kozmogónia utal erre, az ember elfelejtette, hogy ő is, mint isteni-szellemi struktúra (spirituális és biológiai lény), mint szellemi és természeti megnyilvánulás, ezeknek a finoman ható, az érzékszerveink által csak homályosan érzékelhető törvényeknek a megtestesítőjeként és képviselőjeként él: érez, gondol és cselekszik. Ezek a törvények nem azonnal és nem közvetlenül követhetően ható tőrvények. Nem csak az ember belső természetében, hanem a fizikai - természeti világ összes eseményében és folyamatában éreztetik a hatásukat, noha nem politikai, nem társadalmi, nem gazdasági, de még csak nem is fizikai törvények olyan értelemben, hogy a megszegésük például azonnal észlelhető és érzékelhető hatással, vagy következménnyel járna az ember számára. Az ember által érzékelt és észlelt fizikai és pszichikai folyamatok és különféle megismerési rendszerekbe - képletekbe foglalt törvényszerűségek nem mások mit ezeknek az egyetemes törvényeknek, az egyetemes lét-folyamatokat működtető lételveknek: “A Spirituális Hatalmaknak” a kivetülései, a különböző megnyilvánulási formái mind a mentális, mind a pszichikai és a fizikai létdimenziókban.

Ezeket a törvényeket az ember semmibe veheti és meg szegheti ugyan - mint ahogy állandóan meg is szegi - anélkül, hogy az et.-ek azonnal és határozottan meggátolnák őt például a fizikailag romboló és szellemileg zavaró ténykedésében. A rövidtávon hasznot hozó, de hosszú távon negatív (destruktív) és zavaró (diszharmonikus), Isten- és természetellenes, illetve a törvényellenes cselekvéseinek az eredményeit és azoknak az összegeződő következményeit azonban lépten-nyomon tapasztalja. A mindennapi élet kényszerhelyzeteiben, a nyüzsgés izgalmában viszont, az ember már nem képes e következményeket: az okozatokat az eredeti okokhoz, vagyis az ő tetteihez és gondolataihoz visszavezetni. Nem képes az általa elindított következmény- eseményeket és eredményeket az ő általa létrehívott igazi okok szerint (és nem a külső, tőle független okozatok) tükérben értelmezni. Ezért az átlag ember abban az általános tévedésben él, hogy ő személy szerint mindent jól csinál, helyesen gondol, csak az anyagi természet és a társadalom viselkedik vele szemben ellenségesen. Úgy képzeli, hogy problémáinak (betegségeinek, konfliktusainak, tragédiáinak) nem ő az okozója, mivel az ő pozitív törekvései és helyes magatartása ellenére, a vele szembeszegülő környezet: a természet és a többi ember viselkedik szeszélyesen, cselekszik, érez és gondolkozik helytelenül, aminek következtében neki ártatlanul szenvednie kell. Az egyetemes törvények nem emberek, vagy más (szellemi...) lények által alkotott (kreált) világi, vagy természeti törvények, amelyek az embertől független, külső eszközökkel szabályoznák például egy politikai-gazdasági közösségben élő ember-csoport együttélési formáit. Ezért az et.-nek nincs a negatív tetteinket közvetlenül megakadályozó, önkényeskedő és fenyegető jellege, mint ahogy hiányzik belőlük, például az anyagi gyarapodásunkat szolgálni hivatott jelleg is. Mindez pusztán az ember tevékenységének (munkájának, érzéseinek és gondolatainak: képzeletének) az egyetemes törvények szerinti következménye. Ugyanakkor az et. nem is pusztán természeti (fizikai) törvényszerűségek: természeti folyamatok és jelenségek "objektív" rendszere, hiszen a természeti jelenségek és folyamatok sem mások, mint ezeknek a metafizikai őselveknek a természetben (az anyagi világban és a pszichikai folyamatokban) jelentkező megnyilvánulásai, kisülései, forma -és alaköltései.

Az egyetemes törvények természetét nem önkényeskedő, politikai és gazdasági, vagy különböző kulturális-vallásos csoport-érdekeket követő, “törvényhozó bölcsek” fektették le. De még csak nem is a felszíni okozatok világának számító fizikai és pszichikai (természeti) létdimenzióknak a jelenségeit objektíven megfigyelni igyekvő - és ez által az okozati világ felszíni jelenségei által megtévesztett - semleges szellemű tudósok figyelték meg és írtak le az et.-et. Az et.-et legelőszőr az egyetemes létezés ős okaira vonatkozó spirituális ős-kinyilatkoztatásokat ismerő és azok hatásait nem csak a természetben, hanem a személyes életükben is ellenőrző hermetikus beavatottak írták le időszámításunk előtt ötezer évvel. Annak következtében, hogy a mai ember ezeket az Egyetemes Törvényeket nem ismerő, de különféle nyerészkedési és hatalomgyakorlási érdekektől hajtott politikusok (úgynevezett tömeg-képviselő emberek) által összeállított, alapcéljaikban a természettel szemben nyerés-orientált, megszorító és fenyegető jellegű társadalmi - politikai törvények alapján él, egyre inkább eltávolodik és elidegenedik az egyetemes törvényektől. Azáltal, hogy a többnyire gazdasági rész érdekeket érvényesíteni törekvő politikai képviselők által létrehozott, egymásnak ellentmondó és követhetetlen törvények szerint él, azáltal, hogy a többnyire közgazdasági szempontok szerint kreált, a természeti folyamatok harmóniájával (az ökoszisztémák egyensúlyával) - és ez által az egyetemes teremtői szellemmel szemben álló mesterséges törvényekhez igazodva akar élni, nem érzékeli a problémáinak az igazi okait, és nem érti már az ő valóságos problémáinak a lényegét. És mivel ezeket az egymásnak ellentmondó és részleteikben egymással életellenes jellegű tőrvényeket képtelen folyamatosan betartani, az egyes embernek valójában állandóan át kell hágnia ezeket, az ő a társadalmi és erkölcsi életét szabályozó törvényeket, amiért tudatában és tetteiben lépten-nyomon korrumpálódnia kell emberi öntudatában és aminek következtében állandóan törvénytelenül él. Ez meg is látszik az életünk minden területén és a közösségi lét minden mozzanatában: mind a magánélet szférájában, mind a társadalmi-közösségi élet (kultúra, gazdaság, politika) területein.

Mivel mind a fizikai-természeti törvények, mind a közösségi életnek a különböző társadalmakban lefektetett és le nem fektetett (meghatározatlan) szabályai, igazából ezeknek az Egyetemes Törvényeknek a kivetülései és a következményei, az a személy, aki ezeket a szellemi (kauzális) törvényeket megismeri, és e törvényekkel összhangba hozza életét, nem kerülhet konfliktusba sem a természeti törvényekkel. De főképp nem kerül konfliktusba a mindenkori politikusok által összetákolt, hamar elavuló társadalmi - gazdasági törvényekkel sem. Attól kezdve, hogy az et.-hez igazítja életét (gondolkozását és tetteit), az ő élete sokkal inkább törvényessé válik, mint azoknak a különböző érdekeket hajhászó embertársaié, akik az anyagi és biológiai - növényi világ öncélú hasznosítására, mesterséges (technologizált) szaporítására, növesztésére és, végső soron, a természetnek az öncélú kiszipolyozására (elfogyasztására) és kirablására irányuló társadalmi-politikai törvények és szabályok szerint: a termelői - fogyasztói morál szerint élnek. Az Egyetemes Tőrvények szerint élő személy élete, bizonyos össze-hangolódási idő elteltével, szemmel láthatóan harmonikusabb, egészségesebb és kreatívabb, mint azoké akik még mindig "a létért való küzdelem" naiv ideológiáján alapuló erkölcsi normák szerint élnek, mivel az ő élete ténylegesen tőrvényes. Az a személy, aki megismeri ezeket a törvényeket, elsősorban önmagát ismeri meg, mint isteni létformát, mint spirituális lényt, akin keresztül az Egyetemes és Örökérvényű Lételvek közvetlenül és felismerhetően megnyilvánulhatnak. Természetes egészségén és zavarmentes (harmonikus) életfolyamatain, életerején és élettörténetén keresztül folyamatosan észlelheti, ahogy az Ö személyén, az ő személyén ás az Ő személyes É-tudatán keresztül (is) megnyilvánuló egyetemes törvények egybekapcsolják a fizikai (természeti) létmegnyilvánulásokat a Teremtő Abszolútummal. Így az olyan személy, aki megismeri e törvényeket, és önmagán megfigyelve azok hatásait, felismeri és használni képes azoknak az életteremtő és körülményteremtő erejét az Ö személyes, mindennapi életében, aki harmóniába tud kerülni e spirituális lételvek (az archaikus ember ezeket az Élő Szellemi Hatalmakat nevezte és tisztelte isteneinek) hatóerejével, olyan kreatív képességekre tesz szert, amelyek az Ő identitástudatán keresztül, közvetlenül a Létezés eredetéhez és az egyetemes lét alapmintáihoz, vagyis az Abszolútúmhoz kötik az ő személyét. Ezért képessé válik az élete (sorsa) minden rejtélyét megérteni, a sorsából következő problémáit (még a mások által abszurdnak és kegyetlennek képzelt, és a mások számára elviselhetetlennek érzett élethelyzeteket, betegségeket és tragédiákat is!) feloldani és meghaladni, ezekből új képességeket és tulajdonságokat nyerni, valamint a személyi sorsa és a személyi vágyai, a képességei és az esetleges tehetsége közötti ellentmondásokat kiegyenlíteni anélkül, hogy ezeket a sors-rejtélyeket a maguk részletes árnyalatában állandóan számon kellene tartania.

Az egyetemes tőrvények és a metafizika legkényesebb kérdése a Szeretet. Pontosabban a Szeretet érzékelése, megnevezése és gyakorlása. Szinte meghatározást írtam és ezzel máris a Szeretet lényegének mondtam volna ellent. A Szeretet ugyanis abszolút megnyilvánulás, tehát határtalan spirituális kiáramlás és ezért meghatározhatatlan. Aki meg akarja határozni, az Szeretet - ellenesen cselekszik, ha akarja, ha nem, hiszen valamilyen skatulyába be akarja szűkíteni kiáramlását és kiterjedését. A meghatározás a Fény tulajdonsága, amely állandóan egy meghatározott irányba - célirányosan - terjed és mindig egy, vagy több meghatározott teremtési formát és állapotot termékenyít meg és világít át. A Szeretet a Teremtő első megnyilvánulása és első tulajdonsága, amely által az Abszolútumból Teremtő lesz, ami által keletkezik a Teremtés és létrejön Minden. A Szeretetet emberi állapotban nem lehet igazából elgondolni, hanem csak érezni lehet és ennek a legnagyobb veszélye az, hogy az ember könnyen összetéveszti a gyűlöletet létrehívó, rész - szeretet érzésekkel: az érzelmekkel, amelyek által, amelyeken keresztül itt a biológiai individuális elhatároltságában át szokta élni a Szeretetet: Ilyen például az anyaszeretet, a gyermekszeretet, a családszeretet, a nemzetszeretet, a hazaszeretet, a vallásos isten-koncepció (faragott képek) szeretete és így tovább. Ebben a helyzetben tehát, a mindennapokban, a Szeretetet össze tévesztjük annak a rész megnyilvánulási formáival: a szeretet - pszeudologiákkal és az érzelgősséggel és ezáltal által elszakítjuk magunkat a valódi Egységélménytől és a legkegyetlenebb dolgokat is képesek vagyunk elkövetni bizonyos szeretet- pszeudologiák nevében (Lásd: családok közötti gyűlölködések, bosszúk, nemzet- és vallásháborúk).

A Szeretet a lét első mozzanata és ugyanakkor az első paradoxona. A megnyilvánulásával: a kiáramlásával megbontja az Abszolútum primordiális állapotát és ezáltal az Abszolútumot Teremtővé változtatja, létrehívván a Teremtőt és a Teremtést: a kettőt. Ám ugyanakkor a Szeretet fenntartja az abszolút egységélményt, vagyis az egységállapot emlékét (érzetét) és az egységhez, az egységbe való kapcsolódás szükségét és ezáltal állandóan biztosítja az egység helyreállítását a Teremtő és a Teremtés között, a Fiú és az Atya között a teremtés különböző folyamataiban. A Szeretet tehát egyszerre egységbontás és az egység helyre állítása is. Az egység helyreállítása, a visszakapcsolódási törekvés viszont korrupcióvá, kábulattá és káprázattá válik a Fény által biztosított teljes átvilágítás nélkül, szellemi világosság nélkül. Ezért az igazi Szeretet nem tud megvalósulni Fény nélkül, mint ahogy a Fény is sötétséggé válik a Szeretet nélkül. A Szeretetet a Fény segítségével, a Fény által fejezzük ki, de a kifejezés mindig csak részleges, részre - irányított lehet és ezért a Szeretet kifejezése a teljességet nem éri el az egyetemes egység maradéktalan átérzése - átélése nélkül. És viszont: ahhoz, hogy az egyetemes egység maradéktalan átélésére képes legyek, át kell világítanom annak minden részét a kutató értelmemmel, különben leragadok a saját szűk körű érzéseim, egyéni rész - szereteteim Szeretet-szakító átélésénél. Pál apostol Szeretet himnusza a legnépszerűbb és talán a legsikerültebb megfogalmazása a Szeretetnek, de ezen a helyen Pál csak a Szeretet lényegére koncentrált és annak ellenére, hogy máshol beszél a kutató értelem Isten örvényeit is átvilágító szerepéről, elmulasztotta a Himnuszhoz mindjárt hozzá fűzni, hogy ember számára Fény nélkül, vagyis az értelmi tevékenység által biztosított szellemi világosság nélkül, lehetetlen megvalósítani a Szertetetet. Ennek következtében a dogmarendszerből és hívei gondolkozásából a fényt: a gnózist kiírtai igyekvő egyház által irányított kereszténység élte át a történelem folyamán a legnagyobb gyűlölet-formákat (vallási intolerancia, vallásháborúk, nacionalizmus, világháborúk, deportálások, gázkamra lágerek, stb.) és a Fénytől való félelmében létrehozott egy Szeretet és Fény nélküli, mindent az észszerűségre alapozó, materialista alapú technikai tudományos civilizációt. A Fény, a világító szellemi értelem ugyanis nem az agytevékenység: az intellektuális műveletek következménye, hanem fordítva: az agy intellektuális képessége (az intelligencia) a Fénynek egy földi megnyilvánulási formája. A fénynek az öncélú, Szeretet nélküli működtetése szellemi elsötétedéshez vezet. A Fény Szeretet nélkül sötétséggé és káprázattá, a Szeretet Fény nélkül bomlássá, rothadássá és kábulattá válik. Ha a Fény öncélú (részleges) és nem az egész létezés (esetenként: egy egész spirituális-energetikai struktúra által hordozott problémakör) átvilágítására irányul, a hozzá csatolódó Szeretet hamis lesz és ez hamis egységet hoz létre. Ennek a hamis egységnek előbb - utóbb meg kell bomolnia, akár tragikus események árán is, mivel akadályozza a valódi egység megvalósulását.

A Szeretet az ember számára egy állandó érzés- és gondolat kiáramoltatási, egy személyi megnyilvánulási, valamint adási - odaadási kényszer formájában ölt testet amely, paradox módon egy misztikus ragaszkodási kényszerrel szövődik össze. Ez a ragaszkodás viszont a legtöbb esetben konkrétumokhoz: anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődik és ezért részleges. A ragaszkodás olyan érzéseket hoz létre bennünk, amely a különböző részleges teremtési formák világához, megnyilvánulási formáihoz, valamint különböző lényekhez (és persze különböző személyekhez) kapcsolja az embert és nem az egész teremtéshez. Ez számunkra természetes, hiszen a természetben élünk és a bennünk és általunk is megnyilvánuló Szeretet által a velünk közvetlen kapcsolatban álló anyagi struktúrákat, a hozzánk közel álló (szimpatikus) lényeket akarjuk önkéntelenül egybekapcsolni (összekapcsolni, visszakapcsolni) a bennünk levő Teremtővel. Vallásos kifejezéssel: az Istennel. Ez, amit most leírtam talán unalmas közhely, de mivel nem ismerjük, jobban mondva nem figyeljük meg kellőképpen a közhely következményeit, vagyis a Fény által átvilágítatlan Szeretet részleges (egyéni és csoportos) megnyilvánulásának az intenzív átélésének a következményeit, rengeteget szenvedünk fölöslegesen. A szenvedés ugyanis a zavarnak és a gyűlöletnek: az részleges szeretet-érzések (a folyamatos egység-kizáró élményeknek) erős átélésének a következménye. A szenvedés tehát az Egész- ségtelenség: a folyamatos részlegesség és a Fél-elem, vagyis a fél-tudati élményeknek, a Szeretet által biztosított Egészségi érzés hiányának a következménye. És amikor ezt írom, e magyarázat által, ezen értelmezések által, újra csak a Fény műveleteit végezem. És miközben ezt teszem, de nem figyelek az egységre, egyre távolabb kerülök a Szeretettől, vagyis a Szeretet - élménytől, mert a szeretet folyamatos egység-érzés, és nem a Szeretet rész-megnyilvánulásainak a értelmezési művelete. És viszont: a Szeretet nem valósulhat meg bennem a részek és az álegységek átvilágítása nélkül. Ez a Szeretet paradoxona, hogy miközben a Szeretet mindenkor és mindenképp az Egység-élményhez, az Egység- érzéshez kötött, biológiai és egyéni meghatározottságainkban szüntelenül a részekhez való kapcsolatainkban és rész-érzéseinkben: viszonyulásainkban éljük meg. Ezért a legnehezebb, amit megvalósíthatunk az életünk folyamán az ami a legkönnyebbnek tűnik: a Teljes és valódi Szeretet folyamatos átélésének az egyéni képessége. És nem csak azért mert a biológiai létbe ágyazottságunk következtében a mindennapjainkban határolt részként kell megélnünk az egészet, hanem azért is, mert amennyiben nem éljük meg és nem éljük át a konkrét anyagi struktúrákhoz és személyekhez kötődő (határozott, tehát elhatároló) érzésekként (kapcsolatként) a Szeretetet, beszédülünk és lesüllyedünk a fantazmagórikus gondolatrendszerek és élettelen intellektuális absztrakciók gyártásának a steril, ördögi körébe, ami nem csak a céltalan szellemi körbeforgást idézi be az életünkbe, hanem a valóságos egységbe kerülés szükségére figyelmeztető tragikus események ciklikus (és fárasztó) ismétlődését is. A gyűlölet is a Szeretet paradoxon következtében jön létre. A gyűlölet nem a szeretet ellentéte, hanem szeretet részleges és rossz (hamis) megvalósulása következtében létrejövő érzelem. Ezt leginkább a szerelmeseken, vagy a gyermeküket "agyon szerető" családanyákon, vagy családapákon figyelhetjük meg, akik lassan - lassan gyűlölni kezdik azokat a gyermekeiket, amelyek elhárítják az ők szeretet - kinyilvánításait. Ez azért történik így, mert az ember személyében lakozó, az egyes ember személyét létrehozó, a személyben leginkább létező és a személyen keresztül a legerősebben megnyilvánuló Abszolútumot a vallás különválasztotta az egyes ember személyétől (külső Isten-képzetet: egy fiktív valóságot hozott létre). A Tudományos világlátásával ma már a természettől is elszakított ember, csak pszeudo-szeretetben él, csak rész - szeretetet, csak szeretet- darabkákat képes átélni. A különböző rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való egoista ragaszkodását és az uralkodási késztetéseiből eredő befolyásolási - ellenőrzési vágyát összetéveszti a szeretettel. Holott, ha jól megnézzük, metafizikai szempontból még az emberszeretet is (ami az egész emberiség szeretetést, nem csak minden fajával és nemével, hanem minden egyedének is a szeretetét feltételezi a gátlástalan és kegyetlen gyilkosokkal, a nép nyomorító és nép-írtó diktátorokkal, valamint a homoszexuálisokkal és a pedofilokkal stb., együtt), vagy az Isten-szeretet is, idealisztikusan különválasztva pl. a kór-okozó baktériumok és az AIDS vírus szeretetétől, vagy a kerge-marha kór okozó vírusoktól, csak rész-szeretet, illetve pszeudo szeretet lehet.

Láthatjuk, hogy a szeretetnek a rész- formáiban történő intenzív átélése ugyanolyan kétségbe - eséshez: ugyanolyan gyűlölködésekhez vezethet és ugyanolyan létkorrupció lehet, mint bármely hamis információ- áramoltatásra alapozódó felelőtlenkedés és ellenségeskedés. Az igazi szeretet-állapot és a szeretet élmény nem tűr meg semmiféle ellenségképzetet. Ez az egyetemes egységállapot - egységtudat, a szeretet - élménynek csak az anyagi létezés korlátai és az ember által a természet, a psziché, a gondolat és a lét-képzelet síkjain létrehozott zavaroknak a feloldásával és a mentalitás béli szellemi meghaladásával jöhet létre.

Ahhoz, hogy a határtalanság egység állapotát átélhessük lelkünkben és szellemünkben, bátran fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkban kifejeződésre jutó, egyéni és csoportos színeződéseket tartalmazó személyünk elhatárolódott állapotának megfelelő, tudatos határozottságot. Mert a Szeretet - állapot elérése részünkről a kábulat: az egymáshoz nem illő részek erőszakos egysége által létrehívott lét-zavar elleni határozott szembenállást, a támolygással és tévelygéssel szembeni ellenállási formákat igényli és határozottan nem a hamis egységtudatból eredő korrupt állapotok és eljárások felvállalását.

Együtt érezhetek valakivel, de ez még nem jelenti azt, hogy egyet is értek vele (Sőt: egyes esetekben ez egyáltalán nem kell, hogy azt jelentse!), és főként nem azt, hogy együtt is kell működnöm vele. Főképp nem a veszélyes, vagy önveszélyes tévelygéseivel és támolygásaival, ámító és önámító magatartásával, tetteivel, vagy gondolataival. Együtt érezhetek minden szenvedő emberrel, például az AIDS vírussal fertőzött homoszexuálissal, vagy más, zavaros szexuális vágyak által gyötört személyekkel is (pl. a pedofil vágyak által kísértett személyekkel), miközben egyáltalán nem kell azokkal egy követ fújva, együtt működnöm és egyet- értenem. Sőt: határozottan felléphetek a tévelygést és a létrontást fokozó eljárásaikkal (például a velük egynemű személyek és a kiskorúak elcsábítására irányuló praktikáival, rafinált kísérleteivel) szemben.

Az összes egység- átélési törekvésünket megbuktathatja a Szeretet paradoxona, ha nem tudjuk feloldani, amennyiben nem tudunk róla és nem vesszük figyelembe. A ragaszkodó érzés és a minden áron jót akaró az érzések, a pozitívnak képzelt érzelmes viszonyulások még nem egyenértékűek a Szeretettel. Csak a gyermek, vagy az infantilis felnőtt mondhatja azt, hogy ezt szeretem, amazt meg nem szeretem. A szeretet nem határozott, nem részleges, hanem egész (egész-séges), teljes és határtalan. A Fény viszont határozott az átvilágító, megtermékenyítő tevékenységében. A családszeretet, a hazaszeretet, a népszeretet, az emberszeretet csak rész-szeretetek, vagyis a szeretet részleges és korlátolt kifejeződési formái. Erről Jézus is beszélt. Arról is beszélt, hogy az értelem még nem szellemi Fény, csak annak részleges kifejeződési formája. Amiről viszont nem beszélt az, hogy amiért valakivel, vagy valamivel együtt érzek, nem azt jelenti, hogy értelmileg is elköteleződtem mellette. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy egyet is kell értenem azzal. Mint ahogy fordítva is igaz: nem mindig szoktunk együtt érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. A baj, hogy miközben ez utóbbit természetesnek vesszük, az előbbit viszont nem és érzelmi alapon számon kérjük egymástól az értelmi elköteleződést, vagyis a mással, a másokkal szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az ostoba ellenségességet. A legnehezebb megtanulni a korrupció és a zavar (az álszeretet) formáitól határozottan elhatárolódni a határhelyzetek között zajló mindennapi élet gyakorlati kérdéseiben és eközben feltételek nélkül szeretni azokat a személyeket és azokat a jelenségeket is, akikkel és amelyekkel nem értünk egyet.

Miért lenne szükséges minden egészségét és boldogságát megtartani, vagy megszerezni akaró személynek megvalósítani ezt a látszólag ellentmondásos szellemi alapállást a Szeretet gyakorlásában és átélésében? - Azért mert az Abszolút Szeretet személyi magvalósítása alapján, az által és azon keresztül működik a bennünk a Teremtés, vagyis a Mágia Tőrvénye.

Mindaddig tehát, amíg meg nem kíséreljük a tiszta (személyi ambíció és mindenféle zavar- mentes) Szeretet - állapotot elérni és magunkból kiáramoltatni, mindössze fölösleges elméleti ismeretszerzési tevékenység marad az egyetemes törvények megismerése és nem hozhat semmiféle javulást a sorsunkban, az egészségünkben és általában az életünkben.

Ugyanakkor fontos tudnunk azt is, hogy amennyiben hozzá fogunk az egyetemes törvényekről szóló ismereteinknek az alkalmazásához, soha nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, hogy egy - egy jelenség, vagy esemény helyes megítélésénél és értékelésénél - értelmezésénél, mind a hét törvény befolyása jelen van és ezeket mind meg kell keresnünk, fel kell fedeznünk és fel kell tárnunk az illető esemény (jelenség, folyamat, stb.) okainak és valós természetének a megállapítása érdekében. Nem elég tehát megállapítani azt, hogy egy bizonyos esemény, vagy ajánlat (beteljesülés), segítség, stb., azért következett be az életünkben, mert valamikor sokat gondoltunk rá, vágyakoztunk utána és másokkal is sokat beszéltünk róla, hanem jó megvizsgálni azt is, hogy a rezonancia tőrvénye alapján, miért azon az úton és azon a személyen (azokon a személyeken) keresztül érkezett el hozzánk a várva - várt, vagy tudatosan beidézett esemény (válasz), miért az adott körülmények között és az adott időben (Ciklus és Ritmus törvénye), milyen új karmikus hatás-mechanizmusok játszotta közre és milyen hatások semlegesítődtek ki és milyen következmények esedékesek (Karma törvénye), milyen energiák egyenlítődtek ki és milyen új energiák születtek (Kiegyenlítődés törvénye) és hogy milyen befolyása van, vagy lehet az adott eseménynek a mi párkapcsolati életünkre, esetleg milyen az illető eseménynek a Jin vagy Jang princípiumok szerinti jellege. És mindez még nem elég, mert azt is meg kell vizsgálnunk, hogy az adott eseménynek (jelenségnek) mi lehet, az őt kiegészítő és kiegyenlítő, de számunkra, vagy legalábbis a felismerési képességeink számára még meg nem nyilvánult poláris ellentéte és hogy nem-e kell számítani ennek az ellentétnek az esetleges (számunkra, kellemetlen, kényelmetlen, feldolgozásához plusz energiákat és figyelmet igénylő) bekövetkezésére?

Sőt a legtöbb nehézséget és félreértést az egyetemes törvények megismerésénél, nyomon követésénél és alkalmazásánál a Polaritás törvényeinek a hatásai és következményei okozzák, mivel a személyi karmánkhoz tartozó és többek között a kiegyenlítődési (harmonizálódási) képességünk elnyerését (is) szolgáló nehéz helyzeteket, kényelmetlen, esetleg fájdalommal is járó és különösebb erőfeszítést és figyelmet igénylő eseményeket, hajlamosak vagyunk mint ellenségeseket megítélni, akként kezelni és ha lehet, elhárítani, kikerülni és kiküszöbölni az életükből és nem vesszük észre, hogy ez a mi életszféránkban megjelent, vagy azt érintő, de “ellenségesnek” látszó jelenség esemény, körülmény, stb.), minket egy az egyben tükröz, illetve tökéletesen leképezi - megjeleníti a belső (lelki és szellemi) folyamatainkat: félelmeinket, szorongásainkat, agresszivitásunkat, haragunkat és rejtett, vagy rosszul feloldott, önkéntelen gyűlöletünket. Jó tehát a vizsgálódásainkat úgy folytatni, hogy a Rezonancia törvénye alapján, akkor is mi idéztünk be egy eseményt és az akkor is minket (belső, rejtett világunkat) tükröz, ha az látszólag mindannak amit mi képviselünk és amilyen természetűnek ismerjük önmagunkat (sorsunk jellegét), a tökéletes ellentéte. És persze, ugyanúgy kell vizsgálnunk és értelmeznünk a körülöttünk élő személyekkel történt eseményeket is, illetve a “nagy világban” és általában az emberiséggel történő eseményeket is. (Például egy - egy olyan média - hír értelmezésénél, amely egy, szerencsétlenségről vagy katasztrófáról tudósít bennünket.)

Amennyiben rá szoktatjuk magunkat, hogy bármennyire is közeli kapcsolatban álljon egy - egy általunk jónak, vagy rossznak ítélt esemény, az első “természetes” érzelmi reakciónkat követő magatartás, mindig az egyetemes törvények szerint értelmező és oknyomozói belső magatartásunk kerüljön előtérbe, nem csak hogy sokkal könnyebben igazodunk el az életünk és a sorsunk, azelőtt véletlenszerűnek képzelt eseményei és látszólagos ellentmondásai között, hanem olyan kiművelt spirituális intuíciós képességekre is szert teszünk, amelyek mind közelebb visznek a szellemi szabadsághoz, illetve ahhoz az állandósuló egészségi állapothoz és derűs tudatállapothoz (boldogsági, illetve megváltott állapothoz), amelyet Jézus a Mennyei Királyságnak nevezett.

1) A TEREMTÉS TÖRVÉNYE, ILLETVE A TEREMTŐ KÉPZELET, A TEREMTŐI LÉTKÉPZELET (A MÁGIA) TÖRVÉNYE.

A Szellem elsődlegességének a törvénye. A teremtett világnak, a létfolyamatoknak és minden nemű szellemi, gondolati, pszichikai és fizikai jelenségeknek az Abszolút (isteni) Imagináció, valamint az emberi imagináció általi keletkezésének, létrejövésének és kiteljesedésének a tőrvénye. Az ember számára ez nem más mint a fizikai és a pszichikai jelenségeknek és folyamatoknak, a vágyaknak és a gondolatoknak, az egyéni és a csoportos akarat és az egyéni lét-képzelet hatására történő keletkezésnek, változásának és kimúlásának, valamint az anyagi és a pszichikai jelenségeknek és folyamatoknak az egyéni szellem, illetve a személyi képzelet általi befolyásolhatóságának a törvénye. A mágia tőrvénye tulajdonképpen az embernek a teremtésben való közvetlen részvételének törvénye, illetve a személyi identitástudat mágikus erejének: az egyéni imagináció teremtő hatalmának a tőrvénye. E törvény alapján, a világegyetem alaptermészete MENTÁLIS (mágikus), vagyis szellemi.

Ezért Mindaz és Minden ami létezik és megnyilvánul voltaképpen Szellem. Minden a Szellemből születik, a Szellemhez tartozik, Szellemből van és végül a Szellembe tér vissza (Kybalion). Ezt a törvényt, annak hatásait és a következményeit nem lehet eléggé hangsúlyozni és eléggé komolyan venni: ennek a törvénynek az ismeretében tudomásul kell vennünk, hogy a Teremtő Szellem által TEREMTETT VILAGEGYETEM TERMÉSZETE nem ésszerű(!) és nem tudományos, illetve nem racionális és nem objektív, de nem is érzelmes, nem esztétikus, nem morális és nem is misztikus ahogy azt képzeli a materialista tudós, vagy a vallásos ember. A világegyetem természete egyszerűen mágikus, vagyis MENTALIS. Mivel az Abszolút Szellem és ezáltal a Teremtő Imagináció nem a személyünkön kívül létezik, hanem bennünk és általunk is, a többi lénnyel együtt nyilvánul meg, A TEREMTETT VILÁGEGYETEMNEK ez a mentális természete igenis szubjektív és objektívnek csak a határhelyzetbe került anyagi részecskék tömbszerűen egybesűrűsödött megnyilvánulási formáit látjuk. Ezeknek a változása (mágikus átalakulása) a mi biológiai változásunkhoz viszonyítva tágabb időintervallumokban történik. De mint az ember ősideája, Ádám Kadmon: Isten Első Ideája egyik sajátos megnyilvánulása, igazából a vágyaink és az akaratunk által befolyásolt teremtő képzeletünk révén, mi is ennek mágikus erejű, a mi emberi személyünkön keresztül is megnyilvánuló, valóság-létrehozó és valóság-alakító, teremtő tőrvénynek az egyéni és egyedi megtestesítői vagyunk. Annak köszönhetően viszont, hogy a mi egyéni teremtő képzeletünk csak az után kezdi éreztetni a hatását az életünkben, miután kiforrott, határozott - önálló személyi tudattal és akarattal rendelkező egyéniségekké válunk. Addig egy, az emberiség korábbi generációja, az elődeink és a szüleink (és ezt attól függetlenül, hogy esetleg már kiskorunkban elvesztettük őket:) - pozitív és negatív - képzelete és akarata által befolyásolt és az ő személyi tudatuk által meghatározott valóságban (környezetben) kell élnünk, csak nagyon későre vesszük észre - és nagyon kevés bizalommal - azt a tényt, hogy e teremtői képességünk által, mi is alakítjuk a sorsunkat, befolyásoljuk (harmonikusan, vagy negatívan) a viszonyaink alakulását, a legbiztonságosabb és legstabilabb helyzeteinkbe is beidézünk olyan véletlennek hitt eseményeket, amilyeneket nem terveztünk be az ésszerű gondolkodásunk és akaratunk által és nem utolsósorban idézünk be ezzel az "önműködően" tevékenykedő képességünkkel, olyan betegségeket, amelyeknek normális körülmények között nem kellett volna bekövetkezniük.

Az utóbbi hosszú mondatban kétszer is előbukkant az a magyar kifejezés, amely utal arra, hogy az ősmagyarok még tudtak erről az emberben rejlő mágikus erőről: a képzelet - a képzelgés és a tudatos képalkotás révén ható és működő, valóság - alkotó és valóság - befolyásoló képességéről. - Igen, pontosan a képesség szavunk, amely által a nagyobb, kirívóbb erőnket, vagy tehetségünket szoktuk jelölni utal arra, hogy az ős magyarok még tudták: minden tett és cselekvés, minden folyamat és jelenség alapjainál ott van az idea: a kép, amely mozgatja azt a szellemet, amely később lelki erővé: vággyá, akarattá válik és az anyagban és az anyag által válik kézzel fogható, illetve érzékelhető és észlelhető valósággá. Az ős magyarok tudták, mint ahogy minden archaikus nép tudta, hogy mindig előbb van a kép mint bármi. Ezért igyekeztek képet alkotni magukban, a maguk számára, mindarról, amit el akartak érni, illetve amit meg akartak valósítani, hódítani, vagy legyőzni. És azt is tudták, hogy ennek a mindig és mindenhól, de számunkra a legkövethetőbb módon, leginkább az ember képzeletén keresztül érvényesülő (mindenható) törvény kivédhetetlen és elháríthatatlan hatásának a következtében mindenki, aki szentimentálisan (érzelgősen) viszonyul az élete lényegi kérdéseihez, az önmagát önkéntelenül a saját zavaros teremtői képzeletének az ítélete alá helyezi. Ezért idegenkedtek sokáig a annak a kereszténységnek a felvételétől, amely a tizedik század idején már azzá az alapjaival homlokegyenest szembeforduló hipokrita államkormányzási hazugságrendszerré alakult, amelynek következménye a mai természetellenes és szellem-ellenes termelői - fogyasztói nyugati életkoncepció. Az ősmagyarok még tudták, hogy menthetetlenül a saját ellenőrizetlenül működő és ezáltal zavarosan teremtő - materializáló mágikus képessége és annak a hatásmechanizmusa fog ítélkezni minden érzelgősködő személy fölött, mivel az erős érzelmekkel feltöltött (intenzíven átélt) ellentmondásos képzeteivel olyan ellentmondásosan ható természeti és közösségi környezetet és olyan eseményeket idéz (hoz létre) be az életébe, amelyeknek a hatásai és a visszahatásai egyre tragikusabban nyilvánulnak meg a sorsában és az egészségében. Nem véletlenül jött létre tehát a Sententia és a Mentális szavakból a szentimentális kifejezés. Fölöslegesen ne tartsuk magunkat ítélet alatt, ne ítéljük el magunkat örökösen, ne tegyük magunkat az önkéntelenül működő, ellenőrizetlen mágikus teremtői képességünk áldozatává!

A teremtett világegyetem tehát az összes dimenzióival és létformáival együtt az Abszolút Szellem megnyilvánulása. Ebben az Abszolút Szellemben mi mindannyian benne vagyunk és minden sejtünkkel, minden gondolatunkkal, minden érzésünkkel, vágyunkkal, akaratunkkal és cselekedetünkkel részei vagyunk, ha tudomást szerzünk erről, ha nem. Tudatosságunk és gondolkozói képességünk leginkább a Mentális síkon köt össze bennünket a Mindenható Világszellem teremtő erőivel (hatalmaival, emanációival). E tíz teremtő erőnek a hatásait és a megnyilvánulásait ilyen módon mi magunk is befolyásoljuk, akarva vagy önkéntelenül, tudatosan vagy öntudatlanul, a gondolkozásunk, képzeletünk és vágyaink által létrehozott Szellem-képeinken, illetve GONDOLATKÉPEINKEN: a valóságról és a jövőről alkotott (jó, vagy rossz, örömteli, vagy félelem-teli) képzeteinken keresztül. Ezek a mágikus természetű gondolatképek a mágia törvénye következtében materializálódnak, azaz megvalósulnak az életkörülményeinkben, illetve a fizikai és a pszichikai természetünkben.

A mágia törvénye viszont soha nem önmagában, a többi törvénytől elkülönülten hat, hanem azokkal összhangban, azokkal együttműködve gyakorolja hatását mind a természetben, mind a mi mindennapi életünkben. A legegyszerűbb példa arra, hogy a mágia tőrvénye miképpen hat a természetben, illetve az ember spirituális személyi tudatával nem rendelkező lényeknél, épp a különböző állatfajok fajok külső természete (bőr és szőr színezete, test formája) alakulásában, generációról generációra erősödő forma és szín váltásában, az un. fejlődésében érhető tetten. Pontosabban, az állatoknak környezetükhöz való külső idomulási készségében. Nem véletlen, hogy azok a szárazföldi állatok, amelyek egész év folyamán hó borított területen (környezetben) élnek, fehér a szőrzetűk, vagy legalábbis fehérebb, mint a többi állaté, noha a biológusok kimutatták, hogy ezek elődje még színes, vagy legalábbis szürke szőrzetet viselt. Az állatoknak ez, a környezethez való idomulási vágyukhoz (a környezettel való egybeolvadási vágyukhoz, a ragadozók előli elrejtőzési vágyához, illetve a ragadozóknak az áldozatok általi észrevehetetlenné válási törekvéséhez, igyekvéséhez) visszavezethető új tulajdonságok kialakulása viszont nem történt meg egyik napról a másikra, hanem csak majdhogynem észrevehetetlenül, egyik generációtól a másikig, évezredeken és évmilliókon keresztül. És ez épp amiatt megy ilyen lassan végbe, mivel ez az átalakulás a többi törvény érvényesülésével együtt: a kiegyenlítődés, a ciklus és a ritmus, de főként a hatás és a visszahatás törvényén keresztül mehetett csak végbe.

Annak ellenére, hogy az ember esetében ezek, a tudatos, vagy öntudatlan törekvései, vágyai és sóvárgásai által beidézett változások meg történnek többnyire már a személy életében, ezek a mágikus képzelőerőnk által előidézett pozitív, vagy negatív változások is (javulások és romlások) csak és csakis a mágia törvényének (az egyén mágikus képességeinek és tudatos törekvéseinek) a többi kilenc (Valójában hét + három, tehát tíz egyetemes törvény létezik. - Lásd a Megváltás Törvényei c. Fejezetet) törvénnyel való összhatása eredményeképpen jöhetnek létre. Csak és csakis a többi kilenc egyetmes tőrvény által adott lehetőség és feltétel függvényében jöhetnek létre. Ezért csak felszínesen és időlegesen gyógyulhatunk meg egy betegségből, mindaddig amíg képessé nem tettük magunkat az igazi, nem érzelgős és diszkrét szeretetnek a mély átélésére, illetve nem váltjuk fel az önös érdekeinket szolgáló spekulatív gondolkozási képességünket (intellektusunkat) az egyetemes törvények felsőbb rendű logikáját követő spirituális gondolkozásra, az egyetemes logosz szerinti gondolkozási módra. És természetesen, valójában boldogak, elégedettek és félelem nélküliek: harmonikus személyiségek sem lehetünk mindaddig, amíg mindez nem következik be az életünkbe. Ezért meddő és döre törekvés minden mágiázás, minden mágikus technika és technológia alkalmazása, nevezzék azt akár fehér mágiának, vagy fekete mágiának. Mágiázhatunk még a világ, pozitív és tartós változást, mind az erőnléti - egészségi állapotunkban, mind a magánéletünkben, csak, és csakis akkor fogunk elérni, ha a többi kilenc törvénnyel is tudatos kapcsolatba, majd harmóniába kerültünk. Aki a fejlődés törvénye, a ciklus és a ritmus törvénye, a kiegyenlítődés törvénye, de főképp a szeretet és a nyítottság törvénye figyelembe vltele nélkül, öncélú mágikus praktikák és misztikus trükkök segítségével akar akár boldog, akár egészséges lenni, az épp a fordítottját fogja elérni annak, amit célul tűzött maga elé és még betegebbé - erőtelebbé és még boldogtalanabbá válik, mint amilyen volt a mágiázás előtt. Hiszen a polaritás és a hatás visszahatás törvéánye is létezik...

A Mágia törvénye teszi lehetővé a telepátia jelenségét, a materializálás (beidézés) és a dematerializálás (feloldás, megszűntetés) jelenségét és ez teszi lehetővé, hogy az ember tudatosan is gyakorolhatja az ősi teremtőerejét. Ezt a tudatos teremtő-erő gyakorlást, a szellemtudományok által a legősibb korok óta ismert, a tőrvény által lehetővé tett materializálási praktikákat, a középkori Európában az inkvizíció által üldözött mágikus technikák tovább fejlesztett változatait használja fel ma (különböző, "minden áron" jót akaró, de szellemi alapjaiban tisztázatlan, többnyire a felelőtlen beavatkozási késztetéseket és egoista vágyakat kielégítő célok elérésére) a José Silva féle agykontroll iskola. A közhiedelemmel ellentétben a teremtés törvénynek az ember által történő tudatos alkalmazását (az agykontroll - mágiát) nem Jósé Silva úr a találta fel, hiszen ilyen mágikus erejű képzelgési technikákat ismerték az összes korok beavatott szellemtudósai és mesterei anélkül, hogy mindjárt a szabadalmaztató hivatalhoz fordultak volna ezeknek a mágia-technikai módszereknek a hivatalos úton történő egyéni kisajátítása érdekében. A Silva féle agykontroll is a mágia, illetve a teremtő képzelet törvényét használja a gyógyítási eljárásaihoz és a materializációs műveleteihez, de anélkül, hogy a többi kilenc törvény hatását és következményeit (visszahatásait) ismerné. Anélkül, hogy azokkal számolna. Amennyiben az agykontroll-oktatók nem ismerik az egyetemes törvényeket, maguk is csak ártatlan áldozatai egy tömegméretűvé nőtt, de szerfölött jövedelmező illúzió-kergetésnek. Amennyiben viszont a többi kilenc törvényt ismerik - de a jelen tudomásom szerint a hallgatóikkal és követőikkel nem ismertetik ezeket a tőrvényeket - az öncélú mágiázásnak a veszélyes örvényeibe sodorják az ártatlan és felkészületlen hallgatóikat. Ezért az agykontroll alkalmazása, vagyis az egyéni mágikus képességek mesterséges és erőltetett gyakorlása (a ráhatás) olyan helyzetekben, amikor egy esemény (pl. egy hirtelen gyógyulás, vagy egy szerelmi párkapcsolat) megvalósulása sérti a Rezonancia, a Nemek, a Polaritás, a Ciklus és a ritmus, és főképp az egyetemes Kiegyenlítődés és a Fejlődés tőrvényét. Az "agykontroll-sikerek" listája átalakul a fekete mágiázás díszes eredménytáblájává és a hamari sikerek hosszú távon átalakulnak olyan egyéni, vagy családi sikertelenségekké, szélsőséges esetekben tragédiákká, amelyeknek az okát már senki nem keresi a sorozatos agykontroll - sikerekben.

Mert hiába gyógyítanak ki például egy nőt, illetve hiába gyógyítja meg valaki saját magát az agykontroll technikák (mágikus trükkök) segítségével a virágpor, vagy az állatszőr allergiából addig, amíg az illető nem csak hogy védekezik az idő szerinti természeti megtermékenyüléssel szemben, hanem szorongva fél és önkéntelen negatív magatartást tanúsít a gyermekvállalás gondolatával szemben. Az így kikezelt “betegség”, amely csak azt hivatott jelezni a személy számára, hogy nem helyesen éli az életét, rosszul járja az élete spirituális és gyakorlati útját, sokkal végzetesebb betegség formájában fog visszatérni, esetleg a mellekben vagy a méhében jelentkező rákos daganatok formájában. És hiába mulasztja el magának ezeket a rákos daganatokat is és a többi, az anyaság princípiumához: a termékenyítő információ áramlások befogadásához kapcsolódó szerveiben (gyomor és emésztőrendszer) jelentkező daganatait is agykontrollal, mert a spirituális életfeladataitól ezáltal sem fog megszabadulni és ha tovább ellenkezik a jellegzetes élettapasztalatokat (ez esetben az időben megélt és esetleg több gyermekes anyai tapasztalatokat és élményeket) igénylő sorsával szemben, mert vagy szerencsétlen kimenetelű nemi erőszak áldozata, vagy más végzetes következményekkel járó, balesetnek látszó esemény áldozatává válik a sors-feladataival való szembeszegülés miatt. A Karma (Ok és okozat) törvénye visszahatásainak az észlelése (és őszinte beismerése) után, kevés olyan Silva- tanfolyam hallgató marad, aki az agykontrollal tovább javítgatja a fizikai hibáit és pszichikai - karakterbeli hátrányos tulajdonságait. Szomorú, hogy a hamari sikereket követő (és természetszerűen bekövetkező) kudarcélmények után, a legtöbb agykontrol hívő csalódottan felhagy mindenféle szellemi-spirituális kutatással, vagy mindössze "érdekességként", "szellemi izgalomként" kezel mindenfajta spirituális jelenséget, ahelyett, hogy más, a szellemi sorsfeladataik felől konkrét adatokat szolgáltató beavatási rendszerek segítségével megismernék azoknak a negatív "hátráltatottságaiknak" az igazi, sorsbeli (kauzális) okait, amelyeknek a felszínes kijavítása és helyrehozása érdekében valamikor agykontrollozni kezdtek. (Az igazi sors-megismeréshez és a szellemi kiegyenlítődéshez nem elegendőek a meditációs-technikák, a terápiás módszerek, hanem sokszor kegyetlen őszinteséget követelő önmegfigyelés, önfegyelem, igényesség és felelősségteljes hibabelátás szükséges.) Az agykontroll módszereivel elérhető sikerek nem csak időlegesek, de olyan fölösleges karmikus tehertételeket is okoznak, amelyek tudatosítása után, a legtöbb felelősségtudattal rendelkező agykontroll-gyakorló messze elkerüli e "tudományos" praktika gyakorlásának a gondolatát is. Ugyanis az alább következő Kiegyenlítődés Törvénye értelmében, a könnyen és érdemtelenül, valamint az idejekorán elért "agykontrolos" sikereknek, amelyeket a mentális és az ideatikus szinteken gyakorolt naiv erőszakoskodások árán érnek el, valamikor a hétszeres árát kell "visszafizetniük", anélkül, hogy tudatosíthatnák a magunk számára, hogy miért is érik őket újabb veszteségek, hogy miért érik őket újabb személyi nehézségek, hogy miért kerülnek bizonytalan és kilátástalan helyzetekbe, miért gyötrik újabb és újabb, a szellemi éberségüket kiváltani hivatott betegségek. Amit ezzel az együgyű módszerrel a többi hat tőrvény, de főként az egyéni a személyi sorsfeladatok és az egyéni karma okainak az ismerete nélkül elérni lehet, kiaknázva a mágia törvényének az egyéni lehetőségeit, a fekete mágia művelőivé teszi az agykontrol gyakorlókat, még akkor is ha csupa naiv "jó szándék" és javtani-akarás vezérli e minden áron jót akaró egyéneket a céljaik elérésében. A hermetikusok figyelmeztettek arra, hogy "A pokol felé vezet út csupa jó szándékkal van kikövezve."! E módszer használata csak akkor és csak abban az esetben lehet jótékony hatású, amennyiben annak gyakorlója a többi hat egyetemes törvény ismeretében, azok következményeinek tudatosításával és személyes felvállalásával, azok szellemével összhangban, teljes felelősségtudattal használja a módszert és a technikákat és ha minden negatív következményért előre felvállalja a személyes felelősséget. Különben csak árt vele magának és környezetének a pillanatnyi kézzelfogható sikereinek ellenére.

Annak érdekében, hogy pontosabb és érthetőbb legyen mindaz amit az imént leírtam a mágia törvényének az öncélú alkalmazásáról, illetve a különböző mágikus módszerek és technikák alkalmazásának a következményeiről, sőt: e könnyelmű eljárások hosszú távú veszélyéről, igénybe kell vennem Hamvas Bélának az ide vonatkozó megállapításait, aki nálam sokkal nagyobb ismeretanyag birtokában, sokkal nagyobb tájékozottsággal és sokkal pontosabban ír korunk e cseppet sem elhanyagolható jelenségéről: "Az eltudományosított ember hozzászokott ahhoz, hogy a szellemi erőket azonnal és alaposan kiaknázza: technikára felváltsa. Ez a törvénytelen aktus Európában már nem egyszer - Platón és Püthagorasz idejében - keserves kudarccal végződött..." "A modern ember kezében az őskori (metafizikai) egységek szellemmének alkalmazásai merő mágikus technikává alacsonyodtak. Nem értették, hogy az őskori egység felbonthatatlan, melyet az egység metafizikájának tökéletes asszimilációja nélkül alkalmazni nem lehet, és ha mégis, abból csak a tudatlan kontár bűvészinas mutatványa derül ki. Az ilyen meggondolatlan mágikus aktivitások, amelyeket a modern ember primitív éretlenségében merő technikának tart, már eddig is sok emberi sorsot vezetett szellemi megzavarodásba, sőt a sötétségbe és nem egyet a teljes felbomlásba. Az alkalmazás metafizikai ismeretek nélkül, az őskori egységben levő egész emberfölötti tudással egybefoglalt erő -és szellemvilágot felszabadítja. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell venni, hogy Európában ma az ember egyáltalán nem él olyan spirituális életet, hogy ezeknek a szellemi erőknek felszabadítását el tudná viselni, nem is beszélve arról, hogy az erők felszabadításával tökéletesedjék. Több száz éven keresztül az anyagban való vakságra oktatott nemzedékek, amelyek megvetéssel és gúnnyal fogadtak minden metafizikát, idealítást, egzakt valóságot, misztikus intuíciót és az intuíció minden megnyilatkozását és az őskori (metafizikai) egységben nem tudtak egyebet látni, mint saját "haladó" emberiségüket megelőző komolytalan meséket, ezek a nemzedékek ma, mikor a több száz éves absztrakt és irreális kábaság következményeit keservesen tapasztalják, beavatatlan lélekkel és megszenteletlen kézzel, DE SÖTÉT MOHOSAGGAL (kiemelés: K.SZ.) nyúlnak az őskor szakrális hagyományának titkaihoz és fel akarják azt használni. De már itt van az idő, amikor beavatatlanságuk súlyos következményeit tapasztalni kezdik a szerencsétlenségbe taszított sorsok láttán, és saját életüknek esetleg végzetes összetörésén. Több kirívó példa volt már erre, de számtalan eset maradt titokban, és az emberi sorsok összetörésének valódi oka soha sem fog kiderülni (...) De számításba kell venni, hogy még soha a világon a mai európai (nyugati) embernél az anyagi zárt életbe jobban elmerült lény nem élt, beleszámítva az őserdők vadembereit is. Ennek az embernek a kezében a magasrendű eljárások olyan mágikus technikává lesznek, amelyeknek hatása kiszámíthatatlanul veszedelmes. Az európai ember feladata ma nem lehet a spirituálisan éretlen szellemével mohón a gyakorlati alkalmazásokhoz nyúlni, türelmetlenül a módszerek (Lásd: Silva- módszer és pl. a Dianetika módszerei, stb. - beszúrás: K.Sz.) hatására szomjazni, hanem az őskori egységek szellemének megértését kell megkísérelni. E barbár tömeg azonnal a szentélybe akar törni és ezoterizmusra éhezik, pedig még a kezét sem tudja megmosni. Az első lépés az őskori metafizikai hagyomány felé nem lehet más, mint a tanítványi alázat: mert az embert nem a technika alakítja át, hanem a szellem. Az alkalmazás ideje és módja, ha a szellem arra megérett, s arra szükség van, önmagától elkövetkezik." (Hamvas Béla: Scientia Sacra I. ll7-ll9 oldal.)

Hogy Hamvas Bélának a XX. század közepén írott szavai mennyire aktuálisak a XXI század elején, jól jellemzi a legjobb magyar Silva tanítványnak, dr. Domján Lászlónak a Budapesten havonta megjelenő Elixir Magazin 2001. áprilisi számában megjelent, saját agykontrol tanfolyamát reklámozó szövege: “Többek között elmondom, hogy: - melyek az igazán hatékony programozás titkai, //- miként lehet rácsatlakozni az “internetre” , s így többek között elérni, hogy adósunknak eszébe jusson megadni a tartozást, hogy könnyen el tudjuk adni az ingatlant, hogy szolgáltatásunkról, üzletünkről ingyen tudomást szerezzenek az az iránt érdeklődök, hogy hirdetéssel kapcsolatban jó döntést tudjunk hozni, // - beszélgetés közben hogyan lehet speciális szubjektív kommunikációval hatni a másik emberre, s így segíteni neki,..." - Egyszóval, hogyan szolgáljuk ki mágikus - szellemi módszerek segítségével az önös, egoista vágyainkat, a nyerni akarásunkból fakadó érdek- tévképzeteinket és hogy e felemelően nemes és az önzetlen szeretet által vezérelt céljaink elérése érdekében, hogyan befolyásoljuk - manipuláljuk embertársainkat nem pszichológiailag, hanem mentálisan, úgy, hogy ezáltal még “segítsünk neki”? Amikor ilyeneket olvasok, egészen biztos vagyok abban, hogy a rezonancia, a polaritás és a hatás - visszahatás törvényének megfelelően, nem véletlenül született meg a Szent Inkvizició intézménye. Egyrészt, mert tévképzet az, hogy Loyolai Szent Ignác nem egy spirituális szükségszerűséget felismerve, hanem eleve politikai céllal hozta volna létre az intézményt, másrészt azért, mert tudom, hogy minden intézmény, minden szaporodó - bővülő hivatal, jól vagy rosszul, az emberi felelőtlenkedés, illetve a személyi felelősség elhárítás következménye.

Hogy egészen világos legyen azok számára akik e sorokat olvassák majd: az agykontrol létezését örvendetesnek találom, amiért a siker-eseteinek nagy méretű számával egyértelműen és megcáfolhatatlanul bizonyítja azt, hogy “A világegyetem természete és a teremtés természete mentális”, másrészt pontosan annyira elhibázottnak és nem csak hogy vakvágánynak, hanem veszélyesnek is tartom, az ember spirituális felszabadítása helyett annak az alacsonyrendű egoista késztetéseit kiszolgálni hivatott céljaiban, mint a politikai és a közgazdaságtant, mert tudván tudom, hogy "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt." És erre első kézi példaként itt áll mindjárt a dr. Domján reklám-szövege: Olyan mágikus módszerre - praktikára - tanítalak benneteket, aminek segítségével könnyen el lehet érni, hogy az adósotoknak jusson eszébe megadni a tartozását, ha már nyíltan, becsületesen és határozottan, mint ahogy azt illene egy szellemi öntudattal rendelkező személy részéről, nem meritek azt igényelni tőle. A dr. Domján jó pénzért árult agykontrolos módszere nem csak azért sérti az egyetemes törvényeket és elsősorban a Mágia törvényét, amely egyben a tiszta személyi öntudat törvénye is, (mivel a mágia csak azoknál a személyeknél hat jótékonyan és egyértelműen, akiknek sikerült megtisztítaniuk a Karmájukból: a Sors- adóságaikból következő fekete foltoktól a saját személyi tudatukat), mert egyértelműen a nyerészkedést: a fölösleges tárgyak létrehozását és azok szaporítását szolgálja, hanem ezért is, mert ahelyett, hogy felhívja a "mozgalom" híveit arra az egyszerű tényre, hogy amennyiben valakinek az ismerősei el felejtik megadni a tartozásukat, annak több spirituális oka is lehet. Többek között az is, hogy érzelmileg, vagy mentálisan olyasmihez köti magát, amit el kellene engednie, mert a szükségtelen kötődés hátráltatja őt a spirituális kiegyenlítődési képessége elérésében, vagy azt, hogy valamivel tartozik magának: ígéretet tett magának valamire vonatkozóan, amit több rendben és több ideje, hogy nem váltott be, nem teljesített és így igen közel áll ahhoz, hogy - spirituális szempontból legalábbis - hiteltelen személy legyen.

Ami a szellemtudományi állásponttal közös lehet a Mágia törvényének a Silva féle alkalmazási koncepcióban, az a pozitív gondolkozásra való törekvés, az a pozitív gondolkozási készség kialakítása, illetve az egyéni képzeletvilágnak a szeretet-orientált iskolázása. Ennek következtében megszűnik a negatív gondolkozás, a negatív vágyélet, a félelmek és a szorongások feloldódnak, ami által az agykontolozó már kevésbé hoz létre negatív töltetű mentális gócokat és diszharmonikus szellemi erőtereket a környezetében. Nem idéz és ne materializál önkéntelenül negatív, romboló töltetű lelki-szellemi jelenségeket, negatív és destruktív "természeti" folyamatokat az önkéntelenül működő, negatív teremtő képzeletével. Az állandó pozitív gondolkozásra és pozitív gondolatképek alkotására átállított gondolati tevékenység így teszi az embert tudatlan és magatehetetlen, a sorsának kiszolgáltatott kreatúrákból tudatos kreátorrá, kreatív lénnyé, olyan egyetemes öntudattal rendelkező személlyé, aki a Nagy Világszellem mindent számon tartó felelősségtudatával (a szaturnuszi ősprincípiummal) együttműködve, képesesé válik megvalósítani a fizikai, az asztrál és a metál dimenziók összehangolását és egybekötését az ideatikus és a kauzális dimenzióval, és végül az Abszolútummal. Ez persze nem egy absztrakt, a személyiség-tudatától elvonatkoztatott fantazmagória kell legyen, hanem a mindennapi élet minden vonatkozásában, minden szó és minden cselekedet vonatkozásában alkalmazott, beváltott és begyakorolt tudatosság.

E tudatos létezés gyakorlásának a következtében mind a mi személyes életünk, mind a környezetünk élete, amely mindig és mindenhol minket tükröz, harmonikusabbá, betegség -és konfliktus mentesebbé kell hogy váljon. Látható, hogy különösebb, modern, vagy tradicionális (de mindenképpen mágikus) módszerekre nincs szükségünk, vagy legalábbis egy bizonyos spirituális fejlettségi színt elérése után nem kell (és nem is szabad!) ilyen külső, "ördöngös" módszereket, mágikus praktikákat (Agykontrol, Dianetika, Delejezés, Jóslás) alkalmazzunk, mert az általános pozitív mentalitásunk biztosítja a mindennapi életünkben való harmonikus és kreatív létezésünket. Fontos kihangsúlyozni a mentális (dimenzió) és a mentalitás fogalmak közötti szótő - azonosságot, amire e fogalmak egységes metafizikai jelentéstartalmára utal. Ennek értelmében az általános mentalitásunk, tehát a mindennapi cselekedeteink, gesztusaink, szavaink és eljárásaink, az embertársainkhoz, a mindennapi élet feladataihoz és a környezetünkhöz való viszonyulási módozataink befolyásolják és meg is határozzák az általános mentális tevékenységünket, kreátori vagy kreatúrai minőségünket. Abból, hogy milyen szavakat és milyen gesztusokat használ valaki a mindennapi életben, hogy szavai milyen százalékban tartalmaznak negatív gondolatképeket eredményező negatív szuggesztiókat, közvetlenül következtetni lehet annak a személynek a mentális színvonalára (vibrációs állapotára) és így a szellemi tisztaságára (zavarosságára), annak harmonikus vagy diszharmonikus állapotára is. Ugyancsak ennek az első egyetemes törvénynek függvénye a szabad akaratunk is. A hermetikus bölcsesség azt tanítja, hogy az igazi mágikus képesség, amit egy ember az élében elérni képes, az csakis a felelősségtudatba ágyazott személyiségtudatán és a Szeretetre való képességén keresztül érhető el.

"Én vagyok, az Én vagyok.", más fordításban: "Vagyok, aki Én vagyok" - Mózesnél az égő csipkebokor allegóriájában megsejthető ez a különösen szellemi, a gondolati szféráknál is finomabb, egyetemesen felelős léttudat - állapotból kiáradó teremtő ereje az egyetemes Teremtőnek. Jézusnál ugyanez így nyilvánul meg: "Én vagyok az Út, az Igazság És az Élet." És: "Keressétek Isten Országát, és a többit megkapjátok ráadásként." Nem kell tehát semmiféle mágikus parktikát, vagy agytréninget alkalmaznunk, annak érdekében, hogy hosszú távon ténylegesen boldogak legyünk, hanem, a tudatos megismerés és a hétköznapi alkalmazás segítségével kapcsolatra- és ahrmóniára kell törekednünk a környező természetben és a belső természetünkben is egyaránt létező és ható Egyetemes Törvényekkel. Ezért az egyes számú Tarot kártya Ikonjának (A Mágusnak) a mantrája is az, hogy Légy Önmagad! Ugyanis egy mentálisan zavart és felelőtlen ember, aki nem képes vállalni saját véleményét, saját vágyait, tetteit, viszonyait és gondolatait, valamint saját tetteinek és szavainak a következméyeit, az biztos, hogy nem képes élni a szabad akaratával és mindig alá veti magát a nála erősebb személyiségtudattal rendelkező, határozottabb személyek akaratának és ezáltal másoknak és közben a saját zavaros képzeletvilágának is az áldozata lesz. (Ezek a különböző zavaros eszmékkel könnyen fertőzhető emberek. A gyermekek például azért fertőzhetők meg könnyebben a kórokozók által mint a felnőttek, mert még nincs, vagy igen gyenge az Én-tudatuk.) A szabad akarat kérdése nem választható el a felelősségtudat és így a szellemi felelősségvállalás kérdésétől. Csak az ember lehet szabad, csak az képes mindenkor érvényesíteni szabad akaratát, aki ellenőrizetlen és zavaros mentális tevékenységével nem korlátozza mások szabad akaratának érvényesülését. De hányan képesek erre, amikor az egoizmusunkból és uralkodási mániáinkból eredő "jóindulatunkkal", minduntalanul bele szeretnénk szólni egymás szellemi életfeladatába, amikor mindenáron a jónak vélt útra szeretnék téríteni a többieket, vagy amikor boldogságvadászó törekvéseik közben, széles jókedvükben, vagy széles bánatukban, minduntalanul, piszkálják, zaklatják és zavarják embertársaikat, megfosztván azokat a pihenés és a nyugodt, csendben levés elemi feltételétől is!

A leírtak szellemében talán érthető, hogy miért kapcsolódik a Mentalizmus Tőrvényéhez a Sublimatio (Szublimáció), vagyis a mind finomabb és finomabb szellemi átalakulás, a benső átváltozás alkímiai művelete. És talán érthető az is, hogy az asztrológia elemek közül miért az egyetemes egységtudat eléréséhez szükséges, mindent átvilágító Nap által megtestesített személyiségtudat princípiuma tartozik a mágia tőrvényéhez. A nap által képviselt, teljesen átvilágított Én-tudatnak a Teljes Lét-tudattá szublimálásához, vagyis az individuális tudatnak az egyetemes tudatossági színt eléréséhez viszont szükséges a többi kilenc egyetemes törvény és a Szublimációnak alárendelt többi alkímiai alapművelet ismerete és a személyi-tudatunkba történő teljes integrációja. De nem csak a Nap által megtestesített egyetemes teremtői őserő kapcsolódik a mágia törvényéhez, hanem a Plutó által megtestesített Isteni Kiegyenlítődés, vagyis az Isteni Igazság ősereje is, hiszen a Plutó a tízedik bolygó, ami az Abszolút Új Egység teljes megvalósulását testesíti meg (10 = 1 + 0). Ennek az analogikus kapcsolatnak az értelmezése viszont az Abszolútum Törvényének, a tízedik törvénynek az értelmezését vetíti előre, amit viszont a Mágia törvényének az értelmezésénél nem végezhetjük el. "Mert van ideje mindennek..." - Mondatja Mózessel a Ciklus és a Ritmus törvénye.

2) A VIBRACIO TÖRVÉNYE.

Más nevein: a Rezonancia (Hangolódás) illetve az Affinitás és a Tükröződés törvénye. Népi meghatározában annak az elvnek a törvénye, ami szerint: "A zsák megtalálja a foltját.".

"Semmi sem áll, minden, ami létezik, mozog, minden vibrál." - Ötezer évvel ezelőtt írták le az egyiptomi hermetikusok ezt az egyetemesen érvényes (metafizika, tehát időtől és tértől függetlenül, mindenütt és mindenkor érvényes) igazságot. A modern fizika kutatási eredményei igazolták ennek az ötezer évvel korábban leírt hermetikus tételnek az érvényességét, amely valósnak bizonyult az anyagi világ minden szférájában. A hermetikus megállapítás viszont nem csak az anyag különböző megnyilvánulási formáira vonatkozik, hanem az egész létezésre. Az anyagi, a biológiai, a lelki és a szellemi létezés közötti különbségek tulajdonképpen az abszolút szellem különböző vibrációs állapotok (rezgési skálák) szerinti megnyilvánulásának a következménye. Minél magasabb a vibrációs állapot, annál magasabb szintű létezési formákkal és létállapotokkal találkozunk (Például az ideák világa.) és minél alacsonyabb rezgési fokot mérünk, annál durvább, áthatolhatatlanabb és rugalmatlanabb megnyilvánulási formákkal szembesülünk ( Fizikai - kozmikus létállapot, biológiai életformák, stb.) Egy finom és tiszta szellemi információ, valamint az anyagi világnak egy durva (azonnal érzékelhető) jelzése, külön - külön, csakis a velük azonos vibrációs állapotban levő (azonos rezgési skálán létező) közegekben, a velük azonos vibrációs állapotban levő energetikai struktúrákban áradhat szét, csakis ott nyilvánulhat meg a maga teljességében, ott idézhet elő lényegi változásokat: “Hasonló a hasonlót vonzza, hasonló a hasonlót legyőzi és megváltoztatja.” Ez az egyetemes vibrációs állapot, a misztikusok által Isten Misztikus Testének nevezett Egyetemes Éteri Szubsztanciának (A Pránának: az ősszubsztanciának) a tulajdonsága, a mindenkori létezési állapota. A modern fizika "fehér zaj"-nak nevezi azt a rezgési határ állapotot, amely az anyagi világot elválasztja a magasabb rezgési fokozatú létállapotoktól (“dimenzióktól”). A fizikai dimenzióban ismert rezgési formák, úgymint fényhullám rezgése, hanghullám rezgése, az elektromos áram, vagyis az elektronok, a pozitronok, a neutronok és más anyagi részecskék rezgése, valamint a hő-kvantumok rezgése, mind - mind a szellemi világ "fehér zaj alatti - állapotának", a fehér zajnál alacsonyabb rezgési szintű, durvább megnyilvánulási formája. Ha egyetlen nagy papírlapon grafikailag ábrázolhatnánk a fizikai világban mérhető minden létezési és sugárzási forma alaprezgésének a grafikai íveléseit egy egységes mérték szerint, ezeknek a sugár-rezgéseknek az ábrázolt formái (grafikonjai), egy adott pontban mind találkoznának. Ez az interferencia- pont jelezné azt a váltó pontot, amely elválasztja az anyagi világot a szellemi világtól. Ez a váltó pont jelezné azt az ideális frekvencia nyalábot ahol az anyagi sugárzás szellemi információvá válik és viszont: azt a vibráció - csökkenési küszöböt, amely alatt a szellemi információt tartalmazó energetikai (éteri) mező (az éteri szubsztancia) anyagi szubsztanciává sűrűsödik (“materializálódik”).

A folyamat tulajdonképpen az általunk valóságosnak érzékelt fizikai jelenségnek a fordítottja: A fizikai dimenzióban észlelhető legmagasabb és legfinomabb rezgési fokozatoknál is magasabb fokú (finomabb) rezgési állapotban létező információs- energetikai struktúráknak (a spirituális létformák, az isteni emanációk: a szellemi ős-erők és ős hatalmak, a "gondolatainkon túli ősideák) a rezgési frekvenciája csökkenése következtében, e váltó pont által jelölt vibrációs skálán alul anyagi formákba sűrűsödve jelentkeznek. A spirituális energiát és információt tartalmazó mezők ezen a küszöbön alól eldurvulnak (csökken a rezgési frekvenciájuk) és alacsonyabb rezgési állapotukban (anyagi), durva és kevésbé áthatható, kevésbé változtatatható, rugalmatlan információs- energetikai létformákba tömörülve hozzák létre az anyagi világot! A vibrációs interferenciák által különböző szellemi színezetek szerint rendezett, illetve a vibrációs frekvenciák és interferenciák szerint rendeződő szellemi ős szubsztanciából (az éterből), a három ősminőség, a négy alapelem, a hét egyetemes törvény és a tíz teremtő erő szerint és azok rendező-elve és egymást befolyásoló, különböző hatásai által rendezett spirituális ősállapotokból, az ősi (metafizikai: fizika előtti, fizika fölötti) információs-energetikai erőterekből keletkeznek (materializálódnak) a fehér zaj alatti határállapotba: az anyag állapotába került különböző durva megnyilvánulási formák. A fizikai (anyagi) állapot ugyanis a Teremtés végső, határ- állapota, határhelyzete. A Teremtés nem az anyagban, nem az anyagi világban kezdődik, hanem ott végződik, ott áll meg és ott jut határ-állapotba. Ám ez a határ állapot és ez a határhelyzet is állandóan változik és tágul. Nem hiába beszélnek a fizikusok táguló világegyetemről, noha a fizikai világegyetem még nem az Egész és a Teljes világegyetem, hanem annak a fehér zaj alatti része. Ez viszont, a maga összességében tökéletes tükre a szellemi világegyetemnek: a létnek. A legtömörebbnek hitt atom részecskéi között is akkora távolságok vannak a részecskék térfogatához viszonyítva, mint az általunk is ismert bolygók között, azoknak a térfogatához viszonyítva. Ezeken a nagy, fizikai távolságokon belül még létezik valami, és ez pontosan a fizikai anyag alapját képező, de a fizikainál finomabb éteri, asztrális és szellemi - ideatikus szubsztancia. Sőt, létezik még azoknál is finomabb rezgési szintű kauzális szubsztancia is, amit fennebb, a hermetikus filozófusok kifejezésével élve, az imént Isten Misztikus Testének neveztem. Számunkra a vibráció törvényének jelentősége nem a világegyetem szellemi szubsztancia szerinti felépítettségének az absztrakt megértésében áll, hanem a mindennapi életünk értelmessé, értékessé, egészségessé és harmonikussá tételében való hasznosíthatóságában. A vibráció tőrvényének az ismerete ugyanis lehetővé teszi számunkra a hozzánk közel álló és a velünk kapcsolatba kerülő személyekkel és lényekkel, valamint a környező fizikai természettel való tudatos, kiegyenlítődési képesség kialakítását. Pontosabban: a vibráció törvényének az ismerete lehetővé teszi számunkra a kapcsolataink és a konfliktusaink kezelhetőségét, alakíthatóságát, az azonosulási és elkülönülési (felülemelkedési és feloldási, meghaladási: felszabadulási) képesség kialakítását.

A legérzékletesebb példákat arra, hogy miként nyilvánul meg a mindennapi életünkben a Rezonancia és az Affinitás törvényeként is ismert Vibráció Törvénye, illetve arra, hogy ennek a törvénynek az ismeretét miként hasznosíthatjuk a környezetünkkel fenntartott viszonyainkban, a különböző személyekkel folytatott, különböző jellegű kapcsolatainkban, az Asztrológia területén találunk. Általában az alsó és a felső asztrál dimenzióknak megfelelő vibrációs skálán élő Víz jegyű szülöttek, nagyon könnyen, szinte startból, ráhangolódnak egymásra és önkéntelenül átveszik egymás érzelmi hullámzásait. Ugyanakkor, szintén önkéntelenül megpróbálják egymást befolyásolni, szeretnék egymást hasonlóvá változtatni (összemosni). Az persze más kérdés, hogy pontosan ezért a víz jegyű szülöttek, ha burkoltan is, de állandó konfliktusban állnak, vagy legalábbis nehezen tudnak kijönni egymással, hiszen nem csak hogy ráéreznek egymás lelki állapotára, de át is veszik egymás negatív és szélsőséges érzelmeskedését és ezt szeretnék tovább adni másoknak is, szeretnék, ha mindenki a környezetükből és az egész világon “együtt érezne” velük. Ezzel szemben a kívülállók számára többnyire kellemes és üdítő hatásúnak tűnik egy nyugodt természetű föld jegyű szülöttnek egy másik megfontolt és alapos föld jegyű szülött társaságában biztonságban éreznie magát, holott ebben az esetben, a két ember között semmiféle lényeges információ csere nem történik. Ezért ez a föld jellegű, alapos megfontoltság és túlzott nyugalom például akár az őrületbe kergethet egy mindenüvé behatolni akaró, mindent meghódítani és megtermékenyíteni akaró, tettvágytól hajtott Kos szülöttet, amennyiben ők együtt kell valami fontos dolgot véghezvigyenek! - És nehéz boldognak lenni a föld jegyű, nyugodt és lassú, minden részletkérdést akkurátusan aprólékossággal megvizsgálni szerető Bak szülöttnek egy szenvedélyes és erőszakosan célratörő, türelmetlen, azonnali sikert aratni akaró, tüzes Kos mellett! - De tudnunk kell, hogy ezek az alaptermészetek (alaptinktúrák) senkiben sem találhatók meg egyértelműen és elkülönülve, hiszen a napjegyünk csak huszonöt - harminc százalékát adja az alaptermészetünknek és a legtöbb esetben a születési képletünkben álló Sárkányfarok konstellációja sokkal meghatározóbb mint a napjegy. Az viszont gyakran megtörténik, hogy valakiből teljesen hiányzik a négy közül valamelyik alapelem, ami azt jelenti, hogy a másik három alapelem tulajdonságaiból több található az adott személyben. Ezek a személyek ha találkoznak - és a rezonancia törvénye alapján gyakran találkoznak és azonnal felkeltik egymás figyelmét: önkéntelenül provokálják egymást -, hamar kiderül, hogy vagy nagyon könnyen összeférhetőek és jóban-rosszban, erkölcsösben - erkölcstelenben azonosulni tudnak egymással és mindenben egyetértenek (Ikrek, Nyilas), vagy már az első találkozásuk alkalmával kiderül, hogy egymásnak esküdt ellenségei. Ugyanis a Polaritás Tőrvénye hatására, az azonos eredetű tinktúrák létezhetnek ellentétesen szélsőséges megnyilvánulási formákban is. Köznapian úgy szoktuk ezt mondani, hogy a két embernek van, illetve nincs közös érdeklődési köre, és hogy vagy hasonló, vagy merőben ellentétes ezeknek a személyeknek (a szellemi élet-programjukból és a neveltetésükből, az élet-képzeletükből adódó) érdekeltségi köre, a lelki alapállása.

Amennyiben ez a nagyfokú probléma-azonosságból eredő ellentét tudatossá válik és a két szülött képes a Vibráció Tőrvényének a rá vetülő következményeit: hatásait tudatosan kezelni, ha mindkettő külön-külön figyelembe veszi (“tiszteli”) a másik vibrációs másságát, egyik sem fog olyasmit igényelni a másiktól és nem fog úgy viselkedni a másik társaságában, hogy azt irritálja és zavarja a saját - ellenőrizetlen - természetéből eredő, a másikra provokáló módon ható megnyilvánulásaival. És viszont: egy érzelmeiben könnyen befolyásolható (pl. vízjegyű) szülött fokozni fogja szellemi éberségét egy másik víz jegyű szülött társaságában, hogy a partnere érzelmi hullámzásai (negatív kisugárzása) ne befolyásolják ítéleteiben, döntéseiben és általános mentalitásában. Persze, ezt csak akkor teheti meg ha, ismervén az egyetemes tőrvényeket és a saját horoszkópjából kiolvasható szellemi - lelki meghatározottságait, tudatos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy saját személyiségén belül feloldja és kiegyenlítse a diszharmonikus lelki és szellemi állapotokat (hangulatokat) előidéző, víz (érzelmes, meghatódó, hullámzó kedélyű) és tűz (szenvedélyes, lobbanékony, gátlástalan) jellegű tulajdonságait. Minél alacsonyabb (fizikai, lelki és szellemi) vibrációs skálán vagyunk (élünk), annál zavarosabb és zártabb (öncélúbb, együgyűbb) az információ befogadási készségünk és ezért annál nehézkesebb és zavarosabb: problémásabb a többi emberrel való kommunikációnk. Emiatt az alacsony és zavart rezgési frekvenciák létszférájában állandóan szélsőséges azonosulási-ellenkezési alapállási formákkal kell számolnunk az embertársaink részéről. Ezért az anyagi és az asztrális (érzelmi) síkokon, vagyis az érzékelési képességeink által biztosított információ- áramoltatás és információ- csere szintjén, de a mentális (gondolati) információ áramoltatási erőterekben is, állandó kommunikációs nehézségeink adódnak, mert a szellemi információk nem juthatnak el a mentális és a kauzális receptorainkig, hanem többnyire megállnak, és viaszverődnek, vagy összezavarodnak a fizikai és az asztrális energetikai pajzsokon (Lásd épp a vízjegyű szülöttek esetében a Rák és a Skorpió páncélzatát, valamint a Halak érzelmi láncöltönyét). Az alacsony vibrációs szinteken állandóan, ellenőrizetlen és kaotikus - érzelmileg és értelmileg őrvény szerű, vihar szerű - információ közvetítés történik, így ezeken a szinteken csak alacsony rendű kapcsolódások, alacsony rendű azonosulási formák - rezonanciák - lehetségesek.

A spirituális tudatosságra, illetve magasabb vibrációs állapotokra törekvő személyek, akik képessé vállnak saját személyükön belül kiegyenlíteni a kauzális maghatározottságukból (karmájukból) eredő lelki és szellemi feszültségeiket, diszharmonikus állapotaikat és ezért idővel ténylegesen érhetnek el magasabb vibrációs létállapotokat, de ennek az eléréséhez, fenntartásához és állandósításához a kezdetben egy finom fizikai egészségre való törekvésekkel egybekötött, majdhogynem erőltetetve fenntartott lelki és szellemi éberség szükséges. A szellemi életet gyakorló személyek számára mindenképp fontos a vibrációk szintjének tudatos emelése, vagy épp fordítva: a vibrációk ellenőrzött csökkentése, különböző lazító, vagy serkentő technikák (sport, harcművészet gyakorlása) és meditációs gyakorlatok segítségével (pl. Joga, nem egoista vágyakat, hanem a szeretet-azonosulási és a fény azonosulási képességet megszerzésére és növelésére szolgáló agykontrolos meditáció), valamint a spirituálisan célirányos - kultikus - mozgási formák gyakorlásával ( pl. a Qi - Kong, a Ji-Csing, vagy a harcművészetek formagyakorlatai: katái). Mindazonáltal tudni kell, hogy a legmagasabb vibrációs színtű lét- és tudatállapotok elérése csakis az egyetemes felelősségtudatba ágyazott (egyetemes) Szeretet átélésének a tudatosan állandósított gyakorlásával lehetséges. Ez lelkünknek és szellemünknek az egységbe való kapcsolódási képessége (szeretet) intenzív átélésével, személyi tudatunknak a Szeretet élet-melegével való átitatásával tehető lehetővé. Ám a dolog fordítva is igaz: az egoizmusunk, az önérzeteskedéseink, a becsvágyunk, a bosszúvágyunk, a sértettségi érzéseink, a félelmeink, az egyéni (személyes sorsunkkal, vagy környezetünk, élettársunk, viselkedésével szembeni) elégedetlenkedéseink, a nyílt vagy rejtett gyűlölködő érzéseink, a közönyösségünk, a sötét és negatív ambícióink, de sokszor még az általunk jónak képzelt, jóakaratú és jóindulatú ambícióink is, amivel másoknak, azok akarata ellenére és józan belátása ellenére, “minden áron” jót akarunk tenni, alacsony vibrációk őrvényébe sodornak bennünket. És ezeket a negatív (diszharmonikus) belső átéléseinket a közvetlen környezetünkre is kisugárzunk, kiáramoltatjuk, ha akarjuk ezt, ha nem. Ezért is jó tudni, hogy a vibráció törvénye alapján, tudatosan, vagy önkéntelenül, pozitívan, vagy negatívan, de szellemi-lelki állapotaink kisugárzásával állandóan befolyásoljuk a környezetünket és természetesen a környezetünk is befolyásol minket. Ez ellen a tény ellen nem védekeznünk kell, hanem az ellenőrzött (tudatos) szellemi és a lelki kommunikáció minél nagyobb, harmonikusabb és felemelőbb spektrumát kell megvalósítanunk ahhoz, hogy boldogan, kreatívan (szellemi képességeinket kibontakoztatva) és egészségesen éljünk.

A Vibráció, azaz a Rezonancia törvényét a tükröződés törvényének is nevezzük és ennek értelmében, mindig csak olyan vibrációs szintű jelenségekkel és személyekkel találkozhatunk és olyan lényekkel kerülhetünk kapcsolatba, amelyekkel (és akikkel) valamilyen módon, főképp a mentális és a kauzális dimenziók szintjén azonos rezgési frekvencián létezünk. Ilyen értelemben a vibráció tőrvényét az egyéni Sors-megoldás, illetve a Sors feloldás tőrvényének is nevezhetnők. Mindig olyan emberekkel, lényekkel, tárgyakkal és jelenségekkel találkozunk, vagy kerülünk konfrontációba, akikkel és amelyekkel, valami - a találkozás pillanatában nem mindig helyesen érzékelt, többnyire érthetetlen és értelmezhetetlen - kiegyenlítődni: megélni, megoldani, elszámolni, elintézni valónk (és néha konfrontálódni valónk is!) van fejlődésünk aktuális szakaszában. És ez akkor van így, ha az illető személy valamiért számomra nem közömbös, ha a jelenség fölött nem tudok nyugodtan átsiklani, amennyiben az valamivel (egy, a figyelmünket önkéntelenül magára vonó jellel: színnel, formával, fénnyel, gesztussal, vagy talán épp egy agresszív cselekedettel, durva szóval, vagy éppenséggel az akadály-mivoltával) fel hívja magára a figyelmemet. Ez nem azt jelenti, természetesen, hogy lényem minden vonatkozásában azonos hullámhosszon állok azzal a személyjel, akivel mélyebb és fontosabb kapcsolatba, illetve konfliktusba kerültem. Ha békés járókelőként, egy utcai rablás áldozata leszek, nem azt jelenti, hogy én a rablóval minden vonatkozásban azonos hullámhosszon (rezgési frekvencián) állok. De amennyiben ez történt velem, jó, ha mélyen elgondolkozok az eseten, mert ez legalább annyit jelent, hogy egy bizonyos életterületen, amelyre valamiképpen vonatkozik a konviktus (Pl. erősen különböző személyiségeink inkoherenciája egy erőltetett szexuális viszony esetében.), azonos hullámhosszon mozgok a gonosztevővel és a konfliktus pontosan azt jelzi, hogy nekem is még sok homályban maradt felismerni, beismerni és megismerni valóm van azon az életterületen, ahol én is a gonosztevőhöz hasonlóan járok el. Ez minimum annyit jelenthet, hogy én is erőszakosan akarok valamit magamhoz venni, magamhoz kapcsolni, illetve, hogy erőszakosan ragaszkodok valamihez, amit a spirituális fejlődésem gyarapítása (a kiegyenlítődési képességem növelése, a szellemi szabadságom elérése) érdekében el kellene engednem. Ezért ha valaki ellenségeskedik velünk, nem egyértelműen csak az illető személy tehető felelőssé ellenséges magatartásáért, ellenséges cselekedeteiért velünk szemben, hiszen ahhoz, hogy az ellenséges cselekedetnek és a negatív érzelmeknek a kisugárzása (hullámai) elérjenek bennünket, valamilyen - számunkra akkor még észlelhetetlen vonatkozásban, rezonanciában vagyunk azzal a helyzettel és azzal a személlyel aki az adott körülmények között, az adott konfliktusban ezeket az ellenséges, kihívó és provokáló megnyilvánulási formákat megtestesíti (“kinyilvánítja”) számunkra.

Egy autóbaleset után például, még akkor is erős lelki és szellemi vizsgálatot kell tartanunk, ha nem csak a rendőri jegyzőkönyv alapján, hanem a mi lelkiismeretünk szerint is egyértelmű, hogy nem mi követtük el a vezetési hibát és egyetlen személy sem sérült meg. A Vibráció Törvénye alapján ugyanis nem csak én találkozom az eseménnyel, hanem az esemény is találkozik velem. Tragikus kimenetelű tragédiákba, háborús összecsapásba és más, drámai kimenetelű konfliktusokba azok a személyek kerülnek, akik a rezonancia törvénye alapján vonzódnak a konfliktushoz, illetve, akiket vonzzanak a konfliktusok, vagy azok, akik az előbbiekkel ellentétben: félénkek és minden áron el akarják a tisztázott - kiegyenlített helyzetekhez állapotokhoz vezető konfliktusokat kerülni, mivel azok felvállalása lelki, szellem és esetleg fizikai erőfeszítést is igényelne a részükről. Azok a felnőtt személyek keverednek tehát “ártatlanul” konfliktusokba, akik félénkek, gyávák, konfliktuskerülők, nem nyíltak, nem határozottak, nem világosak, akik tehát gondolataikban, tetteikben és érzéseikben nem egyértelműek. És természetesen azok is, akik rejtetten gyűlölködnek miközben játsszák a jóságos és béketűrő szerepeiket, akik titokban, többnyire még önmaguk előtt bevallatlanul is bosszúszomjasak és akik rejtetten neheztelnek valakire, valakikre, vagy valamire (általában a világra, az emberekre, vagy a saját sorsukra, ami által az egyetemes teremtőerőkre). Ők azok akik a legnehezebb karmával (sors-kiegyenlítési életfeladatokkal) születtek a világra, akik nem látható és nem érzékelhető módon, nem a fizikai és nem a pszichikai síkon, hanem a legfinomabb létszférák szintjein kegyetlenek, gyűlölködők és agresszívek.

“Véletlenszerűen előállt” konfliktushelyzet esetén tehát tudnunk kell, hogy az érzelmeink, vagy a tudattalan szellemi világunk valamely rejtett zugában mi is táplálunk ellenséges érzéseket és agresszív gondolatokat, gyűlölködő érzelmeket és agresszív jellegű mentális késztetéseket (eddig még felszínre nem került, vagy ki nem egyenlített mentális, vagy kauzális tulajdonságokat). A lényeg az, hogy tudatosítsuk magunkban: mindannak ami velünk történik, van valahol egy értelme, amit egyelőre nem vagyunk képesek azonnal megérteni pontosan ott, azon az életterületen, ahol a fizikai esemény történt, ahol a lelki bántalom (sértés), vagy a szellemi provokáció ért bennünket és a mi kötelességünk (az én kötelességem) és egyben a mi lehetőségünk is maximális tudatossággal és személyes felelősségvállalással eljárni, még az ellenségesen kiélezett helyzetekben is! Ez a személyes felelősség viszont semmiképp nem jelenthet konfliktuskerülést, un. úriemberkedést. Sőt, Jézus nem azt mondja, hogy térj ki az elől, aki arra akar kényszeríteni, hogy menj el vele egy mérföldet, hanem azt, hogy menj el vele két mérföldet. De azt sem mondja, hogy azon túl is a ki kell tartanunk a velünk önkényeskedő személyek mellett. Az a két mérföld, vagyis a ránk erőltetett és általunk tudatosan felvállalt kényelmetlen eseményben való részvétel duplája éppen elég arra, hogy rá gyere: milyen téves úton támolyogsz, miért volt szükség a Sorsod ( személyes szellemi életfeladataid) alapján egy ilyen erőszakos figyelmeztetésre. Hiszen a rezonancia törvénye alapján nem véletlenül találkoztál egy olyan emberrel, aki téged erőszakosan rá akar venni valamire, ami neked nincs a kedvedre! El kell jutnunk ahhoz a belátó készséghez, hogy felismerjük: egy veszett kutya sem haraphat meg bennünket, ha valamiképpen azzal a lételvvel, amit egy veszett (természetében meg zavarodott) kutya jelent (feltáratlan és kiegyenlítetlen diszharmonikus Mars, Nap és Jupiter fényszög- kapcsolatok, illetve diszharmonikus Kos, Oroszlán és Nyilas asztrológiai meghatározottságok), vagy ami a kutya veszettségi állapotát korábban létrehozta, esetleg azzal az emberi, vagy természeti környezettel, amelyben a kutya épp megéli veszettségi állapotát, nem vagyunk bizonyos vonatkozásban rezonanciában. Egy ilyen agresszív támadás (baleset) figyelem- felhívó eseményként kell szolgáljon számunkra, amely egy olyan diszharmonikus személyi tulajdonságunkra figyelmeztet, amely az addigi életünkben, azon vibrációs fokon, amelyen az általunk megtestesített létprincípiumok az adott konfliktusig léteztek, még nem kerülhetett felszínre, azaz mindaddig még nem került sor arra a külső, vagy a belső konfrontációra, ami rá világított volna e rejtett tulajdonságunk létezésére és így nem kerülhetett sor a tudatosításra, a kiegyenlítődésre és a harmonizációra sem. Konkrétan: a nacionalisták, vagy a rasszisták is csakis azoknak a személyeknek árthatnak, akik a személyi és a csoport karmájukból adódó félelem, gyűlölet, vagy más jellegű alacsony vibrációs állapotok szintjén (lehet éppen a finom szellemi ellenérzések és a fegyelemmel uralt védekezési reflexek szintjén is) a nacionalizmus eszme- és érzelmi köreivel rezonanciában vannak. A rezonancia tőrvénye alapján nem csak hogy olyan konfliktusaink vannak, hanem olyan környezetben is élünk, amellyel, ha rejtett módon (kauzális szinten) is, valamilyen affinitásban vagyunk. És mindig olyan események, történések részesei vagyunk, amelyekkel valamiképpen - sokszor a tudattalanunk legmélyén rejtőző vágyak, sóvárgások, gondolat- képek és képzetek, vagy a rejtett félelmeink és szorongásaink szintjén: az ősideákkal való karmikus kapcsolataink szintjén - rezonanciában vagyunk. És ez a rezonancia attól függetlenül létezik, hogy a polaritás tőrvénye függvényében, a konfliktus időszakában a barikád melyik oldalán állunk. Attól függetlenül tehát, hogy az illető princípium melyik végletes megnyilvánulási formája lappangott bennünk feltáratlanul. Az intellektuálisan pallérozott, kifinomult ízlésű és választékos modorú, ám lelke mélyén kegyetlenkedni vágyó, magas rangú rendőr tiszt, gátlástalan politikusokkal és az un. jó családból származó perverz alakokkal és profi gyilkosokkal találkozik, konfrontálódik és viszont. A sors nehézségek elől a rendőri egyenruha szabvány biztonságába és a törvény védelem látszata mögé rejtőző járőr viszont lumpenekkel, olcsó szórakozásként a polgári rend ellen garázda tettekkel lázadozó lumpenekkel, külvárosi vagányokkal, az adott környezetétől faji vallási és nemzeti másságával külsőségekben, vagy belső mentalitásában elkülönülő, a másságában titokban, vagy nyílt agresszivitással büszkélkedő, vagy e mássága miatt éppen szorongó, rész- illetve fél személyi tudattal rendelkező kisember pedig természetes, hogy fajvédőkkel, nacionalistákkal, vagy vallásos fanatikusokkal fog találkozni, mindaddig amíg az egész léttudat átélésének a képességét ki nem fejleszti magában.

A legtöbbet arról, hogy a Rezonancia Tőrvénye hogyan működik a mindennapi életben, a betegségeink árulják el. Ha igaz az, hogy nem csak én találkozom az eseménnyel, hanem az esemény is találkozik velem, a betegségek esetében ez egyértelműen elmondható: nem csak a betegség találkozik velem, hanem én is találkozom a betegséggel. Nem csak a baktérium kerül véletlenül az én szervezetembe és támadja meg valamely legyengült szervemet, hanem én is megkeresem öntudatlanul azt a környezetet és azt a lehetőséget, ahol és ahogy a baktériumok a szervezetembe bekerülhetnek, hiszen már éveken és hónapokon át, alacsony vibrációs állapotban voltam, diszharmonikus magatartást tanúsítottam (konfliktus-helyzetben, agresszív állapotban álltam) egy, vagy több ősprincípiummal szemben. A hűléseket követő gyulladt (tüzes) állapotok, valamint a vér és a fej-betegségek a Kos spirituális erőterével és a Mars ős- princípiumával szemben gyakorolt huzamos diszharmonikus viszonyokból erednek. A hűlést követő gyulladásos állapot, akárcsak a vérnyomás különbség, a kihűlés, vagy a magas láz, az idejében fel nem ismert és ezért sem fizikai, sem érzelmi, sem értelmi síkon meg nem élt és szellemileg fel nem oldott agresszivitás következménye. A Kos típusú “forró fejű” személyek, ha nincs lehetőségük a nyílt konfrontációra, illetve a háborúzásra, a veszekedésre és a verekedésre, vagy más, közvetlenül kiélhető konfliktusra, öntudatlanul megkeresik a maguk számára jó kiadós megülési lehetőségeket időnként. Csak fokozza az emberiség Kos-problémáját az, hogy a hűlés-ellenes orvosságok és a fájdalomcsillapító tabletták által az ember megfosztja magát a belső konfliktusok közvetlen kiélési és feloldási lehetőségétől és emiatt állandósulnak benne azok a betegség-hajlamok, amelyek azért jönnek létre, mert nem képes közvetlenül megélni (közvetlenül megtapasztalni és észlelve megismerni) azokat az ős princípiumokkal való (fájdalmas) kapcsolat - felvételt szolgáló találkozásait, amelyeknek a diszharmonikus szellemi struktúráit hordozza magában (az aurájában) a születése óta. Ezért a krónikussá vált fejfájások, a sűrű fogfájások és foggyökér gyulladások, és végül a különféle agydaganatok, akárcsak az agyembólia nem más mint a huzamosan és durván kiélt agresszív késztések, vagy az állandóan elfojtott (: kiéletlen) agresszív szellemi - lelki állapotok következménye.

Annak ellenére, hogy a rezonancia tőrvényének a működése illusztrálására a betegségek szolgáltatják a “leghálásabb” témakört, ezúttal megelégszünk a fenti példákkal, ugyanis a betegségnek a metafizikai funkciójáról és a különböző betegségeknek a szellemi-lelki okairól szól a metafizikai-asztrológiai tanulmányaimnak hatvan-hetven százaléka. (Lásd “A betegségek szellemi eredete”, “Az örökletes betegségprogramok”, “A teremtés forrásánál” és a “Kereszténység asztrológiai értelmezése” című tanulmányokat.) Amit viszont föltétlenül meg kell említenem a Vibráció törvényének a Tükröződés Törvényeként való megismerése kapcsán, a szülői minőségünkben történő, otthoni alkalmazási lehetősége. Mind a magatehetetlen csecsemő szervezete, mind a kiskorú gyermek személye, spirituális szálaival közvetlen kapcsolatban van az anya tudattalanjával, illetve az anya tudattalan lelki-szellemi állapotával. Ezért a gyermekek egészsége és azok betegsége, tökéletes tükre az anya tudattalan lelki világának, örömének, boldogság-érzetének, félelmének, szorongásainak és esetenkénti kedélyhullámzásának. Az anya és a gyermek kapcsolatának a megszűnése, az anya elvesztése - halála - esetében, a gyermek a hozzá közvetlenül kapcsolódó apa, nagyszülő, vagy más, a gyermek gondozását felvállaló, ahhoz érzelmileg kapcsolódó gyám és nevelő, vagy nevelők tudattalan lelki folyamatainak lesz a kevésbé felismerhető, zavaros és ellentmondásos tükre. Ezért bármennyire is furcsa, de a gyermekek gyakori betegsége esetében, nem annyira a gyermek terápiás kezelése a fontos, hanem az édesanya (a közvetlen nevelő) tudata alá süllyesztett sóvárgásainak, ingereinek, indulatainak, félelmeinek, gyűlölködő érzelmeinek, szexuális kielégületlenségből eredő feszültségeinek, stb. a feltárása és a tudatosítás segítségével történő feloldása. A gyermekbetegségek és balesetek kilencven százalékának ugyanis nem a külső, anyagi “kórokozók” az okai, hanem az édesanyának, vagy a közvetlen nevelőknek a feltáratlan alvilága. Például a kiskorú gyermekek sorában is ma rengeteg áldozatot szedő, nagy kiterjedésű virágpor és fűpor allergiás-betegségek esetében, hiába, hogy olyan külső okokat is, mint pl. az ipari szennyeződését is meg lehet nevezni, nyomon követhető, hogy a természeti termékenységnek ez a megnyilvánulása azért okoz allergiát a gyermekeknél, mert a szüleik - és főként az édesanyjuk öntudatlanul agresszív mentalitást tanúsít minden olyan képzettel és lehetséges élethelyzettel szemben, amely az ő lehetséges megtermékenyülésével teherbeesésével áll, közvetlen, vagy áttételes kapcsolatban.

Abban az ipari civilizációban, ahol az allergiás betegségek ekkora gondot okoznak, az ötven évvel ezelőtt született generációktól kezdődően, a női személyi horoszkópokból kiolvasható sors-képletekkel összhangban, botrányosan növekszik az önkéntelen és öntudatlan gyermek-vállalás elleni mentalitás. Köztudott, hogy az allergiás betegségben szenvedők többsége nő. És az is, hogy ezeket a nőket a megtermékenyülési képességük időszakában gyötri intenzíven az allergia. És köztudott az is, hogy a természetesként elfogadott társadalmi érvényesülés, a karrierépítés és az anyagi függetlenség elnyerésének az eszméje nem csak a 18 - 20 éves életkorban történő szülés gondolatával fordul szemben ellentmondást nem tűrően. Ma már nem csak a lányok félnek az “időnap előtti”(sicc!), illetve a 26 - 30 éves kor előtti teherbe eséstől, hanem emiatt aggódik értük két “európai szemléletű” generáció: a felnőtt lányos 45-60 éves anyukák és a 60-75 éves nagymamák “felvilágosult” generációja. Asztrológusok és szellemi gyógyítók körében közhely, hogy a természeti megtermékenyítés őserejét és a természetes termékenységet megtestesítő virágporral szembeni allergia pontosan a lehetséges megtermékenyüléssel szembeni öntudatlan agresszív mentalitás fejezi ki testi szinten. Ezt, a valamikori “akkor szüljek gyermeket, amikor én akarom és nem akkor, amikor a természet szerint annak az ideje van” szerű mentalitást, a természeti ciklusokkal szembeni természet ellenes agresszív magatartást, a mai lányok körében egyre inkább felváltja az “Ebbe a k. világba nem érdemes szülni gyermeket.” szalagcímű meggyőződés. Sőt: tanúi lehetünk annak is, hogy metafizika tudatlanságában, azaz tudományos nagyokosságában már nem csak a gyermekeket kínozza az ember, hanem az állatokat is. Nem csak a háziállatokból műtik ki mesterségesen a kölykeiket, hanem a háziasított kígyókon és ősgyíkokon is “nőgyógyászati” műtéteket kell elvégezzenek, mivel az őket gyermekként (“Lizzy egy családtag”) kezelő gazdájuk védekezik a megtermékenyülés ellen, azaz önkéntelenül és öntudatlanul szorong a megtermékenyülés gondolatától, mivel a karmájának köszönhetően diszharmonikus viszonyban áll az anyaság (Hold) princípiumával.

A Rezonancia és az Affinitás törvényét leginkább a Harmónia és a Szeretet (Egység) lételvével tévesztik össze, mivel az egyetemes létezéssel való teljes harmóniába kerülés a legmagasabb vibrációs szinten történő azonosulási és kiegyenlítődési folyamat eredménye, amely a Szeretet tudatos átélésének a végső következménye. Nagyon fontos tehát itt megjegyezni, hogy a hét egyetememse törvény és az tíz egyetemes őserő (létprincípium) nem elválaszthatók egymástól, és így nem is írhatók le, nem érthetők meg egymás nélkül, de nem is keverhetőek egymással össze. Az ilyen összekavarásnak általában zavaros miszticizmus lesz a következménye. Az egyetemes tőrvények áthatolnak egyik a másikba, és kölcsönösen feltételezik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást. Miért? Azért mert az egésztől elszakítva, önmagában egyetlen részjelenség sem érthető meg, hiszen semminek sincs különálló léte, semmi nem lehet valóságos önmagában, az egyetemes egységes egész létezésből kiszakítva és attól teljesen külön választva. Ezért veszélyezteti pl. hosszútávon az "ésszerű"-nek látszó, de valójában primitív és irracionális termelői mentalitást szolgáló technikai civilizáció az egész föld élővilágat, és magát az emberi nem fennmaradását.

A rövid távú megoldásokat szolgáló analitikus gondolkozás csőlátásával a természetben általánosan létrehozott rombolások és rendellenességek, nem állíthatók helyre egyetlen szintetizáló módszer alapján kidolgozott "természetmentő-projekt" segítségével sem. És mindezt elmondhatjuk az olyan rész-sikerek ellenére is, mint például az, hogy a Temzét sikerült annyira megtisztítani, hogy újra gyarapodott az élő világa. A technika által szolgáltatott eszközökkel megbontott természet nem csirizelhető (ragasztható) újra össze a szintetikus módszerek segítségével. De a rezonancia tőrvénye alapján a külső, természeti szenny és a természetben megjelenő károsodások csak következményei és tükrei az emberi természetben a fizikai-biológiai természetnél sokkal finomabb dimenziók (vibrációk) szintjén végbement szennyeződéseknek és károsodásoknak.

A neveltetésünkből és gyermekkori táplálkozásunkból eredő betegségeink, a materialista- fogyasztói mentalitásunkból adódó valóság-tévképzeteink, gyengeségeink, a gyávaságunk, kicsinyességünk és a testi korrupciónk feltárása által elsősorban az új nemzedékek EGÉSZ EMBERE kell mentálisan és kauzálisan megtisztuljon, lemondván a mai ostoba fogyasztói mentalitásról és így a "Létért való küzdelem" rémeszméjéről, a külső ellenségként kezelt természettel való egyenlőtlen (hiszen az ember elsősorban önmagával, saját egoizmusával, hitetlenségével, kicsinyességével kellene harcba szálljon, ami helyett, persze a külső, "vad természetet" akarja legyőzni) harcáról, az ellenőrzési mániajáró és akkor majd a természet is újra fog tisztulni körülötte. Mindaddig valójában teljesen feleslegesek a nagy hűhóval kidolgozott és részeiben sikeresen alkalmazott, környezetvédő tudományos “beruházások”. Ezek csak arra valók, hogy néhány embernek maradjon tiszta a lelkiismerete, miközben a többi folytatja az értelmetlen rombolást... Ahhoz, hogy magasabb vibrációs szinten éljünk, mindig a közvetlenül átélhető, a személyes (szubjektív) felelősségre alapozott, univerzális lét teljességét kell a mindennapos szemléletünkben és jelen felelősségtudatunkban fenntartanunk. Az alkímiában a solutio (szolució) művelete: az oldás, illetve az oldódás művelete felel meg a vibráció törvényének. A vibráció törvényével a Hold és a Neptunusz áll analógiában az asztrológiai őserők közül, az asztrológiai erőterek közül viszont mind a három vízjegy: a Rák, a Skorpió és a Halak.

3) A Kompenzáció törvénye.

- AZ ÁTHATOLÁS ÉS KIEGYENLÍTŐDÉS TÖRVÉNYE.

Más nevein: A Megfelelés, vagyis Analógia törvénye. Az Áthatolás és a Kiegyenlítődés, valamint a kiegyenlítődés szerinti Alternancia Törvénye. A Szükség és A Bőség törvénye, vagyis: A hiány-információ keletkezésének és a hiánynak a teremtésben, a teremtés által történő kiegyenlítődésének (kompenzációjának) a törvénye. Mindezzel együtt és mindenek fölött, A LOGOSZ TÖRVÉNYE, az állandó változás és a változás állandóságának, a minden folyamat fölött álló és az összes folyamatokat egymással kiegyenlítődő, az állandóan végbe menő végső, egyetemes kiegyenlítődés törvénye. Végső soron az Isteni Igazság törvénye. A Szent Szellemnek a Tőrvénye. Ez az a törvény, amelynek a megértése és tudatos használata, a törvénynek a mindennapi életünkben, a mindennapi életünk során felvett, kiegyenlített állapothoz vezető és azt fenntartó lelki és szellemi alapállásunkhoz való következetes ragaszkodás nélkül, értelmetlenné, zűrzavarossá: harmóniátlanná és végül is tragikussá válik az életünk. Mert a kiegyenlítődés tőrvénye, nem más mint a többi hat törvény állandó - és teljes összegeződésének a törvénye.

Ennek a törvénynek a követhető, érzékelhető és észlelhető megjelenési formáját a Tabula Smaragdina 2. pontjával is szoktak illusztrálni: "Ami lent van ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van ugyanaz, mint ami lent van, hogy az Egy varázslatát beteljesítsd." Vagyis a teremtésben Teremtő és Teremtmény állandóan és folytonosan kiegyenlítődik egymással, hogy az Abszolút szellemnek (Az Egynek) a kettővé válása (megnyilvánulása) okát és a célját (az áthatoláson és a kiegyenlítődésen keresztül történő varázslatát) beteljesítse. Mindennek csak következménye az analógia léte a Teremtésben amely alapján, végső soron minden természeti elem és természeti létforma, valamint minden lény, megfelel egy egyetemes teremtő őserőnek, egy ősprincípiumnak. Ezért a Teremtés végső határán levő fizikai dimenzió minden eleme és minden jelensége megfelel egy szellemi jelenségnek és ezekből a határozott (kevésbé változó) természeti megnyilvánulási formákból (elemekből és lényekből valamint azoknak az egymáshoz való viszonyából) visszakövetkeztethetünk az eredeti, mágikus erejű ős idea-képekre és az egyetemes tőrvényre.

Ezért mondhatjuk azt, hogy amilyen a mikro világ ugyanolyan a makro világ, holott a valóság úgy igaz, hogy a természeti mikro és a makro világ leképezi (ugyanaz) a metafizikai (fizikai létformák fölötti, fizikai állapot előtti) ősprincípiumokat, amelyeket nem lehet sem mikronak sem makrónak nevezni, mert szellemi lényegükkel (eszenciájukkal) mindenben benne vannak és minden bennük van. (“na az Atyától jövök és Én az Atyában vagyok és az Atya bennem van) Mindannak, ami megnyilvánult és létformát nyert, van valahol egy szellemi megfelelője és egy spirituális eredője. Az atom struktúrájának és felépítettségének megfelel a bolygók és a csillagrendek felépítési rendszere, ezek viszont egy magas vibrációs fokon létező Lét-tudatnak és Rend- Ideának a megnyilvánulási formái (alacsony vibrációs leképeződései). Hamvas Béla szavaival: “A földi Gangesznek megfelel az égi Gangesz, a földi Nílusnak az égi Nílus, a földi létezésnek a szellemi létezés”, a fizikai testünknek a szellemtestünk, földi lényünknek az ideális lényünk. Ezért az Analógia törvényének is nevezik a megfelelés és kiegyenlítődés törvényét és ennek az értelme az, hogy mindig létezik egy lényegi megfelelés és egy állandó arányosság a lét és az élet különböző jelenségei és megnyilvánulási formái között. Ez az egyhez visszakötött és az Egy Tőrvénye (Ana) szerinti arányos megfelelés és kiegyenlítődés az, ami az egyetemes evolúció újabb és újabb idea(képzet)- formáinak a létrejöttét és megvalósulását biztosítja.

A teremtés első mozzanatában a megjelenik a Maszkulin és a Feminin princípium, mint a Fénnyé és Szeretetté vált Abszolútum új állapota. A Kauzális dimenzióban horizontálisan, a Fény princípiumának a Szeretet princípiuma felel meg, miközben a hierarchia és a vibráció csökkenés irányában vertikálisan “lefelé”, az alsóbb létezési szférákban a Fénynek az új és a régi állapot megismerése (megértése) felel meg. A fénynek tehát a célirányos és határozott kiáradás és a behatolás (az abszolútumból történő kiáramlás és a Szeretettbe való beáramlás), a szétáradás, a feltárás, az átvilágítás és a megtermékenyítés létmozzanata felel meg. A Szeretetnek az alacsonyabb vibrációs fokozatok szintjén, a lét- hierarchiák skáláin maga a határtalan formaváltáson és variációs lehetőségeken belüli, illetve a különböző megnyilvánulási síkokon létező, látszólag egymástól külön álló és külön létező elemek és létstruktúrák mindenek fölötti egybe kapcsolódása, illetve egybekapcsolódási készsége és kényszere. A Szeretet maga az Egész és az Összes létezési forma (idea) lét- alapjául szolgáló és azokat az egységbe visszakapcsoló, az egységgel állandóan összekapcsoló ősszubsztancia (Isten Misztikus Teste). A Szeretet a Létezésnek és a Teremtésnek a határtalan sokszorozódása, szaporodása, formaváltása, szétbomlása, elmúlása és keletkezése, tobzódása, variációja. A szeretet az abszolút feminitás megnyilvánulása.

A Fény és a Szeretet, az egymáson való áthatolással: a Logosszal együtt, a megnyilvánult Abszolútumnak a három új, ősminőségét képezi: a Sarkalatos, a Szilárd és a Változó ősminőségeket. A Fénynek és a Szeretetnek a Logosz szerinti egymáson való áthatolásából teremtői - teremtési energia jön létre (“Ez minden erőben az erőnek, az ereje.” “Ez a Thélészma” - Hermész Triszmegisztosz.), ami a négy ősi alapelemmé -a négy ideamintává alakul: a Levegő és a Tűz (Fény szerinti minták), valamint a Víz és a Föld (Szeretet szerinti ősi ideaminták) őselemmé. Az így tovább osztódó és sokszorozódó, szaporodó, szétbomló, tenyésző és enyésző, majd megint újra alakuló (elmúló és keletkező), megnyilvánulási formák mind újabb és újabb létformákat alkotnak az egymással való kölcsönhatásaikban (különböző interpenetrációkban) és kiegyenlítődésükben a Hét Egyetemes Törvény dinamikája szerint. Ezek az újabb lét- struktúrák a Vibráció és a Polaritás tőrvénye alapján feszültségbe kerülnek a régi megállapodott létformákkal, valamint a nekik megfelelő, más nemű és ellentétes pólusú komplementáris létformákkal. Ezek a feszültségek olyan, hiány-információ és hiány-energetikai tömörüléseket élesztenek, amelyek újabb létformák keletkezését teszik szükségessé, annak érdekében, hogy az újonnan keletkező és a már létező, de még nem kiegyenlítődött létformák és létfolyamatok közötti feszültségek enyhüljenek, harmonizálódjanak és kiegyenlítődjenek. Mindannak ami megjelenik, megnyilvánul az anyagi dimenzióban, létezik egy eredeti megfelelője a szellemi dimenzióban, de ugyanakkor mindannak ami megnyilvánult a szellemi dimenzióban, a Mágia Tőrvénye alapján, létezik egy (MÉG!) meg nem nyilvánult megfelelője az anyagi dimenzióban is, aminek előbb - utóbb meg kell jelennie konkrét fizikai formában, vagy fizikai esemény formájában (helyzet, jelenség, folyamat, stb.). A Kiegyenlítődés Törvényét azért nevezik a Kompenzáció, illetve a Szükség és a Bőség Törvényének, mert a hiány-információt (a szükséget), a Ciklus Törvényének megfelelően, valamikor mindig a megvalósuló és anyagi formában is konkretizálódó információknak és a különböző fizikai megvalósulásoknak a bősége: az Áldás követi valamilyen bőségáradat formájában. Ezt jelképezi a mitológiák aranyesője is. A legszemléletesebb természeti jelenség, amely a Kiegyenlítődés törvénynek a fizikai megnyilvánulása, az a mi gyakorlati észünk által pazarlásnak ítélt bőség, amely a természeti megtermékenyülési folyamatok fenntartását és folytonosságát biztosítja mind a növényi, mind az állati és az emberi világban. Gondoljunk a rengeteg szélbe szórt, vagy a virágról virágra szálló méhek, darazsak, pillangók és más rovarok által “a helyére szállított” virágporra, a vízi madarak tollára "bízott" halikra petékre és arra a millió férfi ivarsejtre, amiből csak egy szükséges ahhoz és csak egy ér el odáig, hogy egyetlen női petesejtet megtermékenyítsen.

Ennek a kiegyenlítő - kompenzáló őserőnek az emberi szellemre vonatkozó következményét az Evangéliumban nagyon "furcsa" megfogalmazásban találjuk: "Akinek nincs, attól elvétetik, és akinek van, annak még adatik." Értelmét pedig a talentumokról szóló példázattal nyeri el és azt jelenti, hogy aki nem Fényben és Szeretetben él, az aki nem a Szeretet áramoltatására és a Fény élesztésére és terjesztésére szánja életét, aki nem e lelki bőség szaporítására és a szellemi tágításra, tehát nem a táguló egyetemes létezés harmonizálódása és kiegyenlítődése érdekében kamatoztatja szellemi, lelki és anyagi értékeit, annak végül is elsorvadnak, elfogynak, vagy elvesznek ezek az érték - létrehozó (fizikai és mágikus) képességei. Azok a személyek pedig, akik a szellemi képességeiket az egyetemes evolúció érdekében, önmaguk és mások spirituális gazdagítására, szellemi erejük és képességük (potencialitásuk) felszabadítására, növelésére - tágítására és művelésére használják, azok számára még több megvilágosodási lehetőség, még több érték-létrehozási képesség és még több kiegyenlítődési élmény adatik meg.

E törvénynek az egyes emberre vonatkozó hatása és következménye annyira egyszerű, hogy sajnos ma már senki sem hiszi el, hogy ez a törvény csakugyan létezik és vannak rá nézve pozitív hatásai. (Főképp a Levegő és a Tűz jegyekben született és erősebb intellektussal rendelkező személyek nem tudják ezt elhinni, akiknek az életében és a személyén keresztül majdnem kézzelfogható- tapinthatóan megnyilvánul ez a tőrvény). Ezért a kiemelt mágikus képességeik ellenére is, mindannyian a Tőrvény ellenében élnek és ellene cselekszenek: majdnem mindenki előbb kapni akar és csak azután adni. Nem hiszik el, hogy minél több szeretetet adunk, annál több szeretetet kapunk. Hiába látjuk a két szemünkkel, hogy egy elvetett és gondozott búza szemből egy egész kalászt kapunk, a tudományos gazdaságtani elméleteink ellenére is mind az ellenkezőjét csináljuk annak, ami értelmes lenne. Mind csak kapni és kapni szeretnénk előbb - és aztán majd meglátjuk...- ahelyett, hogy igyekeznénk előbb minél több iránytalan és osztatlan szeretetet (megértést) sugározni és fényt (belátást) adni a környezetünknek. Ehelyett mindenáron és mindenféle ostoba módon be avatkozunk a természet dolgába és ezáltal egymás dolgába, és keresztül akarjuk vinni az akaratunkat és rá akarjuk kényszeríteni a természetet, hogy lásson el minket mindennel százszor, ezerszer és milliószor nagyobb arányban, mint amennyi bőségesen elég lenne a megélhetésünkhöz az ő fölöslegéből. Persze, azután csodálkozunk, hogy mások miért nem szeretnek, hogy miért élünk a természettől és egymástól elzártan, magányban, feszültségben és stresszben. A válasz pedig egyszerű: mert hitetlenek vagyunk, vagy ami ugyanaz: tudatlanok vagyunk az életidegen, nagyokos tudományos és szeretet nélküli filozofikus elmélet- rengetegeinkkel. Annyi eszünk sincs, hogy észrevegyük: a szeretet, a bízom, a jókedv, a hit, a derű, a kedély, a nyugalom, a megértés nem anyagi szubsztanciák, azaz nem "fogyó anyagok" és sohasem merülnének ki belőlünk - sőt szaporodnának és eltöltenének bőségükkel- ha nem fojtanánk, nem temetnénk el e pozitív lelki tulajdonságainkat, nem gyomlálnánk ki lelkünkből a finom szeretetet tudományos hitetlenségeinkkel, spekulatív, egoista gondolkozásunkkal, aminek következtében egyszer kapni szeretnénk és csak azután adni.

Mindig csak kapni akarunk és csak azután adni. Szeretetet, bizalmat, barátságot, szellemi információt, bármit. És amikor adunk is valamit, azt olyan trójai falóként adjuk, aminek segítségével magunkhoz akarjuk kötni, vagyis valamiképpen lekötelezni a magunk számára azt akit megajándékozunk. Egyébként is “Az ember kívül csak azt teszi meg, amit belül nem akar megtenni.” mondja Hamvas Béla. A mindig kínálgató, “csupa szív” emberek rejtett egoizmusuk következtében képtelenek a finom és diszkrét, belső szeretet-áramoltatásra. Igazából nekik is csak külső elvárásaink vannak környezetünkkel és a világgal szemben (például, hogy mások fogadják el azt amit ők a számukra kínálnak), ahelyett, hogy magukkal szemben lennének elvárásaik. És amennyiben mégis vannak magukkal szemben elvárásaik, azok nem szeretet- elvárások, nem harmóniába kerülési- elvárások, hanem öncélú, öntetszelgő teljesítmény- elvárások, eredményességi és hasznossági koncepciók szerinti elvárások, siker-elérési elvárások, tehát szellem és szeretet- idegen elvárások, amelyek csak arra jók, hogy önmaguk előtt a mindig nyerő Jani, illetve a pozitív “Jóember” szerepében tetszelegjenek. És mindezt ezért, hogy hiuságuk, önérzetük és becsvágyuk és öncélú, uralkodási, vagy élvezethajszolási mániájuk kielégítése érdekében abban tetszelegjenek mások és önmaguk előtt, hogy ők táplálják és különös élvezethez - boldogsághoz juttatják a környezetüket, hogy a környezetük szót fogad nekik és eszik - iszik abból, amit ők azok számára biztosítanak és kijelölnek. És persze azért is, hogy ismételt visszautasítások esetén önmagukat gyötörjék, hogy rejtett haragjukkal és csendes nehezteléseikkel szeretetlenségbe, elidegenedettségbe hajszolják önmagukat és környezetünket.

Mind a valós Fény mind az igazi Szeretet nagyon diszkréten, az érzékeink számára tulajdonképpen érzékelhetetlen és észlelhetetlen (“észre - vehetetlen”!) megnyilvánulási formákban jelentkező metafizikai (fizika fölötti) őserők, őshatalmak. Ezért az emberben lakozó valóságos (gyökér-) Szeretetnek igazából nincs szüksége érzelmi kitörésekre, durva, érzéki megnyilvánítási formákra. Hízeleghetünk egy csecsemőnek amennyit csak akarunk, mert az még nem szeretet. Ezt észlelhetjük is majd nem sokára, mert a baba zavartságában légfennebb követelőző és hisztériás lesz mert csak ő csak annyit ért meg az egész felhajtásból, hogy rendszeresen, vagy rendszertelenül, tehát rendszeres ciklusokban, vagy az ő szeszélyes ötletei alapján jut-e hozzá a táplálékhoz. És hiába, hogy a természetes levegőváltozásoktól is megóvjuk, mert az egyetemes törvények alapján úgy is szüksége lesz olyan durvább, de a természetes életfolyamatokkal együtt járó tapasztalatokra, amihez arányosan és drámai élmények nélkül is hozzá szokhat, ha megelégszünk azzal, hogy lehetőleg csöndes, száraz és aránylag meleg környezetet biztosítunk számára. Azért betegesebbek az aggodalmaskodó, a gyermek harmadik szabálytalan lélegzetére is hetet szökő szülők gyermekei, mint a kevésbé aggodalmaskodóké, mert ez utóbbiak sokkal több mentális nyugalmat és szeretetet biztosítanak a gyermek számára mint az előbbiek: “Az ember kívül azt igyekszik bepótolni, amit belül folytonosan elmúlasz.” Az olyan nő anyáskodik feleslegesen még akkor is, amikor annak rég elmúlt az ideje és az egyengeti életútját és babusgatja felnőtté vált fiát és lányát, akinek évekre visszamenőleg (talán már a gyermekek megszületése óta) lelkiismeret furdalása van a gyermekeinek az apjával szemben. Metafizikában ezt a magatartást hamis kompenzációnak nevezzük. A huszadik század végén az emberiség kilencven kilenc százaléka hamis kompenzációt folytat, azaz törvényellenesen él és ennek viseli a tragikus következményeit. És még tragikusabb az, hogy ezt a következményt, az ember tudatos és tudattalan befolyása alatt álló ártatlan állati és nővényi világ is viseli és természetesen viselik azok a gyermekek is, akiknek a nevében a felnőttek kompenzálnak és újabb ajándék - termelési mániájukban kiirtják és megnyomorítják a környező biológiai természetet.

Igazából Szeretetet nem is lehet kapni kívülről (légfennebb gyermekként annak a külső formáját: a tápláló és egészséges környezet- biztosító gondoskodást), mert ez a teremtő és javító - gyógyító erő, az ember belsejéből: az Abszolút Szellemből árad az emberen keresztül kifelé, a külső világba: a személy természeti és emberi környezetébe. Az egyéni szeretet-áramoltatási képesség, akárcsak az értelmi világosság: az elemzői és a szintetizálói képesség tudatos erőfeszítések árán érhető el, így szerezhető és növelhető meg. A nehézség ebben mindössze annyi, hogy általában csak a megvilágítói (értelmi) képességeinket serkentik és művelik az iskolában, a tudatos, de diszkrét szeretet- áramoltatási képesség megszerzése, valamint a kiegyenlítődési képesség növelése helyett. A hamis egység-érzetből (szeretetből) létrejövő két diszharmonikus megnyilvánulási formát: a érzelgős jópofaságot, vagy a természet-legyőző értelmet, illetve a rejtett agresszivitást, végső soron a gyűlöletet ültetik el a diákokban a mai tanárok.

Hiába kapok más személyektől állandóan külső szeretet - megnyilvánulási formákat, amennyiben én nem teszek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megnyissam és rejtett egoizmusomtól megtisztítva, szabaddá tegyem a belső, Szeretet-erőimet kibocsátó, lényem mélyében lakozó Szeretet- forrásomat. Ezért van az például, hogy az elkényeztetett gyermekek boldogtalan felnőttekké válnak, mert az aggodalmaskodó és természetellenesen gondoskodó (hamisan kompenzáló) szüleik elsorvasztják a szeretet-adási képességüket. És: “akinek nincs, - aki mindig csak másoktól, csak kívülről várja adjanak neki - attól elvétetik”. Ők képezik a modern cigarettagyártás, az alkoholipar és a kábítószer kereskedelem biztos fogyasztó közönségét. Ők a virtuális valóságot létrehozó filmiparnak és az erőfeszítés mentesen, a könnyen elérhető boldogságról regélő misztikusok és “tisztán látó” jövő jósok áldozatai.

És ahogy nem kaphatok, hanem csak diszkréten áramoltathatok Szeretetet, ugyanúgy Fényt (értelmet) sem kaphatok kívülről. De igazából Fényt sem adhatok senkinek mint valami tárgyat (legfennebb sötétséget: természet kizsákmányolási technikákat ismertetető szak-tantárgyat, élet-idegen és szellem-idegen tudományt és ideológiát), hanem átvilágíthatom magamat és megvilágíthatok valamit, (egy részletkérdést) a másik ember számára. Nem minden esetben ártatlan és ártalmatlan és nem csak szánalmasan nevetséges, hanem egyes esetekben egyenesen veszélyes tevékenység például a többnyire átvilágítatlan személyiséggel rendelkező személyek úgynevezett “Fényadása”, más, fejletlen kritikai érzékkel és még kevesebb szellemi megkülönböztető képességgel (Diakriszosz phneumaton) rendelkező személyek számára. Magyarországon egészen fiatalon, ötven valahány éves korában halt meg egy magát fényadó természetgyógyásznak nevező misztikus, aki nem volt hajlandó lemondani a hamis kompenzáció legelemibb formájáról, a napi háromról egy csomag cigarettára leszállított fényhomály-adagjáról, miközben párkapcsolati és szexuális terapeutaként párhuzamosan és folyamatosan négy - öt barátnővel és két - három “komoly” élettárssal tartotta fenn fényadói terapeuta viszonyokat. Az egyetemes törvényeket ismerő személynek még csak keserűen mosolyogni sem szabad, amikor egy ilyen kiváló személy búcsúztatnak a megfelelő misztikus szaklapokban a fényadó munkatársai és fényes útmutatásait hűségesen követő barátai - barátnői. Az Egyetemes Tőrvények szerint élni akaró személynek tudnia kell, hogy ember által, ember számára fényt nem lehet un. misztikus úton adni (áramoltatni), csak szeretetet. Fényre csak rá lehet vezetni valakit valakiket a helyes, logikus és racionális tanítás útján. De tudnia kell azt is, hogy a Kiegyenlítődés tőrvénye értelmében, nincs szükség a megszerzett szellemi információ erőszakos világgá kürtölésére, de el sem kell rejtenie felfedezéseit senki elől. (“Nem azért van a fény, hogy azt a véka alá rejtsék”) Minél több felelősségérzetbe és szellemi nyugalomba (hitbe) ágyazott diszkrét szeretetet, valamint minél több értelmi világosságot, tehát szellemi bölcsességet áramoltat valaki a többi ember felé, annál több szeretetet és annál több szellemi információt kap majd spirituális növekedéséhez és tágulásához, illetve a kiegyenlítődési képessége minél teljesebb eléréséhez az egyetemes kompenzáció törvényének hatásaként és következményeként. Minél többet segítesz másokon a szellemi világosság elérésében - anélkül persze, hogy ez a segítség kívülről, a másik és a mások szabad akarata, a józan belátása ellenére kell hogy történjen - annál több lelki segítséget és szellemi szabadságot fogsz kapni.

Ez utóbbi a tulajdonképpeni értelme több, ide vonatkozó evangéliumi kinyilatkoztatásoknak is: "Keressetek és találni fogtok. Kérjetek és adatik nektek. Kopogtassatok és beengednek titeket.”, “Keressétek Isten országát és mindazt, amire szükségetek van megkapjátok.”, ”Ismerjétek meg az igazságot és az fel fog szabadítani benneteket.” - Persze nem öncélú, anyagi boldogulásról, élvezet-szerzési és kényelmi törekvéseink "mennyei" meghallgatásáról és kielégítéséről beszélt itt Jézus, hanem a spirituális éberség a szeretet-képesség és az értelmi megvilágosodás megszerzésének (tehát a megváltásnak, a szellemi felszabadulásnak) érdekében tett erőfeszítéseinknek az egyetemes törvények által biztosított következményéről: a szellemi tágulásról és lelki gyümölcsözésről. A korábbiakban leírtakat folytatva, mindig fontos emlékezni arra, hogy mind a Mágia törvénye, mind a Karma törvénye alapján, a terrorisztikus "jó akarás" törvény ellenes. Ezért valakivel jót cselekedni, valakin segíteni úgy, hogy az illető arról ne tudjon (távoli gyógyítás, káros szenvedélyről való leszoktatás érdekében történő agykontrolos programozás, stb.), vagy annak ellenére, hogy ő azt elutasítja, ez a legdurvább megsértése az egyetemes törvényeknek. Ez, többek között, a legnagyobb felelőtlenség, amit a szellemi világban elkövetni egyenértékű a militarista, vagy a vallásos-ideológiai terrorizmussal és a gazdasági-politikai manipulációval. Szülői, rokoni, baráti, szeretői, népvezéri jóakaratunkból eredő erőszakos jóságosodásunk előtt, után és közben, vagy miközben az így megsegített háládatlan gyermekünk, szeretőnk, barátunk, népünk, stb. kővel dobál vissza kenyér helyett, jusson eszükben, hogy “A pokolhoz vezető út csupa jó szándékkal van kikövezve.” A kompenzáció törvényéve alapján tehát csak úgy élhetünk harmóniában, ha a mindenkor, mindent és mindenkit egységben érzékelő, diszkrét szeretet - érzéseinket és a mindent és mindenkit átvilágító szellemi késztetéseinket önmagunkon belül és a környezetünkben is kiegyenlítve, minél tudatosabban és intenzívebben megéljük. De ezt a lehető legfinomabb: legdiszkrétebb formákban, és lehetőleg csak nagyon ritkán konkrét személyekre, állatokra, vagy jelenségekre irányítva. Jó, ha szellemileg fénybe vonva, az értelmünkkel mindent felülvizsgálunk és “könyörtelenül” átvilágítunk miközben a szeretet- érzéseinket csak a mentális és a kauzális dimenziók szintjén (a folytonossá váló, mindennapi pozitív lelki-szellemi állapotunkkal) áramoltatjuk embertársaink és a többi életformák felé, nehogy egy végletes helyzetben, minden “szent törekvésünket” az ellentétére: a rejtett agresszivitás, illetve a csendes, vagy a dühös neheztelés érzésére állítsa a bennünk a Polaritás törvénye. Így, lassan-lassan, természetessé lesz a kapcsolatunk ezzel az Isteni Igazságot előttünk és számunkra lassan - lassan megvilágító törvénnyel, tudván azt, hogy a tudatosított Hiány- információ, vagyis a SZÜKSÉGESSÉG automatikusan maga után vonja a kauzális információ- bőség kiáradását, és hinni kezdünk abban, hogy ezáltal az egyetemes teremtés tágulási irányával egybekapcsolódva, minden a mi valamikori szellem- képzeletünkkel (de nem az ösztönös sóvárgásainkkal) összhangban történik, amennyiben tudatosan harmóniába kerülünk a többi hat Egyetemes Törvénnyel is.

Nem az anyagi javak és eszközök misztikus felszaporodásának a bekövetkezéséről, vagy a titkolt sóvárgások kielégítéséről van szó a szellemi tágulás útjára lépő személy esetében, ahogy azt kicsinyes képzeletével és a vélt érdekei szempontjából szeretné megvalósulva látni az ember. Minden esetre addig is, ameddig a Kompenzáció törvényét teljesen megértenénk és a mindennapi életünkbe integrálnánk, jó ha eszünkbe véssük, hogy Jézus az első három törvénynek a következményeit, illetve negatív kisülési következményeit ismerve, ismételte annyi alkalommal, hogy "Ne aggodalmaskodjatok!" Az analogikus megfelelés szerint a Kiegyenlítődés tőrvényéhez a racionális gondolkozást és a helyes megkülönböztető készségünket megtestesítő Merkúr bolygó kapcsolódik az első hierarchia- körből, de a Jupiter által megtestesített helyes értéktudat és értékítélet ősereje, illetve az ember Jupiteri képessége is fontos szerepet kap a kiegyenlítődés működési mechanizmusában. Anélkül, hogy misztifikálnánk és ezáltal összezavarnánk a különböző létmegnyilvánulások szerinti (analogikus!) megfeleléseket, megállapíthatjuk, hogy a tíz őserőt megtestesítő, tíz bolygó közül három Jin jellegű, illetve három feminin bolygó létezik: A Hold, a Vénusz és a Neptun, valamint három Jang jellegű, illetve három maszkulin bolygó: a Nap, a Mars és az Uránusz. A Szaturnusz a határhelyzetek és a határállapotok ismeretének és egyetemes betartásának az őserejét testesíti meg, vagyis a Szaturnusz által megtestesített ősi teremtő hatalom, az Isteni felelősségtudat hatalma a teremtés végső állapotait ellenőrzi, szervezi és tartja fenn. Így az egyetemes felelősségtudatot képviselő bolygónak csak annyi szerepe van a kiegyenlítődésben, hogy úgymond vigyáz, felügyel arra, hogy az egyetemes létet fenyegető teljes és végső zavar és zaklatottság, a kiegyenlítetlenségi állapot (“totál káosz”) ne jöhessen léte az egész Teremtésben.

Amennyiben a Feminin és a maszkulin bolygókkal együtt a Szaturnuszt is kivonjuk a tíz őserőt megtestesítő bolygó közül, megtaláljuk a Szent Szellem, illetve a Logosz bolygóit: a fennmaradó másik három ős princípiumnak megfelelő bolygók tehát a kiegyenlítődés bolygói. Ezek a Merkúr, a Jupiter és a Plútó. A Merkúr a Nap és a Hold által képviselt primer princípiumok kiegyenlítődésének a bolygója. A Jupiter a természeti szinten végbemenő kiegyenlítődés, illetve a Mars és a Vénusz által képviselt nyers, elemi princípiumok közötti kiegyenlítődés bolygója. A Plútó viszont az egyetemes kiegyenlítődés , a teljes spirituális kiegyenlítődés princípiumát megtestesítő bolygó. Ő a Neptun (Szeretet) és az Uránusz (Fény) egymás közti áthatolásának és kiegyenlítődésének az őserejét testesíti meg az Asztrológiában.

Metafizikailag a Plútó ősereje a tízedik teremtési mozzanatot: a Teremtő és a Teremtés (a Teremtett Lét) közötti kiegyenlítődési és újra teremtődési őserőt testesíti meg. Ezért nevezik az egyetemes igazság, illetve az Isteni igazság és az abszolút teremtő erő bolygójának is.

Az alkímiai műveletek közül a separatio (szeparáció) művelete felel meg a kiegyenlítődés törvényének, vagyis a különválasztás és a megkülönböztetés művelete kapcsolódik az Alternancia törvényéhez, hiszen, amennyiben ezt a tőrvényt a helyes és folyamatos információ-áramoltatás tőrvényeként fogjuk fel, természetes, hogy a jól megkülönböztetett és jól meghatározott elemekkel lehet csakis zavarmentes információ -és értékcserét végre hajtani (áramoltatni). Ahogy Jézus fogalmazza meg ennek a tőrvénynek az alkímiailag ide vágó és a mindennapi életünkre - alapállásunkra - vonatkozó tanácsát: "Minden dolgot megvizsgáljatok és a jót a rossztól elválasszatok." Alkímiai tétel az, hogy egymástól csak jól megkülönböztetett és önmagukban jól meghatározott elemek (személyek) egyesíthetők (képesek az egységesülésre). Az elhatárolódási szinteken (a fizikai, a pszichikai és a mentális síkokon) az egymástól el nem határolt és jól meg nem különböztetett szellemi, asztrális és éteri-fizikai elemek ugyanis hamis egységet (korrupciót) és ezáltal hamis harmóniát, hamis kiegyenlítődést hoznak létre, ami a létképzelet világába vissza hatolva és megerősödve ez egész életünket, sőt a környezetünk létét is veszélyeztetheti. Így veszélyeztette pl. a XX. század végén, az általa kiemelten megtestesített hamis személyiségi létmodellnek a sajtó útján történő szétsugárzása által több millió személy létképzeletét az Angol trónörökös hajdani felesége: Diana hercegnő is, akárcsak John Lenon is, a Beatles vezéregyénisége, aki azt kezdte hangoztatni, hogy ő népszerűbb mint Jézus Krisztus (sicc!), mintha a Názáreti Jézus a bulvár szintű egyéni népszerűség és nem a kiegyenlítődésről szóló, egyetemesen (mindenkor és mindenhol érvényes) tanainak a nyomatékosítása érdekében vállalta volna a kereszthalált.

4) A NEMEK TÖRVÉNYE.

A Teremtés összes szintjén (az összes dimenziókban) minden megnyilvánulási formát, alapjellegében meghatároz az első két világalkotó ős princípium közül az egyik princípium: vagy a Fény princípiuma vagy a Szeretet princípiuma.

A Fény, a teremtés-ismeretet, vagyis a tapasztalati ismeret szerzést szolgáló Maszkulin princípium és a Szeretet: az egységbe való kötődés, az egység kiáradását és az egységbe való kötődést szolgáló Feminin princípium. Az Abszolút Szellem minden jól meghatározott megnyilvánulási formája (struktúrája) eltolódik e két princípium valamelyikének az irányába, e két princípium sajátosságait tartalmazza hangsúlyosan és ezek valamelyikéhez tartozik lényegileg, mikor sajátosan különbözve a másiknak a megnyilvánulási formáitól, mikor látszólag megkülönböztethetetlenül. Az eredeti két nem valamelyike minden jelenségben és minden folyamatban, lényegében mindenkor és mindenhol létezik. A maszkulin (tapasztalati ismeret útján fokozódó szellemi fény) és a feminin (az állandóság, a központi tengelyhez való kötődési ösztön bölcsessége, a szeretet gravitációja) nemű létstruktúrák és lények kölcsönös vonzódási és elkülönülési viszonyulásban, kölcsönhatásban állnak egymással, kölcsönösen létrehívják, feltételezik, megtermékenyítik és kiegyenlítik egymást.

A Nemek törvénye tehát nem csak természeti szinten érvényesül, hanem az aló és a felső asztrál, az alsó és a felső metál, az ideális és a kauzális létdimenziók szintjén elsősorban. És ez még akkor is így van, ha a nemi sajátosságok bizonyos létformákban az ember számára olykor felismerhetetlen formákat öltenek. Egyetlen fizikai, asztrális, mentális vagy spirituális megnyilvánulási forma sem létezik nemi jelleg nélkül. A gondolataink, az érzéseink, vágyaink, kívánságaink és igényeink is vagy Szeretet, vagy Fény jellegűek. A kíváncsiskodó, célra törő és előre hatoló, igazságkereső (analitikus) gondolat Fény, vagyis maszkulin jellegű, miközben a láthatatlan, távoli kapcsolatokat, az azonnal és konkrétan nem, vagy nehezen bebizonyítható analogikus összefüggéseket látó, azokra ráérző, intuitív és szintetikus gondolataink Szeretet, illetve feminin jellegűek. Ezért mind a Nemek Tőrvénye, mind a Kiegyenlítődés Tőrvénye szempontjából ma a civilizált emberiség törvénytelenül él, mivel mindent a célra töréssel és az ésszerűséggel: tudománnyal, technikával, technológiával, gépi és hatósági ellenőrzéssel és befolyásolással - beavatkozással, vagyis kizárólag fény szerinti alapállással akar véghez vinni. Ezért van az is például, hogy a “civilizált nők többsége befolyásos társadalmi pozíciót, vagy legalábbis “anyagi függetlenséget biztosító” munkahelyet akar magának szerezni és ugyanakkor e “civilizált anyák” többsége ma már nem képes, de nem is akar orvosi ellenőrzés, befolyásolás és beavatkozás nélkül gyermeket szülni. Ennek az ésszerűen józan (ellen- Fény) de áldatlan (ellen - Szeretet) állapotnak az ellensúlyozásaképpen viszont még nagyobb törvénytelenségeket követnek el ma az emberek: vagy primitív formában: alkohollal és kábító szerekkel, vagy a legrafináltabb módszerekkel és technikai trükkökkel kábítják magukat a valóságos szeretet-képességük, a spirituális éberségük (egységtudatuk) vissza- és megszerzése helyett.

Emberi érzések szintjén az inkább anyákra jellemző engedékenység a feminin, az apai szigorúság maszkulin, az odaadási vágy feminin, a szerzési - uralkodási vágy maszkulin jellegű, még akkor is, ha ezek a vágyak és érzések egyes személyekben fordítottan vannak jelen. Tudjuk, hogy létezik odaadásra, idillikus és állandóan tartó családi meghittségre vágyó, naivan türelmes és erélytelen férfi, és ugyanakkor létezik hódításra, birtoklásra, uralkodásra és kalandra vágyó nő is. De ezek csak azok a kivételek amelyek eltérnek az általában érvényes meghatározottságoktól (“íratlan szabálytól”), hiszen a polaritás és a kiegyenlítődés tőrvénye alapján, amikor egy olyan komplex struktúra mint az ember, amely mind a két nem összetett sajátosságait magában hordja, erősen feminin jellegű meghatározódással bír a kauzális dimenzió szinten (kheterikus teste szintjén), akkor ez a női személy az asztrális dimenziókban önkéntelenül is a maszkulin jegyeit fogja erősíteni, azokkal fog élni és tűntetni leginkább. És fordítva: minél erősebb a maszkulin jellege egy férfinak a kauzális szinten, annál puhább, megértőbb, megbocsátóbb és érzékenyebb a lelki és az érzelmi szférákban. Innen adódnak a nemek közötti felcserélődések, a transzvesztita hajlamoktól a szexuális aberrációkig elmenően. Tény az, hogy az Analógia Törvénye alapján (“Ami fent van ugyanaz mint ami lent van”) pontos megfelelés létezik a Kauzális eredet és lényegiség és a fizikai meghatározottság, a természeti (nemi) megnyilvánulási forma között. Ezért, ha valaki nőnek születik természetileg, az kauzális testében is nő, aki hím neműnek születik, annak a kauzális teste maszkulin eszenciákat tartalmaz és ennek az eredeti (ősi) nemi jellegnek a mesterséges biológiai (fizikai) megváltoztatása teremtési és kiegyenlítődési képtelenséget, törvénytelen létállapotot és tőrvénytelen léthelyzetet idéz elő, még akkor is, ha a társadalmi hatóságok ezt engedélyezik.

A helyzet uralási, a helyzet ellenőrzési vágy is épp annyira maszkulin érzés, mint a partner- uralási, vagy a biológia test fölötti ellenőrzési vágy, amelyhez a nemi jelleg megváltoztatását lehetővé tevő, állítólag a Szeretet nevében munkálkodó orvostudomány szolgáltatja a helyzet és a test uralási (az eredeti nemi állapotnak a megváltoztatását célzó) eszközöket és módszereket. Nem feltűnő, hogy miközben a technikai-tudományos racionalitásába belekábult világunkban, a hölgyek meg akarják őrizni a feminitás külső jegyeit, de törekvéseikben, ambícióikban akarnak férfiak lenni, addig transzvesztita a férfiak elsősorban a biológiai nemi jellegüket változtatják meg, persze azzal a felhőtlen tudattal, hogy ezzel együtt nem kell a nők felelősségét is átvenniük: nem kell gyermeket szüljenek, mivel erre eredetüktől fogva képtelenek. Ennek a kauzális szintű általános összezavarodást tükröző személyi önbecsapásnak az első számú következménye ma nem csak a kábítószerezés és az AIDSZ, hanem az egyre nagyobb méreteket öltő pedofilia is.

A Nemek Törvénye által lehetséges a regnumok keletkezése és fejlődése. Minden dolog, minden jelenség és folyamat tartalmazza magában a két világalkotó princípiumot, attól függetlenül, hogy a polaritás tőrvénye alapján melyik princípium látszik hangsúlyosabbnak egy adott folyamatban, individuumban, vagy jelenségben. Minden maszkulin (Yang) elemnek létezik egy feminin (Yin) megfelelője és fordítva. Ha meg akarjuk érteni a mágia, a keletkezés, a kreáció és a regeneráció folyamatainak a törvényszerűségeit, nagy figyelemmel kell tanulmányoznunk és elsősorban a saját személyiség- tudatunkon belül kell felismernünk a Nemek Törvényének megnyilvánulásait. A Nemek Törvénye, a Kiegyenlítődés Tőrvénye és a Polaritás Tőrvénye szolgáltatott alapot az univerzális taoista metafizika (- később: filozófia és vallás) megalkotásához. A maszkulin és a feminin princípiumoknak megfelel Yang (Fény) és Yin (Szeretet) világalkotó szellemi emanációk közvetlenül az abszolútumból válnak (áramlanak) ki és kölcsönös együtthatásukban, áthatolásukban, megtermékenyítve egymást, létrehozzák e két alapprincípium analogikus létezési formáit, mint a világosságot és a sötétséget, a szárazságot és a nedvességet, a férfit és a nőt, a hímet és a nőstényt, a savat és a bázist, a dúr és a mól hangzást, a kitágulást és a beszűkülést, a termékenyítést és a termékenyülést, a kezdést és a befejezést, a pozitívat és a negatívat, a feszültséget és az oldást és így tovább. Ezen két alap princípiumnak megfelelő létformák - állapotok - egymással kölcsönhatásban, egymástól elkülönülve és egymással kiegyenlítődve, újabb és újabb létformákat hoznak létre, ezáltal újabb minőségeket alkotva, amelyek más és más strukturálódási formákat hoznak létre, más és más összetett formákba szerveződnek és rendeződnek. De számunkra nem a Nemek törvényének filozófiai vetülete a fontos, hanem az a része, amelynek azonnali és közvetlen hatásait észlelhetjük a mindennapi életünkben. A Nemek Törvényét az asztrológiában Vénusz bolygóval, (az alkímiában a négy alapelem harmonikus egységével, a preparáció, illetve a finomítás műveletével és az aritmológiában a négyes számmal) hozzák analógiában, ugyanis a Vénusz az a bolygó amely megtestesíti azt az ősprincípiumot, aminek alapján, minden civilizációs mellékkörülmény, ésszerűségre törekvés és tudatos ellenőrzési vágy ellenére, a tudattalanból feltörő vágy- és képzeletvilág ellenőrizhetetlen barlangjáratain keresztül, az Abszolút Szellem közvetlenül megjelenik a pszichikai és a biológiai létezésben és minden kertelés nélkül kifejti erejét (hatalmát) és ezt legfennebb csak elfojtani tudjuk, aminek ha nem családi tragédia, akkor vese-betegség lesz a következménye. Minden nőben ott van a potenciális férfi és minden férfiban ott van a lehetséges nő. De mivel a Polaritás Törvénye, a Hatás és Visszahatás (Karma) Törvénye, a Kompenzáció (Alternancia) törvénye, valamint a Ritmus és a Ciklus törvénye következtében egy adott létfolyamatban az egyik világalkotó princípium jobban érvényesül a másiknál, ezért bennünk is jobban érezteti hatását a Szeretet, vagy a Fény az életünk egy-egy fejlődési (kiegyenlítődési) szakaszában. Ezért ugyanolyan fontos a jelenlegi állapotunk (nemiségünk) elfogadása és teljes részletességgel történő megismerése, átvilágítása, mint a másik nemmel való harmóniába kerülésre való ellenőrizhetetlen törekvés. A Nemek Tőrvénye alapján nagyon fontos a másik nem megtestesítőivel való teljes (!) és őszinte kapcsolat folytonos fenntartása és biztosítása. A szexualitást is magában foglaló szellemi- lelki párkapcsolat gyakorlása elengedhetetlen feltétele spirituális tágulásunknak, az én- tudatunk kialakulásától (l8-21 év) kezdve, az egyetemes léttudat kialakításáig és a végső személyi kiegyenlítődés bekövetkeztéig: a földi életünk befejezéséig. A lehető leghibásabb magatartás a nemi élettől való elzárkózás az úgynevezett "magasztosabb" szellemi célok elérése érdekében, mert ez ellentmond az egyetemes törvényeknek és így az Egyetemes Egységes Világszellemmel való közvetlen kapcsolatunknak, amely kapcsolat csakis a Szeretet és a Fény princípiumainak együttes átfödésén és kiegyenlítődésén keresztül nyilvánul meg egyértelműen, és nem külön- zártan, valamelyik princípium kizárásával, vagy elsorvasztásával.

A nemi elzárkózás következtében felborított személyi egyensúly elsősorban EGÉSZ- ségtelenséget, tudattalan fezültséget és szellemi hiányérzetből, vagy veszteségtől való félelemből eredő agresszivitást eredményez, hiszen a másik fél nélkül élő ember fél ember, tehát félő ember. Mivel az elzárkózás által a kiegyenlítődést lehetetlenné teszi, a tudattalanjában megjelenik a törvénytelenség, illetve a bűn tudata és akarva-akaratlanul un. misztikus félelmek kezdik gyötörni, még akkor is, ha ezt nem vallja be magának és ezt a fél - félő - emberi állapotát a tudattalan legmélyebb rétegeibe rejti még önmaga elől is. Nézzük meg, hogy hány negyvenkilenc éven felüli, cölibátusban élő, ép és egészséges pap létezik? Pedig polgári és orvosi szemszögből ők kiegyensúlyozott, egészséges és nyomasztó gondok nélküli életet élnek! És ez az egész- ségtelenség, még ha áttételesen is, előbb-utóbb jelentkezik az élet más területein is, ha nem mindjárt a fizikai test szintjén, akkor az asztrál test, illetve a pszichikai közérzetük: a lelki - morális közérzet, vagy az intellektuális tevékenység és képességek szférájában. Az a személy, aki a konstellációjából is kiolvasható szexuális gátlásossága, szorongásai, kényelem-szeretete, vagy létképzeleti- szellemi zavara, misztikus megtévesztettsége következtében elzárkózik a érzelmi kiegyenlítődést is lehetővé tevő szexuális kapcsolat létrehozásától, valójában nem teljesíti spirituális életfeladatának legfontosabb részét. Ez a személy előbb- utóbb kényelmetlen körülmények között és szorult, esetleg tragikus élethelyzetekben lesz kénytelen a nemi kapcsolatot átélni (Pl. nemi erőszak, vagy szexuális zaklatás és ingerlés formájában.), aminek következtében szenvedések és betegségek árán kerül kapcsolatban a Vénusz princípiumával. Annak függvényében, hogy e tragikus kapcsolat hatására ráébred-e, vagy nem a nemi (szexuális) rendeltetésének a jelentőségére és fontosságára, találkozik majd olyan személyekkel és olyan információval, amely tovább segíti, vagy zaklatja őt, mindaddig, amíg képes lesz a szexualitás teremtői és világalkotói eredetét, annak egyetemes kiegyenlítődési funkciója szerinti spirituális jelentőségét személyiségtudatába integrálni. Szerelmi életünknek ez a vetülete, az anyaság, illetve a teremtői princípiumához is kötődik és azzal együtt a Szeretetnek a látszólag külön választott, de kauzális szinten még egy egységes megjelenési formája. Spirituális szempontból fontos arra figyelni, hogy szexuális párkapcsolataink harmóniája és a környezetünkben élők párkapcsolatának harmóniája legyen elsődleges a többi (rokoni, baráti, ismerősi, üzleti) kapcsolatokkal szemben, mert ha a szexuális-szellemi párkapcsolatunk nem harmonikus, és ami a leggyakoribb: hézagos és rendszertelen vagy hiányzik, a többi kapcsolataink sem lehetnek normálisak és kiegyensúlyozottak. Mert a Szereteten alapján (amely egy alacsonyabb vibrációs fokozaton azonos Vénusz által megtestesített egységesülési vággyal, akárcsak a Hold által megtestesített Teremtési aktusban való közvetlen részesüléssel) elsősorban univerzális lények vagyunk emberi megtestesülésünkben és másodsorban valamelyik más világalkotó princípiumnak (Fény - Szeretet: maszkulin - feminin) az elsődleges megtestesítői, akiknek mindig szüksége van a kiegészítődésre és kiegyenlítődésre, illetve az érzelmi és a természeti egységesülés aktusra, ami analogikus megfelelések szintjén azonos az univerzális egyesülés mágikus aktusában való részvétellel! Csak ezután lehetünk a Fényben és a Szeretetben felelősen létező lények, akik tudatosan részt vállalnak, a Karma és a többi törvény alapján, a határtalan szellemi létezés egy újabb határozott megnyilvánulási forma létrehozásában, amelynek a szellemi-lelki kiteljesedésében, megerősödésében és önállósodásában segédkezhetünk, anélkül hogy annak fejlődési programját erőszakosan és önkényesen, befolyásolnánk a mi jóról és rosszról alkotott egoista elképzeléseink (egyéni és csoportos korrupciónk), vagy az érvényben levő, életnyerési és érvényesülési (tradicionális) élettechnikák által magszabott moralitás és közhiedelem szerint. Fontos, hogy ésszerű civilizációs zavarodottságunk közepette ne feledkezzünk meg a rendszeres, folytonos és harmonikus érzelmi- szexuális kapcsolatok megvalósulásához szükséges nyugalmi és bensőséges feltételek létrehozásáról és másokat se akadályozzunk meg ezeknek a körülményeknek a megteremtésében. Ne vállaljunk magunkra semmiféle hős szülői, vagy hős gyermeki áldozati szerepeket a szexuális partneri kapcsolataink hátrányára. Nem csak azért mert ez egy hazug, érzelgős szerepjátszás, ami csak arra jó, hogy leplezzük vele a partneri kapcsolat fenntartásához szükséges fokozott figyelemre és odaadásra való képtelenségünket - lustaságunkat és kényelmességünket-, és nem csak azért, mert ezzel a rokoni magatartással legtöbbször többet ártunk, mintsem használnánk azoknak, akiknek állítólagos érdekében meghozzuk a fölösleges áldozatokat, hanem azért elsősorban, mert egy ilyen álláspont az egyetemes törvények szellemében érvénytelen. A fölösleges anyáskodás, és apáskodás valójában őszintétlen szerepjátszás, amivel a szerelmi, élettársi viszonyaink nehézsége elől, más humanista szerepekbe menekülünk, megfoszt bennünket a szellemi kiteljesedésünkben és így a tulajdonképpeni emberi feladatainknak a teljesítésében.

Mert nem az a feladatunk, hogy fölösleges drámai áldozatokat hozzunk, amivel inkább ártunk mint használunk magunknak és szeretteinknek, és nem az a feladatunk, hogy ezek után a kijátszottak és a megcsalatottak pózaiban és szerepeiben tetszelegjünk, hogy a végén belekeseredjünk és belebetegedjünk ezekbe a hamis szerepeinkbe, hanem az, hogy az összes képességeinket felszínre hozva, kapcsolatba kerüljünk minden őserővel, azokkal harmóniába kerüljünk mind a belső szellemi - lelki folyamataink, mind a külső kapcsolataink és viszonyaink szintjén és hogy kiegyenlítődjünk önmagunkban és ezáltal az emberi- természeti környezetünkkel. A kiegyenlítődés viszont nem a szülő-gyermeki viszony erőltetését jelenti a harminc éves “gyermekkel” miközben annak egy másik ellentétes nemű személlyel kellene egy egészséges szexuális szerelmi kiegyenlítődnie. Amennyiben nem segítünk a többi embernek -a hozzánk közelállóknak- azáltal, hogy nyíltan elvárjuk tőlük: tegyenek meg mindent a saját testi- szellemi egészségük elérése és megőrzése érdekében, ahelyett hogy hálatelten, csillogó szemekkel nézzenek ránk, amiért olyan mindennapi feladatokat is elvégzünk helyettük, amiket ők kellene elvégezzenek (amennyiben erre nélkülünk rá lennének kényszerülve), csak növeljük az úgynevezett szeretteink lelki (tudati) zavarit és ezáltal a szellemi diszharmóniát magunk körül. Minden embernek az feladata, hogy a határhelyzetben levő fizikai dimenziót egybe kösse a fizikai - természeti személye és a szellemi léttudata segítségével az Abszolút Szellemmel. Hogy egész lényével elősegítse a teremtés határállapotaiban egymástól külön vált lények közötti harmonikus és egyértelmű kollaborációt. Ez viszont lehetetlen a Nemek Törvénye hatásának az összezavarásával, a hamis információ-áramoltatással.

Persze, ugyanaz a létfeladata azoknak is, akikkel a Karma és a Rezonancia Törvénye alapján együtt kell élnünk. Még a karmájuk tisztázatlansága következtében krónikus betegségekben szenvedő beteg szüleinknek és más hozzátartozónknak is az, hogy a földet és a természetet a tudatos és kiegyenlített jelenlétükkel megszenteljék és Isten Országát, önmagukban és környezetükben létrehozzák. Márpedig ez lehetetlen a különböző természetű illetve a rokoni és a szexuális jellegű kapcsolatok össze tévesztésével és összezavarásával. Nem szabad megtévesztenünk és létfeladataik elvégzésében megakadályoznunk szeretteinket kíméletes hazugságokkal és az ők ragaszkodó, egoista “szeretet”-elvárásaiknak a feltétlen kielégítésével. Ezáltal csak félrevezetjük mind őket, mind saját magunkat és a legsötétebb korrupcióvá züllesztjük azt, amit Szeretetnek nevezünk. Az alkimisták ezt úgy határozták meg, hogy csak egymástól jól elkülöníthető elemek (személyek) és személyi feladatköreikben jól meghatározott és elhatárolódott autonóm személyek egyesülhetnek, tehát szerethetnek. Az álegyesülések és a látszat- szeretet különböző formái tulajdonképpen csak az általános létkorrupciót tartják fenn és igazából sehova nem vezetnek. Pontosabban a szellemi céltalan körbeforgáshoz és az öregkori elmagányosodáshoz vezetnek, de a családi boldogsághoz és az egyéni nyugalomhoz, a derűhöz és az egészséghez semmiképpen.

Csak akkor lehetek teljes és egészséges személy, ha van az életemben egy másik, egyedüli és ellentétes nemű személy akivel a Teljességet és az Egészséget megvalósíthatom és azokat Tökéletesen átélhetem. Akivel a Fény és a Szeretet kiegyenlítődésének a misztériumát emberi határ-állapotomban legalább részben, de lehetőleg folytonosan átélhetem. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, minden romantikus irodalom és minden tudományos pszichologizálgatás ellenére, hogy ez a személy soha nem lehet más a Nemek Törvénye alapján, mint az az ellentétes nemű ember, akivel minden dimenzió szintjén teljes páros kapcsolatban élek. Ilyen kapcsolatban pedig nem élhet sem testvér a testvérrel, sem barát a baráttal, de a leginkább nem élhet szülő a gyermekével és gyermek a szülőjével ilyen kapcsolatban! A fiát, vagy a lányát annak a szeretőitől, vagy házastársától “féltő”, a felnőtt gyermeke élettársát rágalmazó, vagy szidalmazó, azzal féltékenységében gáncsoskodó szülő, valójában veszélyesebb és zavarosabb szellemi és lelki incesztusban él a gyermekével, mint az a “züllött és erkölcstelen” szülő, aki a saját gyermekét zsönge fiatal korában elcsábítja, vagy megerőszakolja. A gyermek-szülői viszony minősége egy folyamatos átalakuláson megy keresztül a testet öltés időszakától (a biológiai fogamzástól számított l8-21. naptól) a gyermek önállósodási képességeinek kifejlődésig és kialakulásáig és legkésőbb huszonegy éves korban meg kell szűnjön a szül- gyermek kapcsolatnak minden irányítási - ellenőrzési, befolyásolási (beleszólási, beavatkozási) jellege. Az egyetemes törvények szempontjából törtvénytelenül fenntartott befolyásolási kapcsolat, csak gátolja mindkettőnek az individuális szellemi kiteljesedését és kitágulását és kiegyenlítődését és a kapcsolat ilyen jellegű tovább-folytatása nem hoz létre csak további karmikus terheket. A végtelenségig passzolgatják egymásnak karmikus feladataik megoldását ugyanis a legtöbb magányos szülő, öntudatlanul bár, de egyfajta párkapcsolati kompenzációként éli meg a gyermekével történő együttélését. Ebből erednek a "gyermekek" intim dolgaiba való féltékeny beleszólások és az érzelmi zsarolások. A Nemek Törvényének a minél alaposabb meg értésére és a felhőtlen átélésére való törekvés nélkül, valamint a lelki és a pszichikai hatásainak a figyelmen kívül hagyása, lehetetlenné teszi a többi törvény teljes megértését, tudati integrációját és mindennapi használatát. És viszont: ez a szabály külön - külön érvényes mind a hat törvényre, vagyis azoknak a többi hat törvénnyel való viszonyára. A Nemek törvényének ismerete és használata feltételezi az élettársunk feltétlen megbecsülését és szellemi teljességének, egyéni szabadságának, spirituális programja másságának, különbözőségének és individuális jellegének az elismerését és tiszteletben-tartását. Ez csak annyiban érvényes, amennyiben az élettárs szellemi programja nem különbözik annyira a mienktől, hogy ez a különbözőség lehetetlenné tesz mindenféle szellemi-lelki kiegyenlítődést a két fél között. Ebben az esetben ugyanis a kapcsolat törvénytelen, még akkor is ha a legmagasabb rangú papi áldással van szentesítve. Mindennek a tudatosítása szükséges ahhoz, hogy igazi egységet képezhessünk vele és létrehozhassuk a kapcsolatunk által lehetővé tett egységesülés segítségével a szellemi-lelki egészségünket, ami a fizikai egészségünknek a feltétele. És ez érvényes a szexuális aktus közbeni magatartásra, mentalitásra is, ahol maximális szabadságot és megértést kell biztosítanunk egymás számára, figyelve arra, hogy az egyéni szabadságra való törekvésünk ne vezessen az élettárs manipulációjához.

Jó tudni, hogy nem csak a fizikai dimenzió szintjén történő egyesülünk a szexuális aktus közben nem csak energetikai, vagy esetleg lelki szinten történő kiegyenlítődéshez vezető út, hanem mentális és kauzális szinteken is meg kell történjen a kiegyenlítődés. És fordítva: ha két ember között nem történik meg a spirituális kiegyenlítődés, a szexuális kielégülés idő múltával unalmassá válik. E tény tudatosításához hozzásegít az Asztrológia (személyi horoszkópjaink karmikus aspektusainak és harmonizációs lehetőségeinek) ismerete is, aminek hatására otthonossá válnak az olyan gondolatok, hogy nem csak fizikai értelemben vett egyesülés történik a szexuális aktus közben, hanem spirituális egységesülés jön létre a nőben elsődlegesen megnyilvánuló Hold (Lunáris), Vénuszi és Neptun princípiumok által és viszont: a férfiban elsődlegesen manifesztálódó Nap (Szoláris), Marsi és Uránuszi princípiumok kiegyenlítődése által. Ezért, az univerzális egybeolvadásnak (unió mystica) a párkapcsolaton belül történő megvalósításáért, az egység-élmény realizálásáért és teljes átéléséért, szükséges a teljes személyi (szellemi - mentális) éberség elérése irányába tett állandó erőfeszítés, tehát a szeretet, a hit, a közvetlenség, a meghittség, a gyöngédség és a bizalom, nyugalmat és biztonságérzetet adó gyakorlása. Ez a Szeretet- gyakorlás nem az önmagunk ámítását kell szolgálja, és ezért pont úgy nem lehetséges a másik fél kauzális, meghatározottságainak a nagybani ismerete nélkül, mint ahogy nem lehetséges a mi személyes horoszkópunk ismerete által lehetővé tett belső felismerések és minden teatralitás nélküli, szinte beismerések nélkül. Nem lehetséges a magunkra, vagy magunkba (tudatunkba) pingált úgymond erősítő, pozitív mantrák és más, “pozitív” jelmondatok erőszakos, százszoros és ezerszeres elismétlése révén, hanem csakis a mindennapi élet apró-cseprő mozzanataiban való egység megvalósításáért tett erőfeszítések révén. De a párkapcsolatban a legfontosabb a másikkal szembeni bizalmas és őszinte megnyílás megvalósítása, amihez egy szintén odafigyelő, saját belső poklaitól nem félő, őszintén kitárulkozni képes partnerre van szükség. A teljes őszinteség és kitárulkozás nélkül a szerelmi aktus közbeni Egészség, a Teljesség és az Egység élményének megvalósítása lehetetlen. Csak így érhetjük el azt a kiegyenlített spirituális állapotot, amit Jézus így jellemzett, hogy "Amikor a kettőt eggyé teszitek és a bensőt olyanná mint a külsőt, a külsőt, mint a bensőt, a fentit mint a lentit, s így a férfit, mint a nőt, egyetlen egységgé, hogy a férfi ne (csak) férfi és a nő ne (csak) nő legyen, amikor szemet szemért tesztek, kezet kézért, lábat lábért, akkor mentek majd be a királyságba." (Apokrifek: Tamás Evangéliuma,22.)

Az alkímiai műveletek közül a preperatio (preparáció) művelete, vagyis az előkészítés fele meg a nemek törvényének. Az asztrológiai őserők közűl a Vénusz ás a Mars, az asztrológiai spirituális erőterek közül viszont a Mérleg és a Skorpió és természetesen a nekik megfelelő hetes ház (az élettársi viszonyok életterülete) és a nyolcas ház (többek között a szellemileg - spirituálisan felemelő és megnyító - átalakító szerelmeknek, valamint a megalázó szerelmi - szexuális viszonyoknak az éeltkörét megstetesítő horoszkópház).

5) A POLARITÁS ÉS A KOMPLEMENTARITÁS TÖRVÉNYE.

A létesülés és a létezés különböző jelenségeinek és folyamatainak a végső kiegyenlítődés érdekében történő, egyértelmű és határozott megnyilvánulási állapotokba - határhelyzetekbe kerülésének, illetve e határhelyzetek és határállapotok elérése szükségességének (szélsőséges helyzetekbe és határ-állapotokba kerülésnek) a törvénye. Az abszolútumban keletkező feszültségeknek és ellentéteknek a teremtés határállapotaiban (a pszichikai - asztrális és fizikai dimenzióban) történő konfrontációjának (konfliktusba kerülésének) és a konfliktus általi tisztázódásának a törvénye. A “beszédes” nyilvánosság és a nyilvánvalóság törvénye. Az emberi élet folyamataiban ez az individualitáson keresztüli személyesedés, a karakter - alakítás és a karakter felvállalása szükségének a törvénye. A részre tagolódás, a határozott materiális szám érték, a mérték és a minőség törvénye. Az alkímiában a kiégetés (calcinació), művelet általi tisztulási (egyértelmű állapotokba és helyzetekbe kerülési) lehetőségeknek a törvénye. A Polaritás törvénye tulajdonképpen a megnyilvánult, két pólusú Teremtett Világnak a poláris végleteiben történő egyértelmű értelmeződéseknek, vagyis a szélsőséges helyzetekbe és állapotokban létrejövő felismerhetőségi lehetőségeknek a Törvénye. A megfordulási ponthoz való eljutásnak, a végső határ elérésének és a határ - állapotról való visszafordulási szükségnek a törvénye. Az, aki nem akar róla tudomást szerezni, vagy nem akarja elfogadni a törvénynek az ő mindennapi életében jelentkező, általában a kényelmi és a biztonsági - biztosítási törekvéseinkkel ellentétes megnyilvánulási formáit, illúzió- kergető lesz, érzelgős humanista, aki nem veszi észre, hogy minél inkább akarja “a jót” és erőlteti a “jó” megvalósulását, a dolgok és helyzetek annál inkább “rosszra” fordulnak. A polaritás törvényével nem számoló, a másoknak (és persze, saját magának is) minden áron jót akaró humanista, tévelygő fantaszta lesz, mint amilyen tévelygő fantaszta ma az egész emberiség. Idealista és zűrzavaros misztikus, vagy tudományosan absztrakt racionalista, akinek mindennapi ösztön -és vágy élete, a gyakorlati megvalósításai, spontán tettei, tetteinek célja és az egészségi állapota, illetve a jóra való törekvései és a fizikai állapota: betegségei, meredeken el térnek az erkölcsi igényeitől, a racionális gondolkozásától és elméleti elképzeléseitől. Az, aki a polaritás törvényével nem számol és a békés megállapodásra és korrupt kiegyezésre, az ellentétek felszíni elkenésére törekszik huzamosan, a legnagyobb vészhelyzeteket idézi elő mind a személyi sorsában, mind a környezete életében.

A föld egész élő világát kipusztítással fenyegető civilizációnk nem más, mint a katasztrófa előidézési törekvések planetáris gyűjteménye a Polaritás törvényével való, több évszázados szembe szegülés és szembehelyezkedés következtében. Az ipar addig gyártotta az embert a természet végletes megnyilvánulásaitól megvédő eszközöket: a mind melegebb és melegebb, illetve a mérsékeltebb állapotokat biztosító kényelmes ruháktól és lakásoktól elkezdve a mind tökéletesebb biztonsági és kényelmi berendezésekig, az öncélú élvezeti és táplálkozási hóbortokat és fantáziákat kielégítő cikkekig, az egész város részeket ellátó klíma- rendszerekig, amíg az ipari szenny következtében fellépett az üvegházhatás és ha a világóceán képessé is válna minden ipari szemetet elnyelni és elkerüljük a katasztrófát az elkövetkezendő húsz év során, mind a férfiak nemzőképessége, mind a nők fogamzó képessége és gyermek-szülési képességének drasztikus csökkenése következtében, hatvan év múlva nem lesz aki az ipari termékeket élvezze és aki a “biztonságos” lakásokat használja. Az újságok és a vizuális média nap mint nap hírt ad egy - egy olyan, abszurdnak látszó végzetes balestről, amelyet az agyon biztosított, békés polgárok kénytelenek elszenvedni az agyon biztosított és általánosan békére törekvő környezetükkel való “véletlen események” következtében.

A megnyilvánult és a Nemek törvénye szerint differenciálódott teremtés, de főképp a pszichikai és a fizikai világ egysége és egységesülése elképzelhetetlen a polaritás törvényének számbavétele és tudatos alkalmazása nélkül, mivel egyértelmű visszaút (visszazsugorodás) a meg nem nyilvánulásba (az abszolútumba) nincs, nem létezik teljes tapasztalatvesztés nélkül, illetve határállapotba kerülés nélkül. Ezért a teremtésben csakis előre, a spirituális tágulás irányába lehet haladni, tehát a Fény és a Szeretet folytonos kinyilvánítása és kiegyenlítődése irányába, a hármas egység megvalósítása irányába. "A Kettőből az Egybe nem úgy jutok, ha visszafordulok, hanem, ha előrelépek a Háromba." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdina- ban. Nem kerülhető ki a Hermetikusok által megfogalmazott hét egyetemes törvény analitikus értelmezésekor, a Polaritás törvényének az Apokalipszis legmegbízhatóbb metafizikai műveit létrehozó, íróként a legkimagaslóbb életművet hátrahagyó a Hamvas Béla értelmezésében történő vizsgálata.

A Tabula Smaragdinához írt esszéjében Hamvas kifejti, hogy a kétezer ötszáz évvel Krisztus előtt működő és tanító Hermetikusok, az általuk használt analógiás logika alapján fogalmazták meg tanaikat. Szerinte ez a statikusan zárt analógiás rendszerben való gondolkozás ma, a több ezer éves "dialektikusan ésszerű, de nem valóságos és ugyanakkor tragikus" történelmi gondolkozás létrejötte és bukása után, már nem felel meg a történeti (apokaliptikus) kor azonosság-ellentét logikáját követő, a megváltás korának megfelelő hármas- egységben való személyes gondolkozás logikájának, amely alapján Jézus is tanított. Ennek a megváltás korának megfelelő érvényessége és használhatósága mind nyilvánvalóbb lesz a történeti korban létrehozott filozófiák zavarossága után: "Az analógiás logikának a történet előtti őskor (archaikus kor) felel meg. Az azonosság (ellentét) logikának a történeti kor felel meg. Az (hármas) egységlogikának a megváltás (szabadság) kora felel meg. A szabadság kora a történeti kort és az archaikus kort nem helyezi hatályon kívül, hanem azokat önmagában úgy egyesíti, ahogy a Három egyesíti az Egyet és a Kettőt." - írja Hamvas Béla a Tabula Smaragdináról szóló, aritmólógiai tanulmányában. Miért fontos tudni mindezt a polaritás törvénye kapcsán?

"-Mert a megkülönböztetés következménye lehet az egyesülés, de a minőségtelen szétválasztás eredménye mindenkor és mindenképp csak az összetévesztés, vagyis a konfúzió." - Mondja Hamvas Béla. Megkülönböztetni annyit jelent, mint a polaritás törvényét helyesen alkalmazni, vagyis minden minőséget a másiktól külön (minden személyt a másiktól külön) mint önálló egységet (szabadon) megérteni és felfogni. ”Csak pontosan megkülönböztetett minőségek (személyek) egyesülhetnek (minősülhetnek egybe). A szétválasztott, de nem megkülönböztetett minőségek (személyek) csak összezavarodnak, és nem hatják át egymást az egység és a szabadság szellemében. A tulajdonságok (minőségek) pontos megkülönböztetése magában hordja azok egyesülését. ... Ki van zárva, hogy meg nem különböztetett elem a másikkal egységbe tudjon lépni. Legfeljebb vele összezavarodik. És: KI VAN ZARVA, HOGY AZ EMBER, AKI NEM TELJESEN SZABAD, A MASIKKAL KÖZÖSSÉGET ALKOSSON. Ki van zárva, hogy az emberben egység támadhasson az összes tulajdonságok és képességek önállósága nélkül. Ha az elemek között egyenlőség van, az egység lehetetlen, mert az egyenlőség az egység megrablása. Ahol egyenlőség van, ott az egység ki van zárva. Önmagammal nem egyenlő vagyok, hanem egy. A fiú az atyával nem egyenlő, hanem egy.

A személy egyetemessége nem polaritásában, hanem trinitriátus voltában nyilatkozik meg. Ugyanis a nemiség polaritását magában hordja ugyan, de azt ellenpontozza a másik nem ellentétes polaritásával és a kettő közepében ott áll az egységesítő szellem. A személyben a hím nem (lélek, Egy, elektromos, kiáradás, kisugárzás, aktív, termékenyítő) és a nőnem (test, Kettő, magnetikus, vonzás, beáramlás, passzív, befogadás, termékenyülő, stb.) közepe a Három, vagyis a Szellem." (Hamvas Béla: Tabula Smaragdina.) E kis alkímiai kitérő után, vegyük vizsgálat alá a Polaritás Törvényét a Hermetikusok megfogalmazásában: "Minden ami megnyilvánult dupla, minden dolognak két pólusa és két véglete van. A hasonló a nem hasonlóval egy lényegű. Az ellentétes pólusoknak egy a lényege, de különnőző vibrációs fokozatokon léteznek. Az ellentétek érik egymást. Minden igazság csak fél igazság és minden paradoxon feloldható." - Minden ellentét kiegyenlíthető. A polaritás törvénye alapján tehát, minden dolognak, folyamatnak, jelenségnek két ellentétes pólusa van és ezek a pólusok egyazon dolognak vagy jelenségnek a szélsőséges, ellentétes és különböző megnyilvánulási formái, egymással ellentétes szélsőséges állapotai. A pólusok közötti ellentétek az Abszolút Szellem állapotában nem léteznek. Ott a feszültségek nem ellentétek, hanem a Lilith hatására árnyalódott azonosságok. Ezért a megnyilvánulások világában, a teremtésben is, az ellentétek nem mások mint egyazon jelenség (őserő) különböző vibrációs szinten létező megnyilvánulásai. Így például a forró és a hideg, annak ellenére hogy ellentétes megnyilvánulási forma, valójában a hőnek nevezett jelenség különböző vibrációs fokozaton álló megjelenési formája. Ha megfigyeljük a szobahőmérőnket például, soha nem leszünk képesek egy fix pontot meghatározni, ahonnan a meleg kezdődik és ahol véget ér a hideg.

Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük a világosság és a sötétség esetében is, amelyek a fizikai fény jelenségnek különböző vibrációs szintű megnyilvánulásai, és a kettő közötti különbséget mindössze a két vibrációs fokozat differenciáltsága határozza meg. Vegyünk egy radikális pszichológiai példát: a szimpátia és az antipátia, a szerelemi odaadás és a szerelmi gyűlölet esetét. Ezek két különböző lelki állapotok, látszatra teljesen különbözőek és ellentétesek egymással, de ha jól megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy mindkettő egyazon kauzális jelenségnek: a karmikus kapcsolódásnak és harmóniába kerülési kényszernek (provokált állapotnak) a különböző vibrációs szintű megnyilvánulási formája. Ezért lehetséges az, hogy ugyanaz a személy, egy nagyon kis időintervallumon belül mind a két érzés átélésére és kinyilvánítására is képes, ugyanazzal az egy személlyel szemben. Főképp, akkor, ha az illető személyi horoszkópjában túlnyomó többségben szerepelnek a víz és a levegő elemek. A polaritás törvényének megfigyelésével és a törvény tudatos alkalmazása segítségével a maximálisra tágíthatjuk mentális képességeinket. Mert amennyiben elfogadjuk azt a tényt, hogy időnként és bizonyos körülmények között, igenis szükséges hogy határhelyzetbe - határállapotba kerüljünk és ugyanúgy elfogadjuk azt is, hogy a körülöttünk élőknek, a szeretett családtagjainknak szintén szüksége van erre, pontosan a kiegyenlítődési képessége elnyerése, illetve az egészsége megőrzése érdekében, nem csak hogy nem hadakozunk az ilyen kényelmetlen állapotok és helyzetek bekövetkezésével szemben, hanem mi magunk őrködünk afelett, hogy amikor szükséges, ez bekövetkezhessen. (Ilyenek a spirituális megvilágosodás, valamint a mágikus és a kiegyenlítődési képesség megszerzése és fenntartása szempontból igen nagy fontossággal bíró böjtölések, amelyek régebb megelőztek minden vallásos évfordulót és ünnepet. A mai ember ebből mindössze annyit tart be, hogy a vallásos ünnepeket megelőző időszakban, mesterséges boldogságkeltési céllal: ajándék vásárlás miatt, össze - vissza nyüzsög és az ünnepek idején mindent össze vissza eszik és iszik.) Ha tudatosan kapcsolatba lépünk a polaritás törvényével és nem hagyjuk, hogy kényelmi - biztonsági szempontok és mesterséges boldogság keltési (élvezet hajhászási) képzetek szerint folytassuk az életünket, lehetségessé válik az azonos jelenségeknek a pozitív (az egyetemes evolúcióval nem ellentétes) és negatív polaritású megnyilvánulási formákkal való harmóniába kerülés, a ráhangolódás. Sőt: a hozzánk közelálló lények alacsony vibrációjú lelki állapotát is áthangolhatjuk magas vibrációjú spirituális megvilágosodási képességgé, kiegyenlítődési élményekké, alternált átélési képességgé. A fontos mindig az odafigyelés és a megkülönböztetés ahhoz, hogy értelmezni és értékelni tudjuk a környezetünkben létező és végbemenő folyamatokat és jelenségeket.

Ha megértjük, hogy a Jó is és a Rossz is egyazon jelenségnek a két különböző polaritású megnyilvánulása, nem ellenkezünk és nem erőszakoskodunk a természeti és a mentális jelenségekkel szemben, mindig fogjuk tudni, hogy mikor mit kell tennünk és azt is, hogy imaginációs kiegyenlítődési képességeink segítségével, hogyan lehet magas vibrációs állapotba hoznunk a környezetünket, valamint a pszichikai és a fizikai testünket. - Ezt a mentális műveletet nevezik a Hermetikában mentális transzmutációnak. E magas fokú éberséget és nagy türelmet igénylő transzmutáció segítségével a külső “rosszat” (határ állapotot) mindig belső “jóvá” (spirituális tágulási folyamattá, megvilágosodási élménnyé, vagy szeretet - áramoltatási folyamattá és ezáltal boldogság - érzéssé) változtathatjuk a saját személyünkben. Így a saját személyünkön belül, a belső élményeink által, harmonikusan kiegyenlíthetjük környezetünket a Vibráció és a Képzelet törvénye tudatos alkalmazásával. Mentális alkímiának is nevezhetjük ezt a Poláris eljárást, vagy fehér mágiának. És ha már itt tartunk, azt is elmondhatjuk, hogy mindazok, akik nem tudatosan élik meg az egyetemes törvényeket, akarva, vagy akaratlanul, de fekete mágiában élnek, szűnetlenül negatív szuggesztiókat (sötét és tragikus színezetű jövőképeket) és alacsony vibrációkat hordozó, ellenőrizetlen szellemi-lelki folyamataikkal, negatív, mindig a rosszra, a bajra és a veszedelmekre, vész-helyzetekre és végzetes állapotokra hangolódó (ráállított) képzeletükkel. És mindezt csak azért mert nem ismerik, illetve nem ismerik el a saját életükben a Polaritás törvénye következményeinek (megnyilvánulásainak) a jogosságát és állandóan lázadoznak, ellenkeznek a náluk, illetve az akaratuknál és a kényelmi - biztonsági vágyaiknál erősebb törvénnyel. Így mindössze annyit érnek el, hogy csak felerősítik a bennük és általuk is működő törvények zavart hatásait és viselniük kell a szeretetlenségből, vagyis hitetlenségből eredő egoizmusukkal, a rejtett agresszivitásukból eredő félelmeikkel, a külső anyagi világbaba vetített, faragott képű istenképzetből eredő ellenséggépeikkel és végsősom: a két pólusú teremtés (vagy legalábbis a két pólusú irányítottság és befolyásoltság) tévképzetében gyökerező racionális hitrendszerük következményeit. És ennél a pontnál elérkeztünk el a Polaritás Törvénye szélsőséges (a mindennapi élet szintjén egyesek számára tragédiák formájában jelentkező) hatásának az értelmezéséhez.

Meg kell vizsgálnunk, hogy a Polaritás törvénye miért változik a katasztrófák törvényévé bizonyos szélsőséges helyzetekben? Amint korábban jeleztem a Polaritás tőrvénye a szélsőséges megnyilvánulások törvénye is és így analogikusan a Mars által megtestesített ősi teremtő erő és a Kiégetés (Calcinació) alkímiai művelete, valamint a határállapotokat őrző és ellenőrző Szaturnusz által megtestesített őserő kapcsolódik hozzá. A Mars az abszolút szellemnek a teremtést elindító és a teremtési folyamatokat állandóan fenntartó ősereje, valamint ennek a szellemnek a teremtés határállapotaiban (a természeti világban) történő feltétel nélküli (minden természeti, vagy mesterséges korlátot leromboló) megjelenésének az ősereje. Ezért a Marsi őserő hatására a dolgok és jelenségek mindig eljutnak egy bizonyos szélsőséges megnyilvánulási formához (háborúhoz, tragédiához, megrázó eseményhez, katasztrófához), vagyis az egyik pólus szerinti megjelenéshez, szélsőséges formához. Ezáltal egyértelművé válik az, hogy miféle jelenséggel és milyen esszenciával állunk szemben: mi is az amivel találkoztunk? Pontosabban: mi is az, amivel mindaddig elkerültük a szembesülést, a szembenézést, mi az amivel nem akartunk számolni és konfrontálódni, mi az amit elrejtettünk önmagunk elől még gondolatban is és így megfosztottuk magunkat annak a lehetőségétől, hogy fizikailag, vagy pszichikailag kapcsolatba kerüljünk és ezáltal harmonizálódjunk és kiegyenlítődjünk vele?

Az egész anyagi (fizikai) világ, amely végülis olyan atomi részecskékből tevődik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka üres térből áll és az ezen a téren belül, az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel körben forgó szubatomi részecskék képezik az atomnak “anyagát”, amelyek végső soron szintén csak olyan alacsony rezgési állapotba került energianyalábok, amelyek sűrűsödött információt és egyedi kódokat tartalmaznak. Végülis ezeknek az egymástól függetlenül és állandóan mozgó energianyaláboknak a “seregei” képezik azt a számunkra szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebből, a határ állapotba került, információs - energetikai nyalábokból kialakult organikus természet

illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés rendezett határállapota, határlét-tudata. Az embernek mint “Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten határ állapotba került ősideájának az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és a benne levő, általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánuló Teremtővel összekösse, egybekapcsolja a tudattalan lét (fizikai) határállapotait. Az ember ősideájának és ezáltal minden egyes ember személyének összekötő, a Teremtés ősforrását a Teremtés határállapotával (természettel) egybekapcsoló szerepe van a létezésben. Nincs ettől az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai lét közvetlen megtapasztalásától függ. Annak következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megkímélje és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát.

Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás jelentéktelen ehhez a természet- ellenes általános törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredő tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma a katasztrófa felé az emberiséget. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófa-helyzetet a fájdalom megszűntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos - technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való “humanista” törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az együttese hozta létre.

A Teremtés ős-oka, a Lilith gyűjtő néven ismert ős-sóvárgás, ami arra készteti az Abszolútumot, hogy megnyilvánuljon, hogy Teremtővé és Teremtéssé váljon, hogy fényként (eszencia) és szeretetként (szubsztancia) megnyilvánuljon. A más állapotra, a más létre való sóvárgás következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtő határhelyzete, illetve határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi világ. Ennek része a természet és az ember. Az ember és a természet viszont közvetlenül, illetve közvetve visszakötődik a Teremtőbe. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.” A bűnbeesés első motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva (fájdalom csillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban is ott levő őssóvárgás hatására öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk.

A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudat- tágulást hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.

Hamis az európai eredetű, keresztény-ellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valamit lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat létesítés, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve nehézségek nélkül és zavar mentesen.

A kreatív tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal (kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzívebben megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk az őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytat érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.

E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek természetesen még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, sokkal durvább fizikai jellegű, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.

A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges". Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme. Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai pateizmussal, ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál a személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, még többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna. Az egész anyagi (fizikai) világ, amely végülis olyan atomi részecskékből tevődik össze, amelyeknek a 99,9 százaléka üres térből áll és az ezen a téren belül, az atommag körül mérhetetlen nagy sebességgel körben forgó szubatomi részecskék képezik az atomnak “anyagát”, amelyek végső soron szintén csak olyan alacsony rezgési állapotba került energianyalábok, amelyek sűrűsödött információt és egyedi kódokat tartalmaznak. Végülis ezeknek az egymástól függetlenül és állandóan mozgó energianyaláboknak a “seregei” képezik azt a számunkra szilárdnak tűnő létezési állapotot, amit anyagnak nevezünk. Ebből, a határ állapotba került, információs - energetikai nyalábokból kialakult organikus természet, illetve a biológiai élet, nem más mint a Teremtés rendezett határállapota, határlét-tudata. Az embernek mint “Isten Első Ideájának” (Adam Kadmon), illetve mint Isten határ állapotba került ősideájának az a dolga, hogy saját lényén (személyén) keresztül, saját természeti részével és az által, közvetlenül megtapasztalja, megértse és a benne levő, általa tudatosan a fizikai létben (is) megnyilvánuló Teremtővel összekösse, egybekapcsolja a tudattalan lét (fizikai) határállapotait. Az ember ősideájának és ezáltal minden egyes ember személyének összekötő, a Teremtés ősforrását a Teremtés határállapotával (természettel) egybekapcsoló szerepe van a létezésben. Nincs ettől az egyetemes funkciótól különválasztható rendeltetése és célja egyetlen (egyéni) emberi életnek, vagy ha úgy tetszik, egyetlen emberi léleknek sem! Ennek az eredeti rendeltetésnek való megfelelés, illetve a spirituális összeköttetésnek a megvalósítása és folytonos működtetése a fizikai lét közvetlen megtapasztalásától függ. Annak következtében viszont, hogy a Polaritás törvénye miatt ez a közvetlen tapasztalás nem jár mindig kellemes érzésekkel és az anyagi formákkal való konfrontáció kényelmetlen, a mai ember egész értelmével és képességével azon munkálkodik, hogy ettől a közvetlen tapasztalástól megkímélje és, hogy a közvetlen tapasztalatokkal szemben bebiztosítsa magát.

Az emberiséget katasztrófába és nyomorba sodró, politikai és gazdasági ambíció, illetve az önkényeskedés és a rejtett agresszivitás jelentéktelen ehhez a természet- ellenes általános törekvésünkhöz képest. Az egészségünk megbomlását előidéző lét-képzeleti tisztánlátás elvesztéséhez, illetve a természettől és az Istentől való elszakadáshoz vezető téves alapállást elsősorban a Polaritás törvényének a hatásaival szembeni védekezési törekvéseink hozták létre és ennek a téves alapállásból eredő tudományos - politikai törekvéseknek a fenntartása és a fokozódása sodorja ma a katasztrófa felé az emberiséget. A mai civilizációs katasztrófa-helyzetnek az első és legfontosabb okát nem a gazdasági kapzsiság és nem a hatalmi törekvések képezik. A katasztrófa-helyzetet a fájdalom megszűntetésére, a természetes fájdalmakat és a természetes nehézségeket okozó összes lehetőségeknek a kiiktatására való tudományos - technikai törekvéseknek (a természettel való közvetlen kapcsolatból eredő kellemetlenségek, nehézségek elhárítására való “humanista” törekvések, vagyis a Polaritás Törvényének a természetes tapasztalatok általi átélésével szembeni védekező törekvéseknek) az együttese hozta létre.

A Teremtés ős-oka, a Lilith gyűjtő néven ismert ős-sóvárgás, ami arra készteti az Abszolútumot, hogy megnyilvánuljon, hogy Teremtővé és Teremtéssé váljon, hogy fényként (eszencia) és szeretetként (szubsztancia) megnyilvánuljon. A más állapotra, a más létre való sóvárgás következtében megnyilvánult Teremtés és a Teremtő határhelyzete, illetve határállapota, a legalacsonyabb rezgési fokon létező anyagi világ. Ennek része a természet és az ember. Az ember és a természet viszont közvetlenül, illetve közvetve visszakötődik a Teremtőbe. (“Én az Atyától jövök és az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.” És “Ti bennem vagytok és Én bennetek vagyok.” A bűnbeesés első motívuma az, hogy a fájdalom jelzéseit semmibe véve, vagy azt különböző eszközökkel elfojtva (fájdalom csillapítók, gyógyszerek, zsibbasztó szerek, védő öltözetek) a személyi spirituális struktúránkban is ott levő őssóvárgás hatására öncélú élvezeteket, kalandokat és kábult állapotokat hajhászunk.

A határállapotba került Teremtésben, illetve az anyagi világban a Föld az a központi hely, ahol az ember és a többi élőlény által, a szellemi teremtőerők, a teremtő ősprincípiumok úgy ölthetnek határozott, anyagi alakot, hogy az ember személyi tudatán keresztül, folytonos kapcsolatban maradnak a teremtés ősforrásával: az abszolútummal. Ezek a spirituális teremtőerők a földi élőlényeken keresztül, de főképp az ember individuális öntudatán és összetett érzékelő képességén keresztül a Teremtés összességében nyilvánulnak meg és képeződnek le határozott formákban a fizikai - biológiai természet (számunkra észlelhető és érzékelhető) világában. Az asztrológiában a kereszt a rendeltetésünk szerinti életfeladatok végrehajtását és a tapasztalást, illetve a feladatok végrehajtását segítő érzékelést és az észlelést, és így a fájdalmat is jelképezi. Ezért a tapasztalás-szenvedés nem valami heroikus és szentimentális szenvelgési jelenségként ismeretes az asztrológiában, hanem mint olyan információszerzési lehetőség, amely a személyes tudat- tágulást hivatott szolgálni. Ebben az értelemben tehát a fájdalom a spirituális (örök) és személyes tudatosodást: az emberben, az ember által megtestesült Teremtő és a Teremtés (természet) közötti kiegyenlítődési folyamatot hivatott szolgálni.

Hamis az európai eredetű, keresztény-ellenes koncepció, miszerint az ember azáltal tanul és fejlődik spirituálisan, hogy az agytevékenysége segítségével megfigyel és memorizál valamit, vagy azáltal, hogy logikailag sikeresen levon bizonyos következtetéseket a természetben észlelhető törvényszerűségekből és azokat a maga hasznára próbálván fordítani, bizonyos intellektuális műveleteket végez a kikövetkeztetett és memorizált információkkal. Ahhoz, hogy valamit lényegeset megtanuljunk, egészen közeli kapcsolatba kell kerülnünk az illető jelenséggel, nem csak agytevékenységünk és észlelő képességünk (intellektusunk) által, hanem a lelkünk és fizikai testünk által is. A közeli (közvetlen, illetve személyes) kapcsolat létesítés, a legtöbb esetben szenvedéssel jár, hiszen nem minden esetben lehet harmonikus a találkozás, mert a határozott (fizikai) helyzetünk (és állapotunk) miatt az információ-csere nem minden esetben történik anyag-bomlás, illetve nehézségek nélkül és zavar mentesen.

A teremtő tudatosodás, a spirituális információszerzés erőfeszítést kíván és a téves irányban tett erőfeszítéseink fájdalommal (kényszerit-jelzésekkel) járnak. A fájdalomnak, vagy a kellemes érzésnek a foka az, ami jelzi tudatunk számára azt, hogy a kapcsolat a személyünk által intenzívebben megtestesített lételvek és azon lételvek között, amit képvisel az a jelenség, vagy az a tárgy, amivel személyesen kapcsolatba kerültünk, mennyire harmonikus vagy diszharmonikus. A fájdalom, és a szenvedés, illetve a kellemes érzés tehát az a misztikus információ-forrás, ami arra figyelmeztet, hogy valami mást kell tennünk, mint amit addig tettünk, illetve mentális (mentalitás béli) irányt kell változtatnunk az őserőkkel való kapcsolataink helyreállítása és harmonikus (zavarmentes) folytat érdekében. Márpedig az ember a legtöbbször pontosan ennek ellenkezőjére, vagyis arra használja az intellektusát, hogy ezt az információ-forrást (mármint a fájdalmat) az életéből kiküszöbölje. Ahelyett, hogy megkeresné a helyes szellemi irányt, illetve kipróbálná, hogy melyik a helyes cselekvés, arra használja fel értelmét, hogy elfojtsa a fájdalom-tünetek rendszerét különböző eljárásokkal, terápiás módszerekkel, receptekkel, technikai eszközökkel, vagy éppenséggel misztikus gyakorlatokkal és mágikus praktikákkal. Mindezt ahelyett tehát, hogy odafigyelne: mire is akarja figyelmeztetni őt a felettes Énje (lelkiismerete, egyetemes felelősségérzete), a fizikai testén keresztül a fájdalom jelző rendszere segítségével.

E sok fájdalom- kiküszöbölési harcnak, fájdalom elfojtási törekvésnek, tünet elfojtási és tünet kiirtási trükknek, a "kezelésnek" és az elkenésnek természetesen még több betegség-tünet, vagy balesetnek nevezett, sokkal durvább fizikai jellegű, fájdalmas "találkozás", vagyis a fizikai test szintjén elviselt elemi károsodás lesz a következménye. És ha a betegséget sikerül is valamennyire kiküszöbölni különböző tudományos módszerek (és az úgynevezett gyógyszerek, vagyis a hamis anyagi információ), valamint a modernizált ókori és középkori mágikus eljárások segítségével, az ember (a személy), a Karma, valamint a többi egyetemes törvény összesített hatásának a következtében, egyre bonyolultabb és nehezebben értelmezhető konfliktuális élethelyzetekben találja magát, ami nem engedi öt szabadnak (boldognak lenni) mindaddig, amíg az eredeti életfeladatát meg nem oldotta, vagyis a saját keresztjét fel nem vette.

A kereszténynek nevezett egyházi intézmények és azoknak papjai, képviselői, valamikor talán tudatosan, de ma már inkább ártatlanul és tájékozatlanságból eredő jóindulattal - a materialista koncepciók tudományos rögeszméitől és a szenvelgő humanizmus korrupt moráljától immár ők is végképp megzavarodottan - félrevezetik híveiket, amikor nem értelmezik a konkrét személyre vonatkoztatva Jézusnak a másik idevonatkozó, metafizikai kinyilatkoztatását, miszerint: "Az én terhem könnyű és az én igám gyönyörűséges". Már ők sem értik azt az egyszerű igazságot, miszerint a tudatosan felvállalt életfeladatok megoldása valójában könnyű és végső soron a legtöbb örömet és gyönyört okoz. Ez -és csakis ez a feladat teljesítés- okozhat gyönyört minden egyes személynek, mivel ez a Teremtés ős-oka és értelme. Ezért a keresztény papok sem értvén azt, hogy igazából miről is van szó e kinyilatkoztatásban, teljesen irreális, szenvelgő és drámai pateizmussal, ráfogják a megváltás aktusát Jézus különleges és rendkívüli személyére, (holott semmiféle rendkívüliségről nincs szó, hanem éppen fordítva: Jézusnak sikerült az egyetemes rendet megvalósítani emberi személyében), aminek következtében az emberiség azon része, amely magát kereszténynek nevezi, valósággal rejtőzködik és rohangál a személyi életfeladatai elől egész életében. Ezért persze, még többet kell szenvednie, mintha nyugton maradna.

Nagyon sok misztikus iskola, spirituális irányzat bukik meg és válik nevetségessé pontosan azáltal, hogy nem akar tudomást szerezni és nem akar számolni a polaritás törvényének a szükségével és a hatásaival. Ezért például a világbéke eszméjét hirdető vallások és joga- rendszerek hívei és fővezérei közéleti, vagy magánéleti háborúskodásba kényszerülnek azáltal, hogy a mindennapi nyílt szembesülés és a becsületes konfrontáció (a harc) szükségességét le tagadják és ezáltal állandóan a tudattalanjukból felszínre törekvő, de oda visszaszorított és lesüllyesztett obskúrus - misztikus ellenségképek nyomása alatt kényszerülnek élni. Elég arra gondolni, hogy minden konfrontációt ( rosszat és gonoszt) az ördög mesterkedéseire kenő, a világbékét és a békés szeretetet meghirdető kereszténység hatásövezetében zajlottak le a legpusztítóbb és legkegyetlenebb háborúi a történelemnek és ugyancsak a nyugati civilizációnak táptalaját képező, humanista keresztény iskolákban felnőtt politikusok, mérnökök és tudósok közreműködésével jöttek létre az emberpusztítás "legcsodálatosabb" eszközei. És azt se feledjük, hogy az embervadászatra betanított kutyákkal, és géppisztollyal őrzött, haláltáborok is az örök békéről és a mennyei szeretetről megható himnuszokat daloló kereszténység hatásövezeteiben jöttek létre. Az viszont már egyenesen nevetséges, hogy miközben az Indiából származó, különféle joga- iskolák szent gurui színén az egyetemes béke eszméjének hirdetésével hódítanak nyugaton, az Indiai kormányok politikus vezérei és diplomatái- akik valamennyire csak kell ismerjék ezen ősi indiai vallásos eszméket - az utóbbi tíz év alatt állandóan bojkottálták a nemzetközi leszerelési tárgyalásokat. A végtelen szeretetről és örök békéről prédikáló gurukat nagylelkűen nyugatra exportáló hatalmas ország politikusai felkészültek egy Pakisztánnal szembeni atom-háborúra. Érthető, hogy a Polaritás Tőrvényének ismeretében és annak értelmében, miért tartotta Csuang-Ce a szeneteket egyenértéknek a rablógyilkosokkal. Amennyiben valaki erőszakosan és sokáig hirdeti és fenntartja az egyik végletet, ott menthetetlenül jelentkeznie kell a másik végletnek is.

A polaritás törvénye fontosságának a megértése lehetővé teszi számunkra, hogy azoknak a folyamatoknak és jelenségeknek, amelyeket átélünk és amelyekben részt veszünk, a valódi értelmét felfedezzük és teljes mértékben megismerjük. És ha lehet, mindennek, amivel kapcsolatba kerülünk a durva polaritását kiegyenlítsük a másik (finomabb és harmonizáló) polaritással, hogy ezáltal kreatív energiákkal telítődve, harmóniába kerüljünk önmagunkkal és környezetünkkel. Ugyanakkor ezáltal mind finomabb és finomabb szellemi állapotokat érhetünk el, mind több személyes ismeretre tehetünk szert, aminek segítségével az emberi: Ádám Kadmoni küldetésünket (a spirituális világegyetem tágulásával egybekötött megismerési sorsfeladatunkat) beteljesíthetjük.

A polaritás törvényének a kiégetés művelete: a calcinaci (kalcináció) művelete felel meg az alkímiában és természetesen az un. tűz-bolygók: a Nap és a Mars az asztrológiai őserők közül, valamint a tűz jegyű napjegyek (Kos, Oroszlán, Nyilas) az asztrológiai spirituális erőterek közül.

6) A RITMUS ÉS A CIKLUS TÖRVÉNYE.

A teremtési folyamatok törvénye. A megnyilvánulási formák törvénye, vagyis az Idő és a Tér Törvénye. A jelenvalóságnak, illetve a Teljes Jelenlét-tudatnak a törvénye. Az ember számára: az emberi élet teljességének a törvénye, ami által tudatosan és felelősen vehetünk részt a Teremtés folyamataiban teljes személyiségünkkel és teljes kapacitásunkkal, az összes személyi kreatív képességünkkel és lehetőségünkkel.

E törvény alapján, minden folyamat ami végbe megy a teremtett létben, minden ami létezik és ami él a pszichikailag és a fizikailag megnyilvánult világban, egy meghatározott ritmus alapján nyilvánul meg és jól meghatározott ciklusok alapján ölt fel bizonyos ritmus szerinti tér és idő formát. A ciklusokon belül mindig felismerhető egy keletkezés, egy felemelkedés, vagy tágulás, egy érlelődés és kiteljesedés valamint egy hanyatlás és egy elmúlás, egy emelkedés és egy ereszkedés, egy kiáramlás és egy beszűkülés, egy érkezés és egy távozás, egy kiéleződés és egy eltompulás, egy fejlődés és egy hanyatlás, egy, vagy több maximalitás és egy vagy több minimalitás. Ez a ciklikusság a megnyilvánult világ minden létezési formájára érvényes: mind a világegyetem kozmikus elemeire (bolygók, naprendszerek, galaktikák és csillagrendszerek), mind a természetre, az állatokra, gombákra és növényekre, mind az emberre, annak lelki és szellemi folyamataira és általában a szellemre, az energiára és az anyagra egyaránt. Ez az a törvény, amely a Teremtés Könyvében így fogalmazódik meg: "Van ideje mindennek. Van ideje vetésnek és van ideje aratásnak, stb.”.

A Ritmus és a Ciklus törvénye a világok keletkezésénél és elmúlásánál, az állatok és az ember fizikai megtestesülésénél és a fizikai világból való távozásánál csakúgy jelentkezik, mint a különböző fajok, civilizációk és nemzetek kialakulásánál, terjeszkedésénél, fejlődésénél, fénykoránál, kiteljesedésénél és hanyatlásánál. Jelentkezik az ember fizikai állapotainak a változásánál, a harmonikus és diszharmonikus lelki és szellemi állapotainak a váltakozásánál, ezek gyengülésnél és az erősödésnél, vagy akár a különböző spirituális képességek és állapotok megszerzésénél és elérésénél. Előbb van az egyéni és a csoportos karma feldolgozásához (megértéséhez és feloldásához) szükséges, jellegzetesen differenciált én- tudat kifejlődését előkészítő gyermekkor, az én- tudat megerősítéséhez és a megfordulást szükségessé tevő határállapotba juttatásához, illetve a későbbi átminősülések feltételeit: a tapasztalatszerzést szolgáló mohó fiatalság. Aki ebből a kábult állapotból nem ébred fel negyven két éves koráig, és a személyi létképzeletében (világlátásában, életszemléletében) az élet megnyerésének a téveszméjét továbbra is fenntartja, menthetetlenül a szellemi, a lelki és a fizikai hanyatlás (utóbbi esetében a betegségek) útján halad. Aki felébred az én-tudat erősítését és a nyers (közvetlen) és szélsőséges tapasztalatok megszerzését szolgáló fiatalság kábulatából, elérkezik az élete érett, kreatív időszakába, majd az egyetemes léttudat kialakulását biztosító idős korral járó éber bölcsesség állapotába, az egyetemes teremtő erőkkel való egybekapcsolódás és a teremtésben való tudatos részvétel, valamint az egyetemes kiegyenlítődést szolgáló spirituális tudatosság, a maximális szellemi kollaborációs készség kialakulásának a fázisába. Ezek, az egyetemes létteremtésbe, megismerésbe és kiegyenlítődésbe már a biológiai testet öltésük során bekapcsolódott, illetve e létfázisokkal eggyé vált személyek mindössze korlátlan lehetőségeket biztosító tágultabb állapotba kerülnek, amikor a szellem-tudatukkal finoman és drámai megrázkódtatások nélkül el hagyják a fizikai testüket. A fel nem ébredettek haláluk után is tovább tévelyegnek az asztrál és a mentál síkokon, miután különböző fiziológiai folyamatok által kísért, különböző “öregedési korral járó”, fájdalom nélkül megélt sorvadási jelenségek formájában jelentkező éberség-vesztési (elbutulási) fázisok, vagy különböző drámai és tragikus események (betegségek, balesetek) megélése után kénytelenek elhagyni a fizikai testüket. A Ciklus és a Ritmus törvénye, mint az idő és a tér törvénye, a Jupiter és a Merkúr által megtestesített princípiumokkal áll analogikus kapcsolatban, de a ciklusok határ állapotának meghatározhatósága, valamint a testet-öltések közege: az anyagi világ miatt is, a Szaturnusz (Kronosz) princípiumához is szorosan kötődik. Az a személy akinek a horoszkópjában a fent említett bolygóknak az egymás között alkotott (de főként a Szaturnusznak a másik kettővel) diszharmonikus kapcsolatai jelentkeznek (ami arra utal, hogy a felelősségtudat kialakítása az ő számára egy igen nehéz, de létfontosságú életfeladat) a legkönnyebben az időbe való beilleszkedési törekvéseken keresztül növelheti és fejlesztheti ki a Ciklus és a Ritmus törvényével való harmonikus és egységes kapcsolatba kerülési képességét. (Szaturnusz - Kronosz a Teremtés határhelyzeteinek számon tartója és a határállapotokban történő események és folyamatok szabályozója, az a teremtési őserő amely vigyáz arra, hogy egyetlen princípium se “törjön ki” a többi tíz őserő közül és hogy egy bizonyos határon túl egyik se érvényesíthesse hatását a többi kilenc princípium valamelyikének a rovására.)

Aki nem tud pontos lenni, aki nem képes idejében egy számára fontos találkozásra, vagy előadásra (színház, koncert, tudományos értekezés, stb.) megérkezni és nyugodtan, teljes szellemi-lelki nyugalommal, jelenlét-tudattal várni a találkozás pillanatára, illetve az előadás, megbeszélés, értekezlet megkezdésére, hanem még mindig a rohanás, a sietség, az utolsó pillanatba való beérkezés stressze, vagy a késés által kiváltott zaklatott állapotában fog bele a számára fontosnak képzelt munka elvégzésébe, egy előadás meghallgatásába és jegyzetelésébe, az inkább maradjon az előbbi helyén, illetve otthon és képzelje el, hogy miképpen zajlott volna le a találkozás, ha idejében oda érkezik, hogy mit hozott volna létre a nyugodt munkájával, miről is szólhat az előadás, vagy csak egyszerűen "büntesse" meg magát figyelmeztetésként a későbbiekre nézve, az által, hogy a sietség által keltett alacsony vibrációs állapotában ne üljön be az előadóterembe. Garantált, hogy metafizikai szempontból ezzel a tudatosan átélt és nyugodt távol maradással, vagy a kint maradással sokkal többet fog tanulni, mintha a világ leghíresebb és legrangosabb tudósát, előadóművészét, vagy spirituális tanítómesterét hallgatta volna végig. Mert aki nem tud a fizikai időben élni, az öröklétben sem képes létezni és a Mágia Tőrvénye alapján, személyes megvalósítás nélkül, minden metafizikai jellegű intellektuális ismeretével együtt, csak az emberiség világméretű zaklatottságát fogja növelni mentális szinteken is, ahelyett, hogy tisztánlátását és a fizikai - pszichikai nyugalmához (harmonikus jól létéhez) kapcsolódó szellemi felemelkedését (megszabadulását, megváltását) valaha is elérné.

Nem mindegy ugyanis, hogy hol, mivel és hogyan töltöm az időmet. Ezt mindenki tudja, de mivel elromlott és teljesen elsorvadt az idő-minőség érzékelési képességünk és mindenki csak idő mennyiségekben, illetve eseményekben, esemény-számokban gondolkozik, minél több fontosnak képzelt eseményben és élményben akarván részt venni és hogy ez megtörténhessen, minél több időt akarván spórolni magának, zűrzavaros nyüzsgésként éli meg az életét. Mindenféle időnyerő és idő-spóroló eszközt, gépet technikát és trükköt találtunk fel, ahhoz hogy végül stresszben éljünk és a lényeges életfolyamatok valóságos megélésére (átélési lehetőségére) semmi időnk ne legyen.

Ahhoz hogy az időben igazából hasznosan és jól éljünk, szükséges az egyetemes törvények szerinti értéktudat kialakítása és így az értéksorrend (hierarchia) kialakítása, illetve a spirituális egyéni értékskála felállítása és betartása. Emberi rendeltetésünk szerint, ami bizonyos szempontból hasonló és más szempontból különbözik a növények és az állatok rendeltetésétől, és annak alapján, vannak általános, az egyetemes törvényekhez, illetve az általános teremtési megismerési és kiegyenlítődési folyamatokhoz kötődő értékek és vannak egyéni, az egyén differenciált lényéből (és karmájából: egyéni rendeltetéséből) következő, azokhoz kapcsolódó értékek. A modern ( és “a posztmodern” - sicc!) ember problémája az, hogy nem az egyetemes törvények szerint, nem a természet rendje és nem az ember eredeti rendeltetése szerint, hanem azok ellenében folytatja az életét. Az értékei tehát hamisak, az értékrendje feje tetejére állított, aminek következtében olyan értékek és élmények után rohangászik, amelyek nem hogy megsegítenék az egészsége és a harmóniája elérésében, hanem egyre inkább eltávolítják attól. Ezért él folytonos stresszben és zaklatottságban vagyis ellentétben az idő minőségével, illetve a Ciklus és a Ritmus törvényével. De nem csak a baj, hogy az általános időben él rosszul és olyan értékesnek képzelt, idő-nyerő tárgyak és eszközök és olyan értékesnek képzelt alkotások előállításán fáradozik, amelyek őt és környezetét különös élményekben részesítik, aminek következtében lemarad, illetve hozzá sem jut a számára fontos élmények megélési és átélési lehetőségéhez, hanem az is, hogy a saját egyéni struktúrájának és rendeltetésének (karmájának) megfelelő értékekhez - értéktudat és értékítélet kialakításához sem juthat hozzá, mivel azok akik arra lennének hivatottak, hogy efelől őt tájékoztassák: az asztrológusok, és más, szellem-tudományokban járatos “beavatott mesterek”, a bankigazgatókhoz és közgazdász-jogász népvezérekhez hasonlatosan, maguk is teljes értékzavarban szenvednek és akárcsak a befektetés - hasznosság satu-logikájában gondolkozó világi vezetők, önmagukkal együtt a hozzuk segítségért forduló személyeket a metafizikai realitás és a személyi realitás világa helyett a világi (gazdasági és politikai) játszmáknál is érdekesebb, vallásos, vagy misztikusan egzotikus élményeket kínáló délibáb kergetési lehetőségek káprázat világába vezetik. Az előbbiek mert prognózisnak keresztelt, a tudományos látszatok mellett és azok ellenére is primitív jóslásokkal szédítgetik a szellem világában és a saját sors-problémáiban tájékozódni akaró személyt, az utóbbiak, mivel a szanszkrit irodalomból és az ősi spirituális hagyományokból kiragadott mitikus részletek és egzotikusan tetszetős elemek modernné kalapált változataival, illetve könnyítési technikává misztifikált formáival vezetik be őt a kellemes és erőfeszítés mentes, vagy a fanatikusan szélsőséges üdvözülés (több esetben a végső kiábrándulás!) útjának az egzotikus és tetszetős rejtelmeibe.

Annak a személynek tehát, aki általában az egyetemes törvényekkel és ebben az esetben a Ciklus és a Ritmus törvényével, illetve a saját rendeltetésével akar harmonikus kapcsolatot létrehozni és ennek megfelelő érték sorrend szerint akarja folytatni a mindennapi életfeladatait, nem elégséges az egyetemes törvényeknek az itt olvasottak szerinti elméleti ismerete például. Ahhoz, hogy e törekvései pozitív eredményekkel járjanak, elsősorban az ő sajátos karmájából adódó, a tudattalan lelki és szellemi világa legmélyebb rétegeiben gyökerező - és ezért általában rejtett, más sors-feltáró módszerek által fel nem ismerhető és ki nem mutatható negatív késztetéseit (irracionális félelmeit, szorongásait, rejtett agresszivitásának és önkéntelen félrevezetési késztetéseinek a természetét) tartalmazó és a meghaladásokat lehetővé tevő életterületeket és egyéni életfeladatokat tartalmazó, személyi horoszkópjának a megszerzésére és folytonos - hónapokig, sőt: évekig tartó elmélyült tanulmányozására. Nem ajánlatos tehát, hogy ezt egy a jóslási technikákhoz és a jóslás szerinti gondolkozási koncepciókhoz szokott asztrológus készíti el ezt a horoszkópot, mert akárhogy is igyekszik a jósi reflexeit háttérbe szorítani, az életnyerési koncepciók szerinti beidegződései félrevezető és könnyen félre érthető horoszkóp értelmezések, illetve karma- és életfeladat értelmezésekhez vezethetik. Bár misztikus, illetve a magukat un. ezoterikusnak nevező körökben (amelyeknek egyébként semmi közük nincs az eredeti ezoteriához: a pitagorászi belső beavatáshoz) azt tartják és azt hangoztatják, hogy “az asztrológia is csak egy út a többi között és ezért az, hogy mit lehet kiolvasni a horoszkópból nem fontos, mert egy jó beavatási módszer alkalmazásával, mind meghaladható”, holott az asztrológia nem út, hanem egyéni és csoportos karma-megismerési tudomány, csak és csakis egy jól elkészített egyéni horoszkóp birtokában van értelme a régi, megszokott értéksorrendet gyökeresen megváltoztatni, illetve egy újabb értékszemlélettel felcserélni. És ez még akkor is így van, ha csupán táplálkozás, illetve az étrend és az étkezési szokások megváltoztatásának, vagy akut párkapcsolati - szexuális problémák megoldásáról, feloldásának és meghaladásának az igényéről van szó. Fontos, hogy az új minőségek megjelenése a differenciált személyi kiegyenlítődési képességeinkhez kötődjenek.

A Ciklus és a Ritmus törvénynek a megjelenési formáit tehát nem csak a lineáris idő manifesztációiban ismerhetjük fel a fizikai és a pszichikai síkokon, (habár, mint ahogy azt a fentiekben láttuk, az idővel való konfrontációnkban, az időhöz és az időtlenséghez való kapcsolatunkban a legkönnyebb felismerni e törvény érvényességét és különböző hatásait) és nem csak a különböző, egymást keresztező, egymást fenntartó, aktiváló, vagy feltételező természeti (pszichikai és fizikai) folyamatok lezajlásának a során, de észlelhetjük és érzékelhetjük a természeti térformák, a különböző élő alakzatok létrejöttében is. Gondoljunk csak az egyes állatok bőrének a mintázatára, amit mintha mikor egy rafinált, mikor egy monomániás formatervező képzőművész rajzolt volna meg sok matematikai tudással és algoritmikus fantáziával. Egyébként a természetben végbemenő folyamatoknak és jelenségeknek a formavilágát, a ciklikusságát és a ritmusát a legjobb megközelítéssel az aritmológia és matematika képes leírni. Az aritmológia tudományából létrejött tárgyi matematika és a fizika képes a metafizikai és a fizikai konkrét valósághoz legközelebb álló képleteket felfedezni és a teremtési aktusoknak és létfolyamatoknak legmegfelelőbb, elméleti leírásokat: matematikai műveleteket elvégezni ezen ciklikus törvényszerűségek felismerésének és leírásának (kiszámításának) az alapján. Ám azt is tudnunk kell, hogy mindazok a jelenségek, formák és folyamatok, amelyeket a matematika a számok egzakt és ideális jelrendszere (nyelvezete) segítségével a lehető legpontosabban képes körülírni, még mindig csak a fizikai világban jelentkező, az anyagi létesülés különbözőállapotainak megfelelő alacsony vibrációs skáláján történő megnyilvánulási formái, tehát csupán a határ állapotba kerülés miatti határozott megtestesülései az egyetemes törvényeknek. Az Ciklus és Ritmus törvényének a a fent leírt fizikai és pszichikai megnyilvánulási formái, illetve azoknak az analogikus megfelelései a Metafizikai Asztrológia, az Aritmológia és az Alkímia tudományában találhatók.

Jézus, aki nem vallást, hanem a mítoszok (legendák = tőrvények) és s költészet közérthetősége szintjére leképezett metafizikai szemléletet próbált tanítani az emberiségnek, így fogalmazta meg e törvény következményeit azokra nézve, akik nem hajlandóak a spirituális újjászületésük érdekében megtenni a szükséges erőfeszítéseket és szellemi vakságuk következtében az életben tévelyegnek értelmetlenül és a kábultan lét kerekén forognak: "Az elsőkből lesznek utolsók és az utolsókból lesznek elsők." Igen fontos e törvény kihatásainak a felismerése, hiszen amennyiben nem alkalmazkodunk hozzá, vagyis nem teszünk reális erőfeszítéseket annak érdekében, hogy közvetlen- személyes kapcsolatba és harmóniába kerüljön vele és erőszakkal ellene szegülünk a nálunk, vagyis a mi szűklátókörű ambícióinknál erősebb egyetemes törvény megnyilvánulási irányával, minden egyetemes tőrvény, az emberi ambíciók fölött álló érvényesülési szükség-erejével felborítja mindazt, amit vak ambíciókkal és tudatlansággal telten próbálunk “minden áron” elérni, vagy önmagunknak örökre rögzíteni, anélkül, hogy az örök változások törvényének a könyörtelenül érvényesülő szellemét figyelembe vennénk. Mert az ember az egyetemes törvények helyett, a szűklátókörű, kicsinyes érdekei alapján összetákolt és a fizikai világ határhelyzeteiben érvénysülő jelenségek megfigyelése alapján és a kicsinyes érdekei szűrőjén keresztül látott un. társadalmi, gazdasági, politikai, és más, önkényes és múlandó konjunkturális erkölcsi törvényeket alkot és azok alapján akarja minduntalanul berendezni az életét, a társadalmat és a környező világát. Ennek következtében zavart okoz a külső és a saját belső természetében, hiábavaló tragédiákat okoz saját magának és embertársainak egyaránt, nemegyszer rettenetesen szenvedve annak következtében, hogy az ő általa kispekulált törvényeknél sokkal erősebb és erősebb (érvényesebb) egyetemes törvény felborítja és semmivé teszi az ő kényelmét és más "boldogulási" terveit célzó, ambíciós törekvéseit, vagy azokkal együtt hatolva, olyan természeti katasztrófákat idéz elő, amelyek következtében nem csak az ember, hanem a növényi és az állati világ is összezavarodik, szenved és pusztul. De ezenközben az ember egyáltalán nem lesz boldogabb sem egészségesebb. Sőt: miközben a tudományos gyógyszerezés segítségével sikerül jelentősen lecsökkenteni a csecsemők halandóságának a számarányát és az átlagos korhatárt néhány évvel feltornásztatni, az olyan civilizációs tömegbetegségek, mint pollen allergia, vagy a rák és a cukorbetegség, ma nem csak a felnőttek, hanem a kiskorú gyermekek körében is járványszerűen ütik fel a fejüket és nyomorítják meg az anyagi gondoktól mentes gyermekkori éveket is. Így, a Ciklus és a Ritmus, valamint a Kiegyenlítődés törvényének ellenében gyakorólt, termés-hozam növelő mezőgazdasági törekvések következtében okozódott természeti zavar (szenny) és a temérdek pusztulást okozó, Bábel-tornya jellegű, tudományos és technikai “vívmányoknak, valamint az elképesztően magas szintű orvostudományának köszönhetően, az átlag ember ma semmivel nem boldogabb és egészségesebb mint ezelőtt négy ezer évvel.

Sem eredetileg nem volt, és most sincs szándékomban tudományos jellegű értekezést írni az egyetemes törvényekről. Ezért tudatosan és nem az önkéntelen moralizálási hajlamaim kiélése következtében kapcsolom az egyes egyetemes törvények leírásához az azok néhány megszegési formájának következtében létrejött állapotok leírását. Metafizikusi - asztrológusi alapállásom és egyetemességre törekvő felelősségtudatom következtében nem lehet más célom e sorok írásával, mind az, hogy minél több személy kezébe adjam az egyetemes törvényekkel való mindennapi harmóniába kerülési lehetőséget. Ezért úgy gondolom, hogy nem árt, ha a Ciklus és a Ritmus törvényének a mindennapi megszegéséből és a törvénnyel való szembe szegülések következtében létrejövő zavarok és betegségek (fölösleges szenvedések) illetve a tudományos ostobaságunkban elkövetett céltévesztések tárházából néhány példa értékű jelenséget még felsorolok.

Az asztrológiában közismert tény, hogy minden allergia, mint a szervezet védekezési rendszerének a megnyilvánulása, a Mars, illetve a Szaturnusz által megtestesített teremtő erőkhöz kapcsolódik. Magyarul ez azt jelenti, hogy az allergia, az egyén életét fenntartani hivatott biológiai rendszerekben ható nyers életerőnek a spontán kifejeződése. A szervezet agresszíven reagál minden olyan benyomásra (érzékelésre és észlelésre), amely tudattalanul azokra a jelenségekre emlékezteti az egyént, amelyekkel az, a képzeletvilága szintjén nem akar kapcsolatba kerülni, illetve nem akar azonosulni. Az allergia tehát végülis az önkonzerválási ösztönünkben gyökerező tudattalan agresszivitásunknak a következménye. A testünk kellemetlen tünetei leképezik a bennünk lezajló, a lélek öntudatlan szférájában általunk megélt és ezért a felszínen nem érzékelhető és nem észlelhető, védekező - támadó mentalitást, a környezettel szembeni rejtett agresszivitást. Annak következtében, hogy a nyugati társadalmak pragmatikus embere nem csak hogy évek óta, hanem generációk óta természet-ellenőrző koncepciók szerint gondolkozik, mára már természetessé vált, hogy szellemi és lelki folyamatoktól független okokat nevezzen meg a felmerülő problémáinak az okaiként.

Egyes, az allergia térhódításáról szóló tudósításokban azt is olvashatjuk, hogy: “ ...az egyes virágok és nővények pollenje annyira agresszív... ”. Holott nem az a természeti elem az agresszív, amely évmilliók óta, a mesterséges életet folytató emberen kívül semmilyen más élőlényt nem zavarva, a Ciklus és a Ritmus törvényének megfelelően, úgymond menetrend szerűen végzi a dolgát, hanem a mi szellemi-lelki magatartásunk lett a múlt évszázad során agresszív egy olyan jelenséggel szemben, amit a virágpor megtestesít az egész természetben. A mindent ellenőrizni és szabályozni akaró modern ember, lelkében agresszívvé vált mindennel szemben ami nem általa önkényesen “beprogramozottan” keletkezik és nem általa ellenőrzötten jön létre. Így agresszívvé vált az olyan, általa “nem kívánt” természeti folyamatokkal szemben is mind a nőknek a Ciklus és a Ritmus törvénye szerinti időben történő megtermékenyülése.

Azt, amit a tavaszi és a nyári időszakokban a szabad levegőben terjedő virágpor, illetve a azt amit a természetben tavasszal és nyáron végbemenő megtermékenyülés jelensége testesít meg, az anyaság őserejét és a spirituális teremtés ős erejét, az asztrológiában a Hold testesíti meg. Figyelve és követve a jelenséget, az asztrológusok azt észlelték, hogy a hozzuk forduló, allergiával küszködő személyek horoszkópjában - különösen a nőkében! - a Holdat támadja a Mars és a Szaturnusz és néhány esetben a Jupiter és a Plútó is. Ezeknek az embereknek tehát nem csak az a bajuk, hogy allergiában szenvednek, illetve nem ez az életük problémája, amiért ők többek között egy asztrológushoz fordultak segítségért. Ezek az emberek öntudatlanul és önkéntelenül félnek és szoronganak és több esetben a pánik és a hisztériás fóbia határát érintve szegülnek szembe a lehetséges “teherbe esés”, illetve az apává válás gondolatával (ideájával) szemben. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb virágpor és fűpor allergiában szenvedő személy nő. Mégpedig olyan nő, aki a korától fogva a potenciális megtermékenyülés időszakában él. Az asztrológusok megfigyelték azt is, hogy a leginkább olyan gyermekek lesznek allergiások, akiknek az édesanyja, vagy a női gondozója öntudatlanul szorong a lehetséges megtermékenyülés gondolatától. A gyermekek ugyanis majdnem tizenöt éves korukig az édesanyjuk tudatalatti feszültségeinek (is) alá vannak rendelve, sok esetben majdnem egy az egyben. A kiskorú gyermekek finom és képlékeny szervezete tehát leképezi betegségek formájában az édesanyjuknak és a gondozóiknak (gyámjaiknak) a fel nem ismert, illetve a be nem ismert, vagy az elhalasztott és így a tudattalan lelki szférák világába süllyesztett, de ott is csak feszültségeket okozó - szerelmi-szexuális problémáit, zavartságát, kielégületlenségét és természetesen a termékenység-ellenes, illetve a Ritmus és a Ciklus törvényével szembe szegülő, rejtett agresszivitását. Az asztrológusok hipotéziseit nem csak a nyugati civilizációban észlelt csökkenő népszaporulat igazolja, hanem az a tény is, hogy ma már un. sperma-allergia is létezik, természetesen nem a férfiak, hanem a hölgyek körében. Léteznek virágpor, fűpor és állatszőr allergiás (lásd az állatok szexualitásával egybe kötött megtermékenyülésének a nem rejtett: nem szalonképes kifejeződését) férfiak is, de náluk is ugyanaz a helyzet: Ők is erősen támadott Holddal rendelkeznek a születési horoszkópjukban, ami arra utal, hogy nagyon félnek attól a gondolattól, hogy váratlanul, akár csak a feleségük által is, “nem kívánat” módon és nem az általuk beprogramozott (kívánt) időben, tehát nem ellenőrzötten és nem programozottan apává válhatnak.

A virágpor és fűpor allergiás-betegségek okainak a felkutatásánál és feloldásánál, anélkül, hogy egy pillanatig is megfeledkeznénk arról a nyilvánvaló tényről, hogy ezeknek a betegségeknek a külső okaiként a különböző (külső) környezet ipari szennyeződését lehet megnevezni, az is tény, hogy abban az ipari civilizációban, ahol az allergiás betegségek ekkora gondot okoznak, az ötven évvel ezelőtt született generációktól kezdődően, a személyi horoszkópokból kiolvasható sors-képletekkel összhangban, egyre növekszik az öntudatlan, illetve a tudatos gyermek-vállalás elleni mentalitás. Köztudott nem csak az, hogy az allergiás betegségben szenvedők többsége nő, hanem az is, hogy ezeket a nőket a megtermékenyülési képességük időszakában gyötri az allergia. Civilizációnkban ma a természetesként elfogadott társadalmi érvényesülés, a karrierépítés és az anyagi függetlenség elnyerésének az eszméje nem csak a 18 - 20 éves életkorban történő szülés gondolatával áll szemben. Ma már nem csak a lányok félnek az “időnap előtti”(sicc!), illetve a 26 - 30 éves kor előtti teherbe eséstől, hanem emiatt aggódik értük két “európai szemléletű” generáció: a felnőtt lányos 45-60 éves anyukák és a 60-75 éves nagymamák “felvilágosult” generációja is! Ezt, a valamikori “akkor szüljek gyermeket, amikor én akarom és nem akkor, amikor a természet szerint annak az ideje van” szerű mentalitást, a természeti ciklusokkal szembeni természet-ellenes agresszív magatartást, a mai lányok körében egyre inkább felváltja az “Ebbe a k. világba nem érdemes gyermeket szülni.” szalagcímű, divatos és “nemzeti”, illetve “európai” meggyőződés.

Valahányszor ilyet hall az asztrológus egy társaságban, tudja, hogy az illető hölgy ha nem is egyke, de az a második, vagy harmadik gyermek, akinek a biológiai foganása és a megszületése előtt, az édesanya, valamiért vagy nagyon félt a gyermekszüléstől, vagy nagyon elege lett a gyermekszülésből és a gyermek nevelésből. De azt is tudja, hogy az a hölgy aki ilyen “megtermékenyülés-ellenes”, illetve gyermek-ellenes szellemi programot hord a tudattalanjában, nem csak hogy allergiára hajlamos már pici gyermekkorától és nem csak a jövendő terhessége és a szülés közben számíthat szövődményekre, hanem mellrák és méhrák is fenyegeti, amennyiben ezt, a tudattalanjának a mélyrétegeibe ágyazott és az édesanyjától örökölt, öntudatlan és önkéntelen gyermek-ellenes, illetve természet-ellenes és tőrvény-ellenes késztetését nem fogja valaki teljesen feloldani a személyi horoszkópja részletes és mély értelmezése segítségével.

És ugyanúgy, a helyzet megváltoztathatatlansága tudatában, csak bölcs rezignációval mondhatja el a becsületes asztrológus azoknak, akik tőle az életfeladataik feltárását várják és nem a feladataik és erőfeszítéseik alól felmentő jóslásokat, hogy ők nem azért szenvednek aránytalanul sokat mindenféle allergiában, vagy például cukorbetegségben (asztrológiailag a jupiteri elvhez tartozó problémakörnek: az önámítás és az igazságtalan kritizálás betegsége) és rákban (az elfojtott és a tudattalan, természet- és teremtés ellenes agresszivitás betegsége), nem azért lesznek öngyilkosok és nem azért zavarodnak össze egyre jobban napról - napra mert nincsenek meg a gyermekvállaláshoz szükséges és “az emberi élethez méltó” anyagi feltételek. (Mivel a civilizációs igények állandóan változnak, ezek az anyagi feltételek soha nem is lesznek meg. Sőt: Nyugat-Európai tapasztalat, hogy minél nagyobb a márkában mérhető “életszínvonal”, minél kedvezőbbek az anyagi feltételek, annál kisebb a gyermekvállalási kedv.) Azért betegek a saját természetes termékenységükkel szembe szegülő nők és a saját természeti megtermékenyítő képességüktől szorongó férfiak, mert még mindig úgy képzelik, hogy az egészséges életvitelük érdekében ők “anyagi alapokat kell kitermeljenek” a természetből és mert ugyanakkor a társadalmi környezetüktől anyagi garanciákat akarnak kapni ahhoz, hogy ők újból a természetes, illetve a spirituális rendeltetésük szerint: a Ritmus és a Ciklus, valamint a többi egyeteme törvény szerint kezdjék élni az életüket.

A Ciklus és a Ritmus törvényével ellentétes mentalitás abban is megnyilvánul, hogy ma már természetesnek veszik a mesterségesen beindított, illetve a mesterségesen a választott nőgyógyászok szolgálati idejéhez igazított szüléseket. Mindez azért is veszélyes, mert a gyors és azonnal látható eredményeket hajszoló gyógyítás-technika és a gyógyszerek alkalmazása az ipari civilizációban felnövő gyermekek immun- rendszere tönkretétele mellett, a nők szülői, élet-adói képességét is károsítja. Statisztikailag kimutatott tény, hogy azok a lánygyermekek, akik mesterségesen, vagyis császármetszés útján születtek a világra, vagy olyan orvosi beavatkozás által, amely során a szülőanya nem használta teljes mértékben és teljes öntudatával a saját szülő-teremtő erejét, felnőtt korukban nem képesek saját erejükből megszülni gyermeküket és tudattalanul (önkéntelenül) félnek mind a várandós állapottól, mind a szülés aktusától. Ezért azokban az országokban, ahol két - három generációra visszamenőleg divatos a szülés közbeni fájdalomcsillapítók használata, a zsibbasztás, a császármetszés és a "programozott" szülés, a fiatal nők egyre ritkábban és egyre több fenntartással vállalnak gyermeket. És ezt annak ellenére is, hogy az anyagi hátterük azt lehetővé tenné. Tudattalanul és önkéntelenül idegenkednek, sőt szorongnak a rájuk váró gyermekszülés gondolatától, nem vállalják a várandós állapoz (modernül: “teherkihordás”) nehézségeit, a gyermekszülés "kínját". Annak ellenére, hogy a legtöbben azt vallják, hogy "imádják a gyermekeket", igazából gyermek-ellenes a tudattalan pszichikai mentalitásuk. A foganás előtt szedett fogamzásgátlóknak is létezik egy a gén struktúrák módosulásán keresztül ható, a szülői erőt és kedvet csökkentő következménye. Már azt is kimutatták, hogy a fogamzásgátlókhoz használt női hormonoknak a vizeletből, különböző természetes, vagy természetellenes utakon az ivóvízbe visszakerülése következtében az újabb férfi- generációk nemzőképessége (a férfi ivarszervek száma és vitalitása) és a szexuális potenciálja is jelentősen csökkent. Nem csak a magyar nemzet fogy emiatt látványosan évről - évre, hanem a német, az angol és a skandináv országok "bennszülött" lakóssága is, annak ellenére, hogy a gyermekszülést és a gyermekvállalást igen kedvezően támogatják államilag ezekben az országokban. Annak arányában, ahogy a kelet európai népek és nemzetiségek (a romániai magyarság pl.) átvették ezeket a szülés könnyítési és család- szabályozási eljárásokat, azok is sorvadni kezdtek számbelileg.

Ezek a jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, a látványos eredményeket hozó ipar-gazdasági törekvések által előidézett, a szellemi dimenziók szintjén végbemenő katasztrófa - folyamatnak. A káros és végzetes mellék-hatásaikat csak a harmadik- negyedik generációk tagjain érvényesítő modern gyógyítói technikák miatt az emberi szellem egy része fejlődik ugyan tudományos gondolkozásában, miközben spirituálisan és egészségileg degenerálódik. A korházi szüléseknél alkalmazott fájdalomcsillapítással, zsibbasztással és altatással, valamint a hormonális fogamzásgátló tabletták szedésével már generációkkal korábban elkezdődött gén-struktúra zavarodásnak a folyamata nem áll majd le a technika csődjével és a természetes rend is csak több generáción keresztül fordul majd vissza. Amennyiben az ipari civilizáció társadalmaiban élő lányok egyre gyengülő és csökkenő szülői képességét vesszük számításba, a természet zavarásnak, a katasztrofális (külső) természet szennyezés mellet, máris észlelhetjük azokat a növekvő számú, korai depresszióban és öngyilkossági vágyakban, valamint a biológiai sorvadásban jelentkező eredményeit, ami nem más, mint a természetellenes kényelmet és az öncélú élvezeti lehetőségeket létre hozni és azokat biztosítani hivatott gazdasági és gyógyászati eredményhajszának az ember belső természetére visszaható eredménye.

De próbáljuk megfigyelni a Ciklus és a Ritmus törvényének a mindennapi életünkre gyakorolt befolyását és a különböző jelentkezési formáit például a Mágia törvényével és a többi törvénnyel való összefonódása és szövődményes jelentkezése közben. A Mágia törvényének az alapján, valamint a Rezonancia törvénye és a Kiegyenlítődés törvénye alapján, minden olyan esemény és jelenség amivel találkozunk, összefüggésben van a mi felnőttkori képzelgéseinkkel, tudatos, vagy öntudatlan képzetalkotói tevékenységünkkel. Ha jól odafigyelünk, észre vehetjük, hogy bizonyos olyan események, vagy élmények, olyan találkozások amelyekre nagyon vágyódtunk valamikor és amelyekre sokat és sokszor számítottunk, nem következtek be a vágyott és képzelt időszakon belül, de miután már teljesen lemondunk róluk és talán félig-meddig el is felejtettük, hogy valamikor azokra nagyon erősen vágyódtunk, hirtelen bekövetkeznek és egészen konkrét formában megjelennek az életünkben. De sajnos ez akkor is és úgy is megtörténik, hogy valamitől nagyon féltünk, de inkább tudattalanul szorongtunk a bekövetkezésének a lehetőségétől és miután úgy képzeltük, hogy a veszély elmúlt, hogy úgymond szárazon megúsztuk a dolgot, egy adott idő után a korábban veszélyesnek, vagy kellemetlennek képzelt helyzet megvalósul. Az első esetben nem általában nem örvendünk a bekövetkezett eseménynek annyira, mintha akkor valósult volna meg, amikor mi akarjuk, sőt: van amikor egyenesen bosszantó, vagy legalábbis kényelmetlen helyzeteket és állapotokat idéz elő a dolog, a második esetben, viszont nem ijedünk meg és nem okoz akkora kellemetlenséget, mint amikor féltünk és szorongtunk a lehetséges bekövetkezésétől, sőt: van amikor még örvendhetünk is neki. Bármilyen érzelmekkel is fogadnánk a mágikus teremtő erőnknek az ilyen utólagos következményeit, nem csak hogy tudnunk kell azt, hogy soha semmi nem történik véletlenül és a mi képzeleti és akarati tevékenységünktől, illetve a mis személyes karmánktól függetlenül, hanem igenis mi idézzük be a különböző, kellemes és kellemetlen eseményeket a saját életünkbe és e tudatosság birtokában kell viszonyulnunk azokhoz. A türelmetlen agresszivitás ugyanis épp oly végzetes visszahatásokat idézhet elő ugyanis mind az életünkben, mind az egészségünkben, akár a személyes sorsunkkal szemben táplált rejtett és csendes neheztelések.

Az alkímiában a Ciklus és a Ritmus törvényének a Reductio (Redukció) művelete felel meg, vagyis a gyökre való visszavezetés, az eredeti ős meghatározottság, a kauzális sorrendiség, a kiindulási pont (az esszenciális jelleg) megkeresésének és meghatározásának a művelete felel meg. Az igazságot és az élete értelmét kutató személy, akár az archaikus korok embere, aki istenekként tisztelte e törvényeket és alávetette személyes akaratát e mitológiai hősökkel megszemélyesített törvények mindenható erejének, hozzá idomítja életritmusát és szellemi törekvéseit az egyetemes Ciklusok szerint végbe menő természeti és természet feletti létfolyamatokhoz. Sőt: a személyi (belső) spirituális fejlődését is nyilván tartva, nem tűrelmetlenkedik sem az idővel, sem az időjárással: nem az ő akaratától és képzeleti tevékenységétől függetlenül létrejövő, különböző esetlegességek sorozataként éli meg az élete eseményeit. Nem úgy tehát, mint egy ostoba, abszurd, értelmetlen esemény és tragédia sorozatot, mint szeszélyesen és véletlenszerűen váltakozó krízis állapotok és veszélyhelyzetek folytonos sorozatát, amelyeknek ő ártatlanul ki van szolgáltatva. Mindennek következtében belül derűs, nyugodt és kreatív az ilyen ember élete. Még akkor is, amikor fizikai, vagy pszichikai szinten szorult helyzetbe kerül, mert nem képes azonnal megérteni (helyesen értelmezni), megoldani és feloldani a régi és sokszor az ő személyes akarata ellenére is (önkéntelenül) működő negatív képzeleti tevékenysége által beidézett, egymás fölé tornyosuló eseményeket és a kívülállók szemében úgy tűnik, mintha erejét és képességeit felülmúló nehézségek és helyzetek elé került volna. Ez a személy még ilyenkor sem kerül pánikba és megőrzi a szellemi nyugalmát, mivel az egyetemes törvények ismeretében és a személyi horoszkópja elmélyült tanulmányozásának segítségével tudja, hogy a megoldandó nehézségei, az ő szellemi tágulását és sors-kiegyenlítődését szolgáló személyes életfeladatai, amelyekkel azért találkozott, hogy a megoldásukon fáradozva, új felismerések és kiegyenlítődési képességek elnyerésének a birtokába kerülhessen. Azért, hogy értelmi világosságát és szeretetbe ágyazott spirituális érzékenységét növelhesse, tökéletesíthesse. Számára az a fontos még a legnehezebb próbatételek közepette is az, hogy maximális tudatossággal, mindig az egyetemes törvények, és így a teremtés-kiegyenlítés és a harmónia szellemében igyekezzen eljárni és így a legbelsőbb valója nyugalmát (spirituális éberségét) megőrizve, próbálja megoldani a személyes életfeladatait és ugyanúgy járjon közre és úgy vegye ki a részét a csoportos (társadalmi) életfeladatok megoldásából is.

A Ritmus és a ciklus törvényének analogikusan a Jupiter és a Szaturnusz együttesen felel meg az asztrológiai őserők közül. Az asztrológiai spirituális erőterek közül a Bak és a Vízöntő.

7) Az Ok és az okozat Törvénye.

Más nevein: A HATAS ÉS A VISSZAHATAS törvénye, a Szinkron és a SORS törvénye, illetve:

A KARMA TÖRVÉNYE.

Az Ok és az okozat (a Következmény) Törvénye alapján, a megnyilvánult világban -és ezáltal a mi személyes életünkben is-, minden létrejött dolognak, eseménynek, történésnek, folyamatnak és jelenségnek jól meghatározható (és megtalálható) kauzális oka van, és ezért semmi abból, ami adva van és ami velünk, vagy körülöttünk megtörténik nem véletlen. A Karma törvénye alapján tehát “Nincs hazárd és nem létezik véletlen” (Kybalion). Nem csak a betegségekre, vagy életünk különböző “szerencsés”, vagy tragikus eseményére vonatkozik ez, mert véletlen nem létezik még az úgynevezett balesetek esetében sem, hanem a különböző pszichikai és a mentális állapotainkra is és a sorsunkat formáló, mágikus erejű létképzeletünkre is. Így maga az abszolútum (Isten) első megnyilvánulása sem véletlen. Minden jelenség okozat, minden okozatnak van egy oka és egy, vagy több létező, vagy következő, érzékelhetetlen és észlelhetetlen (a jövőben) megnyilvánuló következménye. A véletlen, a hazárd és a szerencse nem létezik tehát, még akkor sem, ha érzékszerveink és gondolkozásunk számára néha valóságosnak tűnik ezek létezése. Minden az ok és az okozat törvénye alapján keletkezik és így jön létre a semmiből, semmi nem hat véletlenszerűen és semmi nem szabadul fel a hatás és a visszahatás törvénye alól. Ezért, a tőrvény alapján nem léteznek ártatlan áldozatok sem.

Az élet jelenségei mind, de mind a létezés ősforrásából, az abszolútumból induló kauzális okoknak, valamint ezeknek a kauzális okoknak a létezés ősszubsztanciájába indukált ideális, mentális és lelki okozatainak a következményei. Így például a szerencsétlenül járt, vagy rendkívüli betegségekben születő és szenvedő gyermekek, olyan információs - energetikai struktúrák megtestesülései, amelyek összhangban állnak az anyai ági ős-szüleiknek, de főként az édesanyjuknak a tudattalanjában huzamos ideig zajló és felszínre nem kerülő, tudatosítás révén fel nem oldott félelmeivel, lét-képzeleti zavarosságával, önkéntelen és tudattalan gyűlölködésével és agresszivitásával, röviden tehát: az anyának szintén a karmájából eredő diszharmonikus pszicho - mentális tevékenysége összhatásával. Így ezek a születésüktől fogva “szerencsétlennek”, illetve betegnek és úgymond nyomorultnak született gyermekek, a fizikai - természeti személyükben ártatlanok ugyan, de a kauzális és a spirituális ősi lényük eredete szerint, az eredő szellemi meghatározottságukban tehát, zavaros információs - energetikai struktúrákból létesültek, azoknak a megtestesülései. Így például egy, a szervezetében eleve AIDSZ vírusokkal született gyermek, de az is akit csak csecsemő korában fertőztek meg, az anyának a határ állapotba jutott szexuális zavarodottságának és a zavaros sóvárgásaiból adódó feszültségeinek a következményeit viseli a testében. Persze, ez nem azt jelenti, hogy minden gyermek-nyomorúságért az anyák, illetve az anyai ági őszülők a hibásak, akiktől a gyermekek a kiegyenlítődési életfeladatokat tartalmazó spirituális programjaikat öröklik, illetve akiknek az öntudatlan mágikus képzeletvilágának a közvetlen megtestesülése a gyermek, hiszen a rezonancia törvénye alapján az apák és a rokoni környezetük, de még annak a korháznak a személyzete is mind összhangban van azzal, a szexualitás (a Nemek törvénye) rendeltetéséhez kapcsolódó tévképzetekhez amelyeknek a következménye és a megtestesülése az AIDSZ vírussal fertőzött gyermek. Ennek a további taglalása viszont a vallások által az ős bűn névvel jelölt spirituális mozzanatnak a metafizikai értelmezéséhez fog vezetni a későbbiek során. A mi jelenlegi életünknek, életkörülményeinknek, betegségeinknek, harmonikus vagy diszharmonikus párkapcsolatainknak (házastársi - élettársi viszonyainknak), rokoni (szülő és gyermeki) kapcsolatainknak is jól meghatározott szellemi indító-okai vannak. E tőrvénynek a szubtilis háttere és következményei viszont nem fedhetők fel és nem érthetők meg a maguk teljességében a nyugati filozófiák szemszögéből, vagyis a kényelmi és termelési eszközök (technológiák) segítségével a boldogságát és sikereit hajhászó ember fogyasztói mentalitás szemszögéből. A törvény tehát, semmiképp nem értelmezhető helyesen a materialista tudományos elméletek és a materialista az axióma rendszereiket az un. természettudományok eredményeire alapozó embertanok (lásd: kulturális antropológia, szociológia, pszichológia) segítségével. Ezek a tudományágak ugyanis, eredetük szerint a természeti környezetét legyőző, azt kirabló, kiszipolyozó, felforgató és összezavaró (beszennyező) civilizált ember lelkiismeretének az elaltatását szolgálták, illetve ebből a szemszögből, az emberi hódítás és ellenőrzés, illetve a természet - ellenes (!) beavatkozás jogosságának, szalonképesebb tudományossággal: a természet - ellenes beavatkozásnak az “objektív kikerülhetetlenségének” a koncepciója szempontjából (alapállásból) állították fel axiómarendszereiket. És nem érthető meg a Karma Tőrvényének az igazi szelleme a környezetét tudományos objektivitással beszennyező és tönkretevő "felvilágosult" embernek a termelő - fogyasztó életkoncepciójával kiegyező keresztény egyház azon dogma tételéből sem, miszerint az életben minden jó az Istentől és minden baj az ördögtől származik. Bármit meséljenek a teológusok a szabad akarat kérdéséről, e dogmatétel elfogadásával az egyház leszállította az embert egy az állati rangnál mélyebb szintre, aminek következtében, az úgy is viselkedett és úgy is bánt az embertársaival és a természettel, mint egy természet - ellenes intelligenciával bíró lény, aki a tőle függetlenül létező külső Teremtőnek és a külső ördögi gonosz hatalmaknak a kiszolgáltatott alanya és kreatúrája. E koncepció szerint a betegségeket, vagy más szerencsétlenségeket is azért kell az embernek el szenvednie, mert nem ájtatoskodott és nem imádkozott elég buzgón és elég helyesen a templomban, vagy - a régebb hangoztatott vallásos koncepció alapján - azért mert őt (mármint a beteg és a nyomorult személyt) kivételesen szereti az Úristen.

Az, hogy saját mentalitása következtében szenved egy felnőtt ember a benne és általa is megnyilvánuló Mágia, a Rezonancia, vagy a Hatás és a Visszahatás Tőrvénye alapján, és azért szenvednek a gyermekei, mert mérgelődik, kitartóan gyűlölködik, dühöng, rejtetten vagy nyíltan neheztel, panaszkodik és ezáltal másokat támad gondolatban, ma már eszében sem jutna egyetlen magát kereszténynek valló személynek sem. De hogy is jutna eszébe ilyen babonás gondolat, amikor az anyag tőrvényszerűségeit, vagyis a felszínes jelenségeket kutató és e kutatások eredményeinek alapján az objektív következtetéseit levonó materialista tudomány három évszázadon át bemagyarázta neki, hogy a betegségeket, a lelki és a szellemi átéléseitől függetlenül a külső tényezők: a hideg és a meleg, a vírusok és a baktériumok okozzák, amikor a "véletlenül" legyengült a szervezete elveszíti ellenálló képességét? Hogyan értené meg a Karma törvényét helyesen a mai ember, amikor a tudomány generációkon keresztül elültette a tudattalanjába, hogy ő, az ártatlan emberke valamely, az életére és az egészségére törő természeti jelenségnek, a többi embernek, vagyis mindenképp az ő képzeletétől és lelki- szellemi struktúrájától függetlenül működő, sőt azzal ellentétben ható külső ellenségnek lett áldozata? És mindezt attól is függetlenül, hogy miután tönkretette az ellenségesnek látott külső természetet, a saját belső természetét is tudományosan rombolja!

A Karma tőrvényének hatásait azért sem tudja követni a nyugati ember, mert a keresztény egyházi dogmák alapján például a szellemünk és a lelkünk úgy örökéletű, hogy a mindenapi élet során nem vesz részt az öröklétben, vagyis az egyetemes teremtésben hanem csakis akkor amikor imádkozik, vagy áhítatoskodik. A materialista tudományok szerint viszont olyasmi, hogy szellem és lélek önmagában nem is létezik, hanem mindkettő az anyag, vagyis az állati és az emberi szervezet “fejlődésének” és öntörvényű működésének a következménye. Kinek jutna ma még eszébe, amikor reménykedve a gyógyszertárba indul, hogy az anyag nem egy önmagában álló és önmagától létező szubsztancia, hanem mindössze következménye valaminek, amiből az ő lelke és szelleme is felépül? Hogy az ő testét és a szerveit képező atomok olyan finom szellemi szubsztanciának a függvénye és a következménye, amit ő befolyásol közvetlenül a félelmeivel és a szorongásaival, az agresszivitásával és az elutasító gyűlöletével, illetve a diszkrét szeretetével, a finom örömével, a bölcs nyugalmával és a derűs boldogság érzetével? Ez részletesen is tovább gondolható a Vibráció, valamint a Mágia törvénye fejezetében kifejtettek kapcsán.

A felszínen minden problémára gyakorlati megoldást kereső és felfedezett csoda-termékeit jelentős pénzösszegekért áruló tudomány áldásos tevékenysége következtében (okozatilag), a materialista koncepciók szerint élő, de a magát kereszténynek valló ember nem tud annyit sem, hogy a kollektív karma befolyása alól, csak a személyes karma (individuális szellemi kiegyenlítődési sorsfeladat) megismerése, annak a megértése és lassú, figyelmes kiegyenlítése által lehet felszabadulni. Ennek az előfeltétele viszont nem más mint a kollektív tudat meghaladása a személyes tudatosság és a személyes felelősségvállalás által. Mindez nem a közösségből való felelőtlen és egoista kiszakadást jelenti, hanem ellenkezőleg: személyes és ezért egyetemes felelősségvállalást minden tettért, minden szóért, de mindenek előtt minden gondolatért, amelyeken keresztül embertársaink örök szelleméhez és a világegyetem minden létezési formájához viszonyulunk. És ezt nem a termelői - fogyasztói őrület mesterséges izgalmakkal és színes látványokkal teli színpadán, de nem is egy kolostor, egy zárt intézmény falai és szabályai árnyékában, de nem is valahol kint a pusztában, vagy a szellemi elefántcsonttoronyban, hanem mindig a közvetlen természeti és társadalmi környezetben, a személyi karma által adott, közvetlen környezetünkben. Mert csak itt oldható fel a földi állapotra vonatkozó KARMA, vagyis itt, a közösségem viszonyai között tanulhatom meg a harmóniába kerülés minden lehetőségét, azoknak a személyeknek a segítségével, akikkel nagyon sok konfrontáció során megkíséreltem már és megkísérlem még a harmóniába kerülést és akikkel azért találkozok nap mint nap, hogy a konfrontációk felvállalása és az igazság megvitatása által a személyes kiegyenlítődési képesség megszerzését újból megkísérelhessem.

De a karmikus feladatom, illetve a szellemi tágulási - kiegyenlítődési törekvésem akkor a legnagyobb, amikor olyan személlyel találkozom, aki az ellenség szerepében áll előttem, vagyis ellenséget lát bennem és ha nem is bevallottan, de öntudattalanul ellenségemnek képzeli magát. Ez a legnagyobb kihívás, és egyben a legnagyobb lehetőség is a személyi horoszkópból kiolvasható Karmikus meghatározottságok feloldására és kiegyenlítésére, vagyis a Karma kifejezés által tartalmazott életfeladatok felbontására és megfigyelésére, azok teljes dekonspirálásra: megértésére és meghaladásra. Ezt viszont nem lehet humanista szentimentalizmussal, tudományos beavatkozással, vagy filozofikus ignoranciával elintézni! Ebben az esetben tudatosan kell vállalni az egyetemes törvények szellemének megfelelően az általam a lehető legmagasabb szinten értelmezett igazság képviseletét (nem rejteni véka alá a fényt!), ha kell a pillanatnyi konfrontáció árán is, úgy ahogy azt Jézus tette, valahányszor a farizeusok sarokba akarták szorítani és valahányszor az ő un. jó-akarói, a tanításait teljes mélységükben át nem látó tanítványai (Péter) valami korrupciós kiegyezésre akarták rávenni. "Jézus ugyanis az emberrel történő kiengesztelődést tanította, de a létrontás szellemének soha egy fél lépésnyit sem engedett!" (Hamvas Béla). Ezért ő soha nem a külső ítélethozást és a külső büntetés szükségességét tanította, hanem a józan belátáson alapuló be - látást, a kiegyenlítődést jelentő megbánás - megbocsátás és a személyes jóvátétel szükségességét.

Ezekre a senkinek át nem adható, konkrét személyes életfeladatokra, vagyis a Karma tőrvényének a közvetlen jelentkezési módjára és annak kiegyenlítési lehetőségére vonatkozik a személyi horoszkóp földházai által megjelenített tizenkét életterület, amely változatlanul megmarad, attól függetlenül, hogy milyen civilizációban él az emberiség. És ugyanakkor e jóvátétel általi feloldódási lehetőségre vonatkozik Jézusnak az a látszólag abszurd, de valójában egyetemes szükségességet jelentő tanácsa, hogy "Szeressétek ellenségeiteket és le fogjátok győzni őket". Talán ez a legnehezebben érthető -és ha racionálisan érthető is, a mindennapi életünkben a legnehezebben alkalmazható- mondata az Evangéliumnak. Ezt a “keresztény tételt” igazából soha nem tudta és nem is akarta (!) gyakorolni és megvalósítani a magát kereszténynek nevező európai, illetve a “nyugati” ember a történelemben, mivel nem kapcsolta össze azzal a, szintén a Jézus szájából elhangzó gnosztikus tétellel, hogy “Ismerjétek meg az igazságot és az igazság fel fog szabadítani benneteket.” Vagyis: ismerjétek meg az egyetemes törvényeket és ez az ismeret fel fog szabadítani benneteket. De mivel az egyház az igazság ( a tőrvény) megismerése (a Fény befogadása) nélkül, sőt a Fény megismerése: a gnózis üldözése árán akarta elérni a Szeretet megvalósítását, tönkretette a kereszténységet és az emberiséget. Ezért ment végbe Európában, “a kereszténység táptalaján” a vallásháborúktól és más testvérgyilkosságoktól terhes történelem. Ezért a realizálási képtelenségért történhettek meg azok a dolgok tehát, amik "történelemként" történtek: vallásháborúk, inkvizíció, világháborúk, gázkamrák, hullahegyek, deportálások, munkatáborok, politikai fogságok és politikai gyilkosságok, stb. Pedig ez a mondat az "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt és aki feláldozza életét megnyeri azt." metafizika tétele mellett, a kereszténység és a személyes kiegyenlítődési képesség elnyerésének és így a megváltásnak: az emberiség és a biológiai természet harmonikus egységének: egészségének és boldogságának a kikerülhetetlen feltétele.

A Polaritás törvénye alapján viszont ma, mindannak az ellenkezőjét (a poláris ellentét szerinti következményét) van szerencsénk megtapasztalni, amit az egyház a középkorban erőltetett: A Szeretethez nem kötött Fény diadalát. Ha az egyház évszázadokon át, sőt egy egész évezreden át, a Fény (értelem és felelősségtudat) által át nem világított Szeretet átélését és megvalósítását erőltette (“higgy és ne kutass!”), a kereszténység ideológiájából kinőtt kultúrák, illetve az egyházi ideológiával szembehelyezkedő felvilágosult tudomány által teremtett civilizációban a Fény megvalósítását erőltetjük a Szeretet (az élet adó anya és az anya-természet, a természetes életmód - lásd a fogamzás gátlás általi születés szabályozás, a mesterséges megtermékenyítések, a lombik bébik és a császármetszés általi szülések divatját és lásd végül a tudományos gyermekgyártás rémeszméjét) háttérbe szorításával és teljes elfojtásával. Így a szemellenzős tudósok, a természet kizsákmányolás eszméjét szolgáló közgazdászok és a kolbásztöltő politikusok még mindig a “környezet kímélő” energiaforrások felfedezésétől, tehát újabb technikai - tudományos megoldásoktól várják az emberiség megváltását, ahelyett, hogy észrevennék: az újabb, könnyen és olcsó energia források felfedezése még nagyobb veszélyt fog jelenteni a természetes élet - és világszemlélet nélkül, illetve a személyi felelősség nélkül élő, személytelen emberiség számára.

De amennyiben a modern életvezetésünk szerinti “nyerő”- nézetek, az ésszerű érdekharcok jogosságát igazoló erkölcsi koncepciók környezetében és hátterében: a termelés - fogyasztás logikának a hatókörében próbáljuk a gyakorlatba ültetni a metafizikai nézeteinket, a nyilvánvaló ellentmondás miatt, vagy nevetségesen naivakká válunk a közösségünk előtt, (amely a fölényes nevethetnékje mellett, agresszíven támadja a mentalitásunkat, mivel érzi, hogy valahol igazunk lehet), vagy követhetetlen és következetlen zavarodott személyekké. Számtalan betegség és nem csak a klasszikus irodalom, hanem az un. modern és posztmodern művészi alkotások által is ábrázolt tragédia születik a tudományos észjárás logikáját követő, intelligens, racionálisan józan, erényes és humanista, erkölcsős, sőt: vallásos, de ugyanakkor önérzetes, a személyi méltóságára hiú és büszke, nyugati embernek a Szeretettel szembeni ellenszegüléséből. És ez természetes is, hiszen e Jézus által kinyilatkoztatott Szeretet - alapállás felvételéhez nem elég az érzelgősség, az időleges szeretet- benyomások átélése. A Szeretetnek Fénnyel, tehát háttér és gyökér- ismerő, személyi felelősségtudattal kell párosulnia. Ehhez viszont szükséges mind a hét egyetemes törvény ismerete és a mindennapi pragmatikus racionalitáson túli metafizikai éberség megszerzése.

Nem csak arról van szó az evangéliumnak ezen a helyén, hogy "ha megütik az egyik orcádat tartsd oda a másikat is", amely magatartás még mindig csak a karma törvényének ésszerű, mondhatni spekulatív kiegyenlítését szolgálhatja, hanem egy univerzális alapállás felvételének a szükségessége felé is mutat. A könnyebb megértés érdekében megint csak Hamvas Bélát kell idéznem, aki figyelmeztet, hogy Jézus itt nem hipokrita alázatról, de nem is beválthatatlan és értelmetlen, az emberi (és így a minden egyes emberben ott lakozó isteni) értelmet hiábavalónak tekintő, vallásos megalázkodási követelményről prédikál. Figyeljünk csak: "Jézus a személyes emberrel való kiengesztelés szükségességét hirdette, de a létrontásnak soha, egy fél lépést sem engedett." Jézus ismerte a mágia tőrvényét és tudta, hogy az önértékelés nélküli, a zaklatott eszű és korrupt lelkű személyek hiuságát nővelő megalázkodás gyakorlása nem vezet “a mennyek országába”, tehát nincs amit alázatoskodni a korrupt és a zavaros személyek előtt. Az alázat- gyakorlás, amiről Jézus beszél a mindenkiben létező Abszolút Szellem mindenhatóságára való emlékeztetést, annak az elsődlegességének az elismerését hivatott szolgálni. A tanítványok lábának a megmosása nem a személyi megalázkodást, hanem az emberi életnyerési spekulációkkal szemben a hét Egyetemes Tőrvény erejének és elsődlegességének az elismerését hivatott szolgálni. Jézust nagyon sokszor próbálták a farizeusok a maguk vallásos-politikai élet-koncepciója pártjára állítani, majd kelepcébe keríteni, “falhoz állítani" különböző kérdéseikkel, de ő soha nem adta meg az általuk várt "dialektikus" választ, ami alapján aztán ki lehetett volna egyezni a farizeusok korrupt alapállásával és világi élethelyzetével. ( A szertartásosság, vallásos és erkölcsi előírások betartása mögé rejtett világi gyarapodás, gazdagodási mohóság, az "elöljárói" helyzet által következő előjogok gyakorlása, stb.) A "szeressétek ellenségeiteket" értelme nem lehet az, hogy érzelegve simogassam azt a velejéig korrupt embert, akit zavar az én metafizika alapállásom és ezért ellenségeskedik velem és a hozzám hasonlókkal szemben. Nem vezet pozitív eredményhez az érzelgősség, a szépelegés, a nagyvonalúság a mindennapokban azzal a személlyel szemben, aki zavarodottságában az ellenség szerepében tetszeleg előttem. Nem kell őt hitegessem ebben a balhitében és mentális szinten (gondolatban) - megértvén azt, hogy az Abszolút Szellem kauzális szférájában mindketten egyek vagyunk, csak úgynevezett spirituális szeretetsugarakat, kiegyenlítődést szolgáló pozitív gondolathullámokat - “szeretet kvantumokat” - küldjek feléje, amikor nem találkozok vele és nem konfrontálódom vele a természeti életkörökben.

A Krisztusi mondat kauzális értelme, még az előbbi megközelítésben sem egyértelmű, hiszen miért kell legyőznöm valakit, vagy valakiket, ha már nem tekintem ellenségemnek? Ez már csak kiművelt spirituális intuíció segítségével fogható fel, vagyis mélyebb és szélesebb körű metafizika ismereteket - az egyetemes tőrvények személyes ismeretét - igényel. Az emberi individuumnak az általa megtestesített isteni Szeretet és Fény ötvözetéből eredő mágia erejével kell érvényesíteni az általa megtestesített spirituális programot, ugyanúgy, ahogy egyes állatfajok csoportjainak vezér - egyéniségei (lehetek ezek vezér hímek, vagy vezér nőstények) a nyers erejükkel érvényesítik a személyükben megtestesült csoportos és faji érdekeket. Az univerzális tudattal és teremtő akarattal rendelkező embernek nem kell tehát nyers ereje, vagy technikai tudása érvényesítésével legyőznie semmiféle külső ellenséget. Az embernek az egyetemes rendeltetése és hivatástudata erejével és annak a következményeként kell az ellenség szerepébe sodródott személyeket és állatokat a szeretet és a fény mágikus ereje által a kiegyenlítődési képesség állapota elnyeréséhez szükséges energiákkal feltöltenie. De akkor sem azért mert valami égi hatalom, valakit erre rá kényszerítene.

A Szeretet áramoltatása, vagyis az Abszolút Szellemen keresztüli egyetemes egységhez való kapcsolódás egyéni érzésének a tudatos erősítése és áramoltatása végül is a legracionálisabb és a legcélravezetőbb cselekedet. Ugyanis miután sikerült Szeretettel feltöltenem és ezáltal legyőzi az ellenségesen viselkedő és agresszíven gondolkozó másik személyt (vagyis annak, az anyagi lét élvezetének és korlátozottságának a kábulatába beleszédült egoját), már nem is én leszek az aki őt legyőzi tulajdonképpen, hanem ő maga, vagyis az én általam felerősített és feléje sugárzott Szeretet-energiával feltöltődő Felettes Énje: a saját egyetemes lelkiismerete. Mert amennyiben nem hajlandó az általam is felerősített és feléje irányított Szeretet- energiát elfogadni, a Vibráció tőrvényének következtében tönkre teszi önmagát saját alacsony vibrációs szintjének intenzív átélése miatt, vagy többé nem lesz lehetősége találkozni velem. Mert jóllehet a Karma törvényének alapján találkoztunk, de a Szeretet intenzív átélése és a szellemi létezés tudatos gyakorlása következtében én már nem leszek azonos rezgési állapotban az ő rezgési állapotával (nem leszek azonos hullámhosszon vele) attól az időszaktól kezdve, hogy tudatosítottam magamban a történteket és megértettem azok rám vonatkozó karmikus vetületeit. Pontosabban: nem rezonálok már az ő alacsony frekvenciájú (fizikai, pszichikus, mentális és ideális) vibrációs állapotával. A magasabb rezgési frekvenciák állapotában, a finomabb létdimenziókban, nem létezik olyan felállás, hogy a másik létstruktúra az ellenség és én, aki vele kapcsolatba kerülök (még ha áttételesen is, de vele rezonálok) nem vagyok ellensége valakinek. Amennyiben tehát és meg engedem magamnak azt a luxust, hogy egy másik embert ellenségnek nézzek, vagy ellenségnek nevezzek, a Megfelelés - Kiegyenlítődés és a Rezonancia törvénye alapján- automatikusan én is ellenség leszek, ennek az állapotnak (státusnak) az összes rám vonatkozó következményeivel együtt. És ezek a következmények nem kellemesek: Ingerültség, bőszült harag, lelki méreg, bosszúvágy, gyűlölet, neheztelés, a különböző stratégiázásoktól való kimerültség, félelem, látszólag indokolatlan szorongás, különböző mentális feszültségek és stresszállapotok, racionálisan indokolatlan konfliktushelyzetekbe és stressz-okozó helyzetekbe, környezetbe való keveredés és végső soron a mindezen állapotok következtében létrejövő betegségek, sérülések, “balesetek” elszenvedése.

A külső ellenség létezése valójában az állati ösztönöknek képzelt karmikus félelmei és egoizmusa által irányított és ezek kiszolgálása - érvényesítése érdekében a spekulatív intellektusát használó, individuum, illetve az alacsony vibrációs szintjén élő ember illúziója. A külső ellenség az egyetemes léttudatból kiszorult az Uroborosznak - a saját farkába harapó világkígyónak a káprázat-körében élő ember tévképzete. És azt, hogy ez tévképzet, mi sem bizonyítja jobban annál a ténynél, hogy az állatok nem élnek ilyen képzetekkel. A ragadozók nem képzelik azt, hogy az általuk elejtett és elfogyasztott növényevők az ők ellenségeik, de

az un. áldozatok nem képzelegnek arról, hogy egyéni akcióval, vagy csoportos stratégiával, miként fogják legyőzni és ártalmatlanná tenni az életüket veszélyeztető húsevőket.

Sőt: még azok a ragadozó állatok sem, amelyek felfalják egymást az erősebb fény - hatékonyabb spirituális információ - győzelmének, illetve a Mágia törvénynek a szellemében, nem egymásnak ellenségei. A természetben, a szentimentális lelkek számára (azok számára tehát, akik meghatódnak attól, hogy a farkasok széttépik az ártatlan őzet, miközben jóízűen falatoznak az üzletekben és a butikokban vásárolt hús-készítményekből) ellenségesnek és kegyetlennek tűnő vadász-jelenetek nem csak hogy természetesek, hanem az egyetemes törvényeknek megfelelőek. Ezek, a biológusok szerint a fajfenntartását szolgáló, illetve az erősebb gének (genetikai információ - eredet információ) érvényesülésének illetve tovább közvetítésének az elvét szolgáló jelenségek, a Csoport-karma szellemében a különböző fajoknak megfelelő Csoportszellemek irányításával, és az Alternancia- vagyis a Kompenzáció törvénye alapján történnek. Az állatvilág jelenségei, a biológiai hasonlóságok és azonosságok alapján is csak annyiban lehetnek az ember számára példa értékűek, amennyiben ismerjük a genetikai, a biológiai és a fiziológiai folyamatokat és az un. életben maradási és fajfenntartási ösztönöket működtető spirituális törvényeket. Az állat, még akkor is ha meg tanítja szavakkal kommunikálni az ember, soha nem lesz képes az analogikus gondolkozására, mivel nem rendelkezik spirituális (buthikus) testtel. Az állat mint ősidea, az embernél jóval később létesül a teremtésben, mivel Ádám Kadmon, az isten első ideája az ember. Az úgynevezett létért való küzdelem, a növényi és az állati regnum viszonyaira, a fizikai dimenzió határ állapotaihoz jóval közelebb álló kompenzációs folyamataira jellemző. Ezeknek viszont csak és csakis alárendelt kapcsolata van az ember személyi tudatán keresztül megnyilvánuló egyetemes léttudattal. A Karma és a Kompenzáció törvénye az individuális felelősségtudat implikációja nélkül, úgymond lineárisan fejti ki hatását az állatok esetében, jól meghatározott (határ állapotban levő) genetikai és biológiai egyensúly-fenntartási szükségletek alapján.

Sem az ellenség tudat, sem a megalázkodó és méltatlan, alacsony vibrációs állapotokat létrehozó áldozati szerep, vagy az áldozati állat (bárány) szentimentális szimbólumától való meghatódás nincs jó hatással az univerzális öntudatát gyakorló személy számára. Ezek átélése mind az éberség elvesztéshez vezetnek. Amennyiben a karmámból adódóan, illetve a megismerési és kiegyenlítődési feladataim következében, nálam alacsonyabb vibrációs állapotú, zavaros tudattal rendelkező (még nem egyetemes öntudatra ébredt) embertársammal találom magamat szemben, akivel szemben, vagy a benne túltengő Marsias nyers erő többlet miatt, vagy az épp érvényben levő hivatalos társadalmi hülyegyerek játszmák következtében, látszólag valamiféle kiszolgáltatottsági helyzetbe kerülök, nem kell sem ellenségeskednem, sem megalázkodnom, hanem türelmesen és éberen ki kell várnom a helyzet elmúlását, vagy a játszma végét, amíg ki nem derül, hogy negatív imagináció, vagy milyen belső zavar következtében kellett ilyen helyzetbe kerülnöm. De az a felsőbbrendűségi érzés is hamis amely alapján az ember elfogadja a "létért való küzdelem" hamis ideológiáját és létben maradási érdekeire hivatkozva, kegyetlenül gyilkol állatot és embert egyaránt. A létért való küzdelem meséje, a nagyobb élvezetekre vágyó és ezen élvezeteket, valamint a kényelmét biztosítani akaró embernek, az életét mindenáron megnyerni akaró személynek az ideológiája. A vegetáriánusok ritkán kerülnek orvoshoz és tizenöt évvel tovább élnek az átlagnál. A felnőtt ember hatvan napig is kibírja élelem nélkül, sőt ma már világszerte ismert az a “Fénytáplálkozás” nevű mozgalom amelynek tagjai évekig nem vesznek magukhoz szilárd táplálékot és folyadékot is csak minimálisan fogyasztanak. Mert: “Nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével”. Akkor miért lene szükséges az ember számára közvetlenül részt venni (állatokat gyilkolva) az atombombagyártó, bomba - biztos bunkereket-ásó, atom bomba lövő tengeralattjáró, kémrepülő, korház- és kaszárnyaépítő létért való küzdelemben? “Aki kardot ránt kard által vész el” tételben az ellenségeskedés, a fölösleges háborúskodás és az irracionális kegyetlenkedés karmikus következményeiről beszél Jézus és nem arról, hogy gyáváskodjunk és a korrupt megzavarodottak előtt alázatoskodjunk egész életünkben. Mindig csak az egyetemes igazsághoz, vagyis a bennünk levő, minket létrehozó és éltető Abszolút Szellem mentális, ideális és kauzális törvényeihez kell hűségesnek lenni, és nem a csoport érdekeket szolgálni hivatott intézmények, a vallásos ideológiákat gyártó egyházak és a társadalmi téveszmékkel manipuláló pártok által előirt megszorító, vagy nyerészkedő jellegű, szellemidegen elvárásokhoz. Az ilyen tömeghez és intézményi rendhez való igazodással és a meghunyászkodással rákenjük személyes gyávaságunkat, a megalkuvásra és korrupcióra való hajlamunkat, szellemi restségünket holmi nehézségekre és szükségszerűségekre, vagy a Szeretet Szellemére. Igen erős ugyanis a kísértés, hogy a belső korrupciónkból eredő “nőies engedékenységet”, a látható hamisság elhallgatására, elnézésére, a személyi magalkuvásra, a való hajlamainkat szeretetként tüntessük fel, de az is, hogy a férfias könyörtelenséget, az absztrakt, személyidegen eszmék megvalósításába - kivitelezésébe vetett ambícióinkat, családunkkal, gyermekeinkkel, népcsoportunkkal szembeni felelősségtudatnak és humánus bölcsességnek nevezzük.

Belátván azt, hogy egy általunk előidézett helyzet egy majdani okozatnak az okává válik, nagyon fontos tudnunk azt, hogy a Bölcsesség szeretete egyben a Szeretet bölcsessége is kell legyen, és a kettő egymástól erőszakosan külön választva és nem megfelelőképpen, vagyis nem az Egyetemes Törvények szellemében értelmezve, mindig meghasonlottsághoz és a Polaritás törvényénél említett zűrzavarhoz vezet. A Karma törvényének tanulmányozása nem azért fontos számunkra, hogy izgalmas élményekhez és érdekes adatok gyűjtéséhez vezessen a reinkarnációs múltunkra vonatkozóan, mint mondjuk a történelem-tanulmányozás, hanem a felelős és tudatos jelenlétnek, a jelenvalóságnak az öröklétben való intenzív átélését kell hogy szolgálja. Vagyis az egyszeri és mindenkori felelősségteljes létezés állandó személyes átélését. Konkrétan: nem az a fontos például, hogy azt kutassam: vajon a múlt inkarnációm végén vízbe fulladtam-e - már amennyiben tényleg létezhetne közvetlen és lineáris összefüggés a történelemben (időben) élő különböző személyek tudata között -, mert a jelen feladataim (és az abból adódó nehézségeim) szemszögéből nem érek semmit ezzel az információval. Mert ha létezne is reinkarnáció, akkor sem ok nélkül fulladt vízbe az ember akinek a lelke állítólag reinkarnálódott az én testembe. A fontos, hogy a víz elemen kívül, még milyen világalkotó princípiumokkal és milyen Egyetemes Törvényekkel nem állt harmóniába a vízbe fúlt ember ahhoz, hogy ilyen csúfos véget kellett érjen az élete? És az egyesek által készpénznek vett (egyébként az Uroboros allegóriájával is megjelenített hiábavalóság, az öntudatlan körbeforgás állapotát kifejezni hivatott) reinkarnáció gyermekes képzeténél maradva: szintén nem az a fontos, hogy egy "múlt életem" során egy szűk folyósón agyonvertek és attól van most klausztrofóbiám, hanem, az hogy milyen életfeladatokat kell most felvállalnom, miféle gyengeségeket (ambíciókat és félelmeket) kell most legyőznöm, melyik őselemekkel és milyen, számomra antipatikus princípiumokat képviselő (megtestesít) személyekkel kell kapcsolatba és harmóniába kerülnöm ahhoz, hogy ne kelljen újból olyan szomorú véget érjen az életem? Nem fontos tehát, hogy ki és mi voltam - ha voltam! - múlt inkarnációmban és múlt inkarnációim során, hanem az a fontos, hogy ki és mi vagyok ma és, hogy mire használom fel a családi Karmám következményeit.

A Karma törvénye alapján tehát minden ős-félelmem, minden szorongásom és betegség-hajlamom és minden "nehéz”- élethelyzetem éberségnövelő helyzetként értelmeződik, ami arra szolgál, hogy a családomban, a közösségemben, a nemzetemben és az emberiség által, időben és térben általánosan elkövetett spirituális hibákat ne ismételjem meg, és hogy a fizikai testem segítségével, illetve a fizikai személyemben megszerzett éberségem segítségével olyan spirituális tulajdonságokat és képességeket alakítsak ki amelyek a személyemet és ezáltal az egész emberi nemet egy kiegyenlítettebb létszférába emelhetik. Csak és csakis ez, a misztikus izgalmak hajszolásától mentes törekvésem lehet az egészségem és a boldogságom: a mindenkori kiegyenlített állapotom feltétele. A Hermetikusok, mindezek ismeretében, különböző módszereket és eljárásokat dolgoztak ki, hogy a Karma törvényének az alacsony rezgésű, lineáris hatásmechanizmusának az ismételt átélésén felülemelkedjenek. Észrevették, hogy az ember, nem csak a kultikus és meditációs állapotaiban, hanem a mindennapi cselekvés- rendszereinek során is képes felülemelkedni a Mágia és a Vibráció, valamint a Polaritás törvényének segítségével a mentális és az ideális dimenziók által meghatározott éberségi állapotokba és így, tudatosítván (az egyéni hibabelátás segítségével dekonspirálva korábbi tévedéseit és vétkeit) felvállalva és kiegyenlítve a karmikus feladatait, kiszabadul a számára korábban még követhetetlen és érthetetlen okozatok mechanikus láncolatából, átváltoztatva elsődleges okká az egész személyi létezését. Vagyis Fénnyel és Szeretettel kiegyenlítvén a karmájából származó okozatokat, és vigyázva arra, hogy újabb negatív következményeket okozó okokat ne gerjesszen tetteivel (és szavaival), vágyaival és negatív gondolataival, többnyire az okok világában létezhet a természeti lényébe kötött szellemével. Amennyiben ezt valaki el tudja érni, többé nem lesz mások akaratának és saját ellenőrizetlen érzéseinek, ösztöneinek, vágyainak, gondolatainak, tehetségeinek és zavaros képzeletének (a Lilith kifogyhatatlan hatásainak) a kiszolgálója és kiszolgáltatottja, a Lilith által gerjesztett alacsonyrendű vágyainak végrehajtója és áldozata. Humoros kifejezéssel azt is mondhatnánk, hogy a spirituálisan éber személy, aki vigyáz arra, hogy ne ragadják el a Lilith gyűjtőnévvel jelzett sóvárgásai, egy adott idő után, játékszerből játékossá válik, aminek következtében nem lesz többé még csak a saját Karmájának a kiszolgáltatottja sem. Erre viszont egyedül csak a személyiségtudatát az egyetemes felelősségtudattal harmóniába hozó emberi individuum képes.

A kollektív és a csoportos feloldódás és kiegyenlítődés (a csoporton belül történő Karmán való felülemelkedés) lehetetlen. Ezért értelmetlen mindenféle szektához, vagy spirituális iskolához való alázatos csatlakozás és patetikus fogadalmakkal, hűségnyilatkozatokkal megpecsételt alárendelődés, azok misztikus tanaihoz való fanatikus ragaszkodás, hiszen ezek csak egy általános utat mutathatnak az egyéni kiegyenlítődés, a megszabadulás felé, amit mindenki a saját személyisége és az egyéni Karmája szerint kell megjárjon. Senki nem járhatja helyettem az én utamat: sem a sikeres politikus, sem a pápa, sem a keleti guru, sem a gyógyítgató hét végi spirituális beavató mester. Azok akik a személyes szabad akaratukról, értelmi világosságukról lemondanak, beállván a tanítványok személytelen tömegébe és hagyják magukat irányítgatni, vezetgetni semmivel nem jutnak előbbre az életbiztosításokat és a különleges élvezeteket hajhászó “szkeptikus józanoknál”: a materialistáknál. Azok, aki egyik irányzattól másik irányzatig nyüzsögnek értelmetlenül és újabb és újabb “mestereknél” panaszkodnak a sok tragédia és szenvedés miatt, nem vehetik észre, hogy tulajdonképpen ők maguk e tragédiák, e szenvedést okozó nehéz élethelyzetek, balesetek és betegségek okozói. Ők még a szkeptikus józanoknál is több kényelmetlen élethelyzetet, betegséget és szélsőséges esetekben szerencsétlenséget idéznek be maguknak az egyéni felelősségtudatott mellőző, az igazi Fényt és Szeretet nélküli misztikus kapkodásaikon, zavaros kultuszgyakorlásukon: kábult cselekvéseiken, szenvedélyesen átélt érzelmeiken és az ellenőrizetlen, ellenséges képzetekben, illetve destruktív gondolat-képekben tobzódó gondolkozásuk által.

Azok a személyek, akik igyekeznek szenvedély mentes, nyugodt szellemi életet élni és ennek érdekében megtanulják szabad akaratukat érvényesíteni az egyetemes törvények segítségével, személyi tudatukkal a fizikai és az asztrális dimenziók vibrációs állapotán felül emelkedve, feloldják és kreatívvá változtatják az érzésvilágukat, a karmájukból eredő késztetéseiket és képességeiket (potencialitásukat). Ezáltal ők, a szó szellemi értelmében uralhatják is (tehát nem bántják!) azt a világot, amely körül veszi őket. Ezek a személyek a saját gyengeségeik: a saját sorsuk uraivá válnak, ahelyett, hogy kiszolgáltatnák magukat a saját fejlődési programúktól eltérő külső befolyásoknak, azaz mások akaratának és ítéletének. Ők finoman megtestesítik és szellemileg használják a törvényt, ahelyett, hogy annak tévelygő és ostoba kiszolgáltatottjai lennének. Ők lényegi személyiségükben megtartják és tisztelik a törvényt és ezáltal irányíthatják sorsukat, vagyis a sorsukból eredő következményeket.

Mindez a modern és a posztmodern civilizáció jelen folyamatában: az Apokalipszisben, az Asztrológia ismerete és intenzív, konkrét gyakorlása nélkül lehetetlen. (“Csak az ezer négyszáz negyven: 12 x 12 x 10 = 1440 bölcs vészeli át az Apokalipszist.” - János evangéliuma) Csak a személyi horoszkópomból olvashatom ki a spirituális kiegyenlítődési programomat. Ez felment az alól, hogy a reinkarnációs hipnózis és más, ehhez hasonló spiritiszta módszerek segítségével újabb misztikus izgalmakra vadásszak és ösztönös - spekuláns természeti állapotomban, családi, társadalmi, nemzeti, stb. vagyis polgári meghatározottságaimban tovább szédelegve és támolyogva "gyönyörködjek" múlt inkarnációim valós vagy valótlan történeteiben. Nem az elmúlt események a fontosak számomra, hanem az öröklétben való létezésem, vagyis a mindenkori jelenlétem. Az egyetlen értelme a Karma Törvénye tanulmányozásának és ismeretének az tehát, hogy a jelenlétünkbe, a mindennapi életünkbe bekapcsoljon bennünket. Mert csak a tudatos és a teljes jelenléttel lehetünk Egész-séges emberi személyek, akik zavartalanul megtestesítik személyükben az egész létezés és a teremtés tőrvényeit.

Asztrológusi gyakorlatom során folyamatosan azt tapasztalom, hogy a Karma törvényéről a legmisztikusabb fantazmagóriák és materialista- mechanikus koncepciók látnak manapság napvilágot és egyes úgynevezett misztikus beavatottak arról prédikálnak, hogy a karma törvényét meg kell haladni, fel kell számolni, sőt a jógások körében még azzal a tévhittel is lehet találkozni, hogy az egyéni karmánkat el kell égetni (sicc!) különböző misztikus eljárások (pl. hajnali napsugarakkal "energizált" vizeletfogyasztás, stb.) segítségével. Ennél nagyobb botorságot még csak a technika és a gazdaság Istenének hódoló, magukat felvilágosultnak tartó materialisták hangoztattak, akik a tudomány felfedezéseinek és a technikai módszerek hatékonyságának a segítségével létrehozható a planetáris aranykor, földi paradicsom és más utópiák ecsetelése közben a fasizmushoz, a gázkamrákhoz, a kommunizmushoz és a Gulág szigetek "megoldásaihoz" vezették az élvezeti cikkek és a kényelmi berendezések “látható” eredményeit örömmel fogadó emberiséget. Ezek a materialista koncepciókra alapuló tudományos eredmények szolgáltatták az alapot azoknak a humanista elméleteknek a gyakorlatba ültetéséhez, aminek következtében világháborúk, gázkamrák, munkatáborok és tökéletes társadalmi rendszerekkel rendelkező rémállamok, fanatikus terror- közösségek jöttek létre és amelyek ahelyett hogy az emberiség közös boldogságát eredményezték volna, az inkvizíció kínzásainál is kegyetlenebb erőszakoskodásokkal ismertették meg az emberiséget. A karma törvényének megértését és e személyes megértés következményeit tehát csakis mind egyéni és csoportos tanulási lehetőséget és spirituális kiegyenlítődést előidéző “megvilágosodási” lehetőséget kell felfognunk. Ennek szellemében kell tehát a Karmához viszonyulnunk, a belső világunk kauzális természetének felismerése és mélyebb (kauzális) megértése érdekében és ezen keresztül az egész világegyetem működési mechanizmusának megértése érdekében. Ez a személyesen átélt (átszenvedve megértett) spirituális lecke, amely lehetőséget biztosít arra, hogy személyiségünket, spirituális Én-tudatunkat a többi egyetemes törvény segítségével bekapcsolhassuk a velünk együtt táguló, erősödő és finomodó Teremtés folyamatiba. A karma Törvényét tehát nem kell meghaladni, hanem megértve, annak finom jelzéseire figyelni, azokat szellemileg (kauzálisan) értelmezni, mert épp a Karma Törvénye alapján, vagyis annak következtében, pontosan azoktól a nehéz életfeladatoktól nem fogunk soha megszabadulni - sőt: azok állandó elhalasztásával csak e feladatok felvállalásának és végrehajtásának szükségességére figyelmeztető fájdalmak, betegségek és balesetek sorozatait idézzük az életünkbe egyre növekvőbb mértékben- amelyeket korrupt magatartásunkkal minduntalanul ki szeretnénk kerülni.

Itt felötlik a Karma átadásának, átpasszolásának a fenomenológiája is, amely a Bibliában így jelentkezik: "Mert sokan vezettek másokat bűnbe, a bűntől való félelmükben." Hiszen nem azért születtünk, hogy az életet végig óvatoskodjuk a bűntől való félelmünkben, de azért sem, hogy az anyaggal való közvetlen találkozás bűvöletétől elszédülve felelőtlenül végig kalandorkódjuk az életet mindaddig, amíg erre futja fizikai és pszichikai erőnkből. Egyesek, miután e huzamosan folytatott felelőtlen magatartásunknak a következményeivel találkoznak, a sorsunkat (az egyetemes törvényeket) átkozzák, amiért az életük nem folyhat biztonságosan és kényelmesen és nem lehet egy állandó élvezetforrás.

A Karma Tőrvényével a Szaturnusz, az egyetemes felelősséget megtestesítő bolygó, a teremtés határállapotait fenntartó, a határhelyzeteket ellenőrző és a határhelyzetekbe kerülés mentális okait számon tartó kozmikus tanítómester, áll analogikus kapcsolatban. Az alkímiai műveletek közül a Coagulatio (Koaguláció) művelete, vagyis a megszilárdítás: a határozott állapotba hozás művelete felel meg a karma törvényének. Ennek következtében természetes, hogy az a személy aki a Karma tőrvényének működését -és hatásait- képes tudatosítani, az előbb-utóbb megszilárdítja lelkében azt az Egyetemes Törvényekkel összhangban álló személyes felelősségtudatot, amely biztosítja számára annak az öntudatnak a kialakulását, amelyet a hermetikus tanításokat megőrző alkimisták a bölcsek kövének neveznek. A Karma tőrvényének az ismerete a bölcsessége megszerzéséhez vezeti el a saját Képzelete “termékeit”, hatásait és következményeit és a többi öt törvény hatásainak és visszahatásainak a mechanizmusát megfigyelő és követő személyt. A Karma törvénye tehát megtanít minket hosszú távú eredménykeben: közös eredőkben és következményekben gondolkozni és arra, hogy miért érdemes minden tettünkért, szavunkért és gondolatunkért (sőt: még az önkéntelen képzelgéseinkért is!), illetve ezek következményiért, felvállalnunk a személyes felelősséget. Tekintettel ugyanis arra, hogy az egyetemes törvények szoros kapcsolatban állnak egymással, természetes tehát az, a személyi tapasztalat által is igazolt megállapítás is, miszerint a bölcsességnek és a személyi felelősségvállalásnak, az egyetemes felelősségérzetnek épp akkora mágikus ereje - és hatása van - mint a szeretetnek, vagy a bátor és határozott cselekvésnek.

Lásd továbbá: a másik három Egyetemes Törvényt.

Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.tvn.hu/